Bhagavad-gítá


VI.

Dhjána-jóga

1A Magasztos Úr szólt:

„Aki kötelessége szerint cselekszik, ám nem vonzódik munkája gyümölcseihez, az a lemondott élet rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző. 2Amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint jóga – összekapcsolódás a Legfelsőbbel. Senki sem lehet jógi mindaddig, míg meg nem válik az érzékek kielégítésének vágyától.

3Aki még csak kezdő a nyolcfokú jóga gyakorlásában, annak a munkát ajánlják; a jógát már elért személynek pedig az összes anyagi tettről való lemondást. 4Akkor éri el a jógát valaki, amikor az összes anyagi kívánságát feladván, sem érzékei kielégítésére nem törekszik, sem pedig gyümölcsöző cselekedetekkel nem foglalkozik.

5Az embernek emelkednie kell elméje segítségével, nem pedig degradálódnia. Az elme barátja, vagy ellensége is lehet a leigázott léleknek. 6A legyőzött elme a legjobb baráttá, a nem fegyelmezett pedig a legnagyobb ellenséggé válik. 7Aki legyőzte elméjét, az nemcsak nyugalomhoz jutott, de elérte már a Felsőlelket is. Az ilyen ember számára a boldogság vagy szenvedés, hideg vagy meleg, tisztelet vagy gyalázat mind egyforma.

8Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják jóginak, ha teljesen elégedett elért tudásával és annak megvalósításával. Az ilyen ember transzcendenciában van és önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kő, kristály vagy arany. 9Aki a baráttal, az ellenséggel, a becsületes jóakaróval, a gyűlölttel, a féltékennyel, a jámborral, a bűnössel, a közvetítővel és a pártatlannal is, tehát mindenkivel egyenlően bánik – az még fejlettebb.

10A transzcendentalistának mindig arra kell törekednie, hogy elméjét a Legfelsőbb Lélekre rögzítse. Egyedül, elvont helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettől. 11-12A jóga gyakorlásához szükséges, hogy az ember szent és elvont környezetet keressen magának. Terítsen kusa-szénát a földre, amit előbb őzbőrrel, majd ruhadarabbal fedjen le. Az ülés ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony. Ezután a jógi vegyen fel egy stabil, mozdulatlan ülőhelyzetet, s gyakorolja a jógát elméje, valamint érzékei szabályozásával – tisztítva szívét, s egy pontra rögzítve elméjét. 13-14Testét, nyakát, és fejét egyenes vonalban tartsa, szemét orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon – nyugodt és szabályozott elmével, félelemtől felszabadultan, a nemi élettől teljesen mentesen – szívében rajtam meditáljon, s engem tegyen élete végső céljának! 15A testét, tetteit és elméjét ily módon szabályozó, az anyagi létet megszüntető misztikus transzcendentalista az én hajlékomat, Isten birodalmát éri el.

16Ó, Ardzsuna, az nem lehet jógi, aki túl sokat vagy túl keveset eszik, vagy alszik. 17Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és pihenése, az minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a jóga gyakorlása által. 18Úgy mondják, ha a jógi elméje a Transzcendensben gyökerezik, s képes azt a gyakorlatok által fegyelmezni, akkor elérte a jóga célját.

19Ahogyan szélcsendes helyen sem lobog a gyertyaláng, úgy az elméjét szabályozó jógi is mindig rendületlen marad a Transzcendensen való meditálásában. 20-23A tökéletesség szintjét szamádhinak, vagy transznak hívják. Ilyenkor a jóga gyakorlása által az ember elméje minden anyagi szellemi tevékenységtől mentes. Jellemzője, hogy a jógi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér el, s érzi: ennél nagyobb nyereségre soha nem tehet szert. Ezt a fokot elérve kiegyensúlyozott és rendületlen még a legnagyobb nehézségek közepette is. Ez a valódi szabadság, mely felold az anyagi kapcsolatok okozta szenvedések alól.

24Az embernek törhetetlen elszántsággal és hittel kell gyakorolnia a jógát. Kivétel nélkül meg kell válnia a hamis egóból eredő összes anyagi vágytól, s elméje által minden oldalról, egytől egyig szabályoznia kell érzékeit. 25Az ember teljes meggyőződéssel, lépésről lépésre, értelme segítségével szilárduljon meg a transzban, vagyis elméjét egyedül a Legfelsőbb Lélekre rögzítse, és semmi másra ne gondoljon. 26Az embernek határozottan vissza kell térítenie elméjét az önvaló felügyelete alá, csapongó és határozatlan természete miatt bármikor és bárhová is vándoroljon az.

27Az a jógi, akinek elméje rajtam nyugszik, biztosan eléri a legmagasabb rendű boldogságot. A Brahmannal való azonosulása által felszabadult, elméje békéssé vált, szenvedélye lecsendesült, s megszabadult a bűntől. 28A lelki megvalósításban, az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyeződéstől megtisztult jógi a Legfelsőbb Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a boldogság legmagasabb fokát. 29Az igazi jógi minden élőlényben engem, s minden lényt Bennem lát. Valóban, az igazi énjét megvalósított jógi engem lát mindenhol. 30Aki mindenhol engem, és mindent Bennem lát, számára én sohasem veszek el, s ő sem vész el számomra soha. 31Az a jógi, aki tudja, hogy én egy és ugyanaz vagyok, mint a minden élőlényben lakozó Felsőlélek, imád engem, és mindig, minden körülmények között Velem marad. 32Ó, Ardzsuna, az a tökéletes jógi, aki minden boldog vagy boldogtalan élőlényben magából kiindulva látja a hasonlóságot.”

33Ardzsuna szólt:

„Ó, Madhuszudana, számomra úgy tűnik, hogy az általad ismertetett jóga nem praktikus, sőt elviselhetetlen, mert az elme nyugtalan és ingatag. 34Ó, Krsna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét – nyugtalansága, fegyelmezetlensége, csökönyössége és hihetetlen ereje miatt.”

35A Magasztos Úr szólt:

„Ó, Kuntí erős karú fia, a nyugtalan elmét legyűrni nagyon nehéz, ez kétségtelen, de az állandó gyakorlás és elkülönülés célhoz vezet. 36Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje zabolátlan. De a szabályozott elméjű, a helyes eszközzel törekvő számára biztosított a siker. Ez az én véleményem.”

37Ardzsuna kérdezett:

„Mi a sorsa az olyan embernek, akinek hite ugyan van, de nem kitartó, s bár az önmegvalósítás folyamatába belefog, túlságosan világias elméje miatt később letér az útról, tehát a misztika tökéletességét nem éri el? 38„Ó, erőskarú Krsna, vajon a transzcendencia útjáról letért ember nem fog-e a széltől szétkergetett felhőhöz hasonlóan elveszni? 39Ó, Krsna, ez az én kétségem. Kérlek, segíts ezt teljesen szétoszlatni, mert rajtad kívül erre senki sem képes!”

40A Magasztos Úr így válaszolt:

„Ó, Prthá fia, a jámbor cselekedeteket végző transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevőt sohasem győzi le a gonosz.

41A sikertelen jógi sok-sok évig fogja a jámbor élőlények bolygóin élvezni az életet, majd gazdag, arisztokratikus vagy becsületes emberek családjában fog újraszületni. 42Az is lehet, hogy nagy tudású jógi családjába születik, ami ebben a világban bizony nem kis dolog. 43Ó, Kuru fia, az ilyen szerencsés születés után a jógi ismét ráébred előző életének isteni tudatára, és a teljes siker érdekében megpróbál további előrelépést tenni. 44Előző élete isteni tudata folytán automatikusan vonzódni fog a jóga elveihez, anélkül, hogy kutatna utánuk. Az ilyen, tudásra vágyó, jógára törekvő transzcendentalista felette áll az Írások rituális elveinek. 45Amikor a jógi komoly eltökéltséggel hozzáfog, hogy még jobban előrehaladjon, akkor a sok-sok életen át tartó gyakorlat után megtisztul minden szennytől, és végül eléri a legfelsőbb célt.

46A jógi jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a munkája gyümölcseiért dolgozónál is. Ó, Ardzsuna, ezért légy jógi minden körülmény között! 47Ki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül velem a jógában, s az összes jógi közül ő a legkiválóbb."

< Karma jóga, cselekvés lelki tudatban | Bhagavad-gítá | Az Abszolútról szóló tudás >

Page last modified on May 31, 2008, at 08:54 AM