Bhagavad-gítá


VIII.

A Legfelsőbb elérése

1Ardzsuna így kérdezett:

„Ó, Uram, ó, Legfelsőbb Személy, kérlek, magyarázd meg nekem, mi a Brahman! Mit értsek az önvaló s a gyü­mölcsöző cselekedetek alatt, mi ez az anyagi megnyilvá­nulás, és kik a félistenek? 2Ó, Madhuszudhana, hogyan, és a test melyik részén él az áldozat Ura? Miként tudhat­nak rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgála­tot végeznek?”

3A Legfelsőbb Személy eképpen válaszolt:

„Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brah­mannak, örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek fejlődését szolgáló tetteket karmának, vagy­is gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.

4A fizikai természetet végtelenül változékonynak isme­rik. Az univerzum a Legfelsőbb Személy kozmikus for­mája, és én vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó Felsőlélek képvisel.

5Bárki legyen is az, ha a halál pillanatában rám emlé­kezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az én természetemet. 6Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül. 7Ezért, ó, Ar­dzsuna, gondolj mindig rám, s ezzel egyidejűleg hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid nekem ajánlva, elméd és értelmed rendületlenül rám függesztve, kétségtelenül elérsz engem.

8Ó, Pártha, aki rajtam, az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségén meditál, elméjében állandóan rám emlékezve, anélkül, hogy eltérne az útról, az biztosan elér engem. 9Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyo­gó ő, mint a Nap, s mivel transzcendentális – túl van ezen az anyagi természeten.

10Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsőbb Személyre emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.

11A Védákat jól ismerő bölcsek, akik az omkarát vib­rálják, és a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahman­ba hatolnak. Az ilyen tökéletesség után vágyakozók cöli­bátusban élnek. Most pedig röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.

12A jóga elkülönülést jelent mindennemű érzéki tevé­kenységtől. Gondolatait a szívre összpontosítva, érzékei­nek összes ajtaját bezárva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva, az ember egyre jobban meggyökerezhet a jógában. 13Ha a jógát elsajátító és a betűk tökéletes kom­binációjából eredő szent aum szótagot vibráló személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor minden bizonnyal a lelki bolygókra jut.

14Ó, Prthá fia, aki szüntelenül rám gondol, könnyen el is ér engem, mert az ilyen személy állandóan odaadó szol­gálatban él. 15A nagy lelkek, az odaadó jógik, miután el­értek engem, soha többé nem térnek vissza ebbe a szenve­désekkel teli, átmeneti világba, mert már abszolút tökéle­tességhez jutottak.

16Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacso­nyabbig a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik. Ó, Kuntí fia, ha valaki eljut az én kör­nyezetembe, annak sohasem kell újra születnie.

17Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy éjszakája. 18Brahma napjának hajnalán élőlények sokasá­ga kel életre, alkonyán pedig minden megsemmisül. 19Ó, Pártha, újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét hoz­ván, de a következő éjszakára mind eltűnik reményte­lenül.

20Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök, transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is megőrzi eredeti létét, ami­kor ebben a világban már minden megsemmisült. 21Azt a legfelsőbb világot megnyilvánulatlannak és múlhatatlan­nak hívják. Az az én felsőbb hajlékom, s a legvégső cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.

22A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségét kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és őbenne van minden, ami létezik.

23Ó, Bharaták legjobbja, most a különböző időpontokat magyarázom el neked, amikor az ember örökre, vagy pe­dig csak egy időre hagyja el ezt a világot.

24A Brahmant ismerők kedvező pillanatban, a tűzisten hatásának ideje alatt, fényben, a holdvilágos két hét és a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak el e vi­lágból. 25A jógi ismét visszatér, ha a füst, az éjszaka, a holdfogyatkozás két hete és a Nap déli pályájának hat hó­napja alatt hagyja el ezt a világot, illetve ha a Holdra jut.

26Az anyagi világegyetem elhagyásának két módjáról írnak a Vedák. Az egyik világosságban, a másik sötétség­ben történik. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenőnek vissza kell térnie. 27Ó, Ardzsu­na, a bhakták ismerik e két utat, és sohasem kerülnek tév­hitbe. Ezért gyökerezz szilárdan az odaadásban!

28Az odaadó szolgálat útját járó személy nincs meg­fosztva az olyan eredményektől, melyek különben a Vé­dák tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok vég­zéséből, adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. ő végül is eljut a transzcen­dentális világba.”

< Az Abszolútról szóló tudás | Bhagavad-gítá | A legbizalmasabb tudás >

Page last modified on May 31, 2008, at 08:56 AM