VIII.
A Legfelsőbb elérése
1Ardzsuna így kérdezett:
„Ó, Uram, ó, Legfelsőbb Személy, kérlek, magyarázd meg nekem, mi a Brahman! Mit értsek az önvaló s a gyümölcsöző cselekedetek alatt, mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a félistenek? 2Ó, Madhuszudhana, hogyan, és a test melyik részén él az áldozat Ura? Miként tudhatnak rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeznek?”
3A Legfelsőbb Személy eképpen válaszolt:
„Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak, örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek fejlődését szolgáló tetteket karmának, vagyis gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.
4A fizikai természetet végtelenül változékonynak ismerik. Az univerzum a Legfelsőbb Személy kozmikus formája, és én vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó Felsőlélek képvisel.
5Bárki legyen is az, ha a halál pillanatában rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az én természetemet. 6Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül. 7Ezért, ó, Ardzsuna, gondolj mindig rám, s ezzel egyidejűleg hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid nekem ajánlva, elméd és értelmed rendületlenül rám függesztve, kétségtelenül elérsz engem.
8Ó, Pártha, aki rajtam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében állandóan rám emlékezve, anélkül, hogy eltérne az útról, az biztosan elér engem. 9Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó ő, mint a Nap, s mivel transzcendentális – túl van ezen az anyagi természeten.
10Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsőbb Személyre emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.
11A Védákat jól ismerő bölcsek, akik az omkarát vibrálják, és a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletesség után vágyakozók cölibátusban élnek. Most pedig röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.
12A jóga elkülönülést jelent mindennemű érzéki tevékenységtől. Gondolatait a szívre összpontosítva, érzékeinek összes ajtaját bezárva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva, az ember egyre jobban meggyökerezhet a jógában. 13Ha a jógát elsajátító és a betűk tökéletes kombinációjából eredő szent aum szótagot vibráló személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor minden bizonnyal a lelki bolygókra jut.
14Ó, Prthá fia, aki szüntelenül rám gondol, könnyen el is ér engem, mert az ilyen személy állandóan odaadó szolgálatban él. 15A nagy lelkek, az odaadó jógik, miután elértek engem, soha többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti világba, mert már abszolút tökéletességhez jutottak.
16Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik. Ó, Kuntí fia, ha valaki eljut az én környezetembe, annak sohasem kell újra születnie.
17Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy éjszakája. 18Brahma napjának hajnalán élőlények sokasága kel életre, alkonyán pedig minden megsemmisül. 19Ó, Pártha, újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét hozván, de a következő éjszakára mind eltűnik reménytelenül.
20Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök, transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült. 21Azt a legfelsőbb világot megnyilvánulatlannak és múlhatatlannak hívják. Az az én felsőbb hajlékom, s a legvégső cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.
22A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és őbenne van minden, ami létezik.
23Ó, Bharaták legjobbja, most a különböző időpontokat magyarázom el neked, amikor az ember örökre, vagy pedig csak egy időre hagyja el ezt a világot.
24A Brahmant ismerők kedvező pillanatban, a tűzisten hatásának ideje alatt, fényben, a holdvilágos két hét és a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak el e világból. 25A jógi ismét visszatér, ha a füst, az éjszaka, a holdfogyatkozás két hete és a Nap déli pályájának hat hónapja alatt hagyja el ezt a világot, illetve ha a Holdra jut.
26Az anyagi világegyetem elhagyásának két módjáról írnak a Vedák. Az egyik világosságban, a másik sötétségben történik. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenőnek vissza kell térnie. 27Ó, Ardzsuna, a bhakták ismerik e két utat, és sohasem kerülnek tévhitbe. Ezért gyökerezz szilárdan az odaadásban!
28Az odaadó szolgálat útját járó személy nincs megfosztva az olyan eredményektől, melyek különben a Védák tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok végzéséből, adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. ő végül is eljut a transzcendentális világba.”