III.
Karma-jóga
1Ardzsuna szólt:
„Ó, Dzsanárdana! Ó, Késeva! Miért késztetsz, hogy részt vegyek ez iszonyatos harcban, ha véleményed szerint az értelem jobb a gyümölcsöző munkánál? 2Kétértelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Ezért kérlek, mondd meg nekem világosan, mi a leghasznosabb számomra!”
3Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt:
„Ó, bűntelen Ardzsuna, már megmagyaráztam neked, hogy az emberek két rétege valósítja meg az Abszolútat. Némelyek empirikus, filozófiai elemzés, mások odaadó szolgálat által kívánják azt megérteni.
4Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a munkától, és pusztán lemondással sem érthet el tökéletességet. 5Minden ember akaratától függetlenül is kényszerítve van, hogy az anyagi kötőerőkből születő impulzusok szerint cselekedjék; ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.
6Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják. 7Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein, cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül odaadó munkával foglalja le. 8Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél! Az ember még a fizikai testét sem képes fenntartani munka nélkül.
9Az ember végezze úgy a munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz. Ezért, ó, Kuntí fia, teljesítsd előírt kötelességed az Ő örömére, s ily módon mentes maradsz a ragaszkodástól, és megszabadulsz a kötelékektől.
10A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és félistenek generációit bocsátotta előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: ’Legyetek boldogok e jagja által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal!’ 11A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén a kedvedben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni, ha ily módon tápláljátok egymást. 12Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek elégedettek a jagja végzésével, ellátják az embereket minden szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezni akarja ezen adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.
13A bhakták megszabadulnak mindenféle bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.
14Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőtől kelnek életre. Jagja végzéséből ered az eső, jagja pedig az előírt kötelességekből. 15A szabályozó cselekedeteket a Védák írják elő, a Védák pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható Transzcendens mindig jelen van az áldozati tettekben.
16Kedves Ardzsuna, ha valaki nem követi ezt az előírt védikus áldozatkört, az biztosan bűnös életet él, mert léte hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét. 17De aki az önvalóban találja örömét, az önvalóban felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett – számára nincsen kötelesség. 18Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit teljesíteni akarna előírt kötelessége végrehajtása közben, de arra sincs semmi oka, hogy ne végezzen ilyen munkát; ő nem függ semmilyen más élőlénytől. 19Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie állandóan, anélkül, hogy ragaszkodna tettei gyümölcseihez. Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.
20Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok – mint Dzsanaka és mások – is elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned kell hát a köznép tanítása érdekében! 21Bármit tegyen is egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg a maga példájával, az egész világ követi őt.
22Ó, Prthá fia, számomra nincsen előírt munka három bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi, amit el kellene érnem – mégis végzek munkát. 23Mert ha én nem cselekednék, ó, Pártha, az emberek minden bizonnyal követnék a példámat. 24Mert ha én abbahagynám a munkát, romba dőlne az egész világ. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek is, ezáltal véget vetnék minden érző lény békéjének.
25Ó, Bharata leszármazottja, a tudatlanok eredményre vágyva hajtják végre kötelességeiket. Hogy az embereket a helyes úton vezesse, a bölcs is cselekszik, de a tetteihez való ragaszkodás nélkül.26A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó tudatlanok elméjét. Nem tétlenségre kell buzdítani őket, hanem odaadó szellemben végzett munkára.
27A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.
28Ó, erős-karú, az Abszolút Igazság ismerője nem lesz rabszolgája érzékeinek és azok kielégítésének, mert jól látja az odaadó és az érdekmunka közötti különbséget. 29A balgák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve teljesen lefoglalják magukat a materiális munkával, és így annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében ugyan az efféle tettek alsóbbrendűek, a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia őket.
30Küzdj ezért, ó, Ardzsuna, minden munkádat énnekem feláldozva, elmédet rám irányítva, haszonvágy, önzés és letargia nélkül!
31Akik kötelességeiket az én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, azok felszabadulnak a karma rabságából. 32De akik irigységből nem veszik figyelembe ezt a tanítást, és nem gyakorolják rendszeresen, azokat minden tudástól megfosztottnak, rászedettnek, valamint tudatlanságra és rabságra kárhozottnak kell tekinteni.
33Mindenki a saját természete szerint cselekszik, még a bölcs is. Mit érünk vele, ha elfojtjuk azt? 34A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek az érzéktárgyak iránt, de nem szabad ily módon az érzékek és tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok az önmegvalósítás útján. 35Sokkal jobb a saját előírt kötelességeket végrehajtani – még ha hibásan is –, mint másokét. Más feladatait végezni veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert a saját kötelessége teljesítése közben éri a halál.”
36Ardzsuna szólt:
„Ó, Vrsni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?”
37A Magasztos Úr így válaszolt:
„Csupán kéj az, ó, Ardzsuna. Ez a szenvedély kötőerejével való társulásból születik, és később haraggá alakul át: ez a világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.
38Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, mint magzatot az anyja méhe, úgy burkolják be az élőlényt a kéj különböző fokai. 39Ó, Kuntí fia, így fedi be az ember tiszta tudatát örök ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, és lángol, mint a tűz. 40Az érzékek, az elme és az értelem a székhelye a kéjnek, amely beborítja az ember igazi tudását, és tévútra vezeti őt.
41Ezért, ó, Ardzsuna, Bharata sarj legjobbja, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét (a kéjt) és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás e rombolóját!
42A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő, a lélek, még az értelemnél is magasabb rendű. 43Az ember, ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az elméhez és az értelemhez képest, felsőbbrendű énjével uralkodjon az alsóbbrendű felett, s így lelki erővel győzze le a kéjként ismert telhetetlen ellenséget.”