V.
Karma jóga, cselekvés lelki tudatban
1Ardzsuna szólt:
„Ó, Krsna, először a munka feladására kérsz, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg nekem határozottan, a kettő közül melyik hasznosabb?”
2A Magasztos Úr így válaszolt:
„A munka lemondása és az odaadással végzett munka egyaránt a felszabaduláshoz vezet. De a kettő közül az odaadó szolgálat a jobb.
3Ó, erőskarú Ardzsuna, mindig szannjászíként él az, aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyűlöli azokat. Az ilyen ember mentes az ellentétpároktól, könnyen legyőzi az anyagi kötelékeket, és teljesen felszabadul. 4Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat, karma-jóga különbözik az anyagi világ analitikus tanulmányozásától, a szankhjától. A nagy tudásúak szerint, aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri. 5Aki tudja, hogy odaadó munkával is elérhető az, ami lemondással, s aki ezért a munka és a lemondás útját egynek látja – az valóban lát.
6Az ember mindaddig nem lehet boldog egyedül a tettekről való lemondás által, míg odaadással nem szolgálja az Urat. Az ilyen munkától megtisztult bölcsek késedelem nélkül elérik a Legfelsőbbet.
7Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei. 8-9Az Isteni tudatban élő, bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga tulajdonképpen nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ezért felettük áll.
10Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet. 11A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekszenek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel. 12A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét énnekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog, az rabja lesz cselekedeteinek.
13Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a kilenckapus városban. Nem cselekszik ő, s nem is oka az anyagi tetteknek. 14A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg; mindezt az anyagi természet kötőerői végzik.
15A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat. 16Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás megvilágosítja az embert, akkor az felfed mindent, ahogyan a felkelő Nap is fényt vet mindenre. 17Amikor az ember értelme, elméje, hite és menedéke mind szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
18A szerény bölcs, igaz tudása által, egyenlőnek látja a tanult és alázatos bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt is. 19Akiknek elméje megállapodott a változatlanságban és az egyensúlyban, azok már legyőzték a születést és halált. Hibátlanok ők, mint Brahman, s így már őbenne vannak. 20Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a kellemetlenen, kinek értelme rendületlen, megtéveszthetetlen és jártas az Istenről szóló tudományban, az már megállapodott a Transzcendensben. 21Az ilyen felszabadult személy nem vonzódik az anyagi érzéki élvezetekhez, sem a külső tárgyakhoz; csak az önvalóban leli örömét, s ezért mindig transzban van. Az énjét megvalósított ily módon határtalan boldogságot érez, mert figyelmét a Legfelsőbbre összpontosítja.
22Az okos távol tartja magát az anyagi érzékek kapcsolatából származó gyönyörtől, hiszen az a szenvedés eredete. Ó, Kuntí fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem bennük leli örömét. 23Ha valaki képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s még a jelen teste feladása előtt legyűrni a vágy és harag hatalmát, az jógi, és boldog ebben a világban.
24Valójában az a tökéletes jógi, aki belsejében boldog és aktív, onnan merít örömöt, és belsejében felvilágosult. Ő felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri őt. 25Akik túljutnak a kettősségen és kétségen, akiknek elméjét a lélek foglalkoztatja, állandóan az érző lények jólétéért serénykednek, s mentesek minden bűntől, azok felszabaduláshoz jutnak a Legfelsőbben.
26Azok a szent személyek, akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énjüket, önfegyelmezettek és állandóan tökéletességre törekednek, azok a közeljövőben biztosan felszabadulnak a Legfelsőbben. 27-28A transzcendentalista, mikor kizárja az összes külső érzéki tárgyat, tekintetét a szemöldök közé rögzíti, leállítja a ki- és belélegzést az orrlyukban, és ily módon szabályozza az elmét, az érzékeket és az értelmet, akkor megszabadul a vágytól, félelemtől és haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az biztos, hogy felszabadult.
29A bölcsek megszabadulnak az anyagi szenvedéstől, s békéhez jutnak, mert tudják, hogy én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső célja, a bolygók és félistenek Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője.