I.
Hadiszemle a kuruksétrai csatamezőn
1Dhrtarástra király így szólt Szanydzsajához:
– Ó, Szanydzsaja, mi történt fiaimmal és Pándu fiaival miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen!
2Szanydzsaja így felelt:
– Ó, királyom, Durjodhana király megtekintette a Pándu fiai által felállított sereget, majd tanárához lépett, s ekképpen szólt:
3„Ó, tanárom, nézd Pándu fiainak hatalmas seregét, melyet a te tanítványod, Drupada fia állított fel oly ügyesen! 4Hadseregük számos hősi íjásszal bír, akik küzdelemben egyenlők Bhímával és Ardzsunával. Ott van Jujudhána, Viráta és Drupada is, akik szintén nagy harcosok. 5Ott van aztán Dhrstaketu, Csékitána, Kásirádzsa, Purudzsit, Kuntibhodzsa és Saibja is – mindannyian hősök, kiváló harcosok. 6Ott a hatalmas Judhámanju, a rettentő erejű Uttamaudzsá, valamint Szubhadrá és Draupadí fiai. Ezek a vitézek mind bámulatos szekérharcosok.
7Ó, bráhmanák legjobbja, most tájékoztatásul hadd szóljak azokról, akik különösen méltók seregeim vezényletére! 8Először is, itt vagy jómagad, s itt van a csatában mindig győzedelmes Bhísma, Karna, Krpa, Asvatthámá, valamint Szomadatta fia, Bhúrisravá, 9és még sok más hős, akik készek életüket áldozni az én ügyemért. Mind felszerelkezett különféle fegyverekkel, s valamennyiük jártas a hadtudományban. 10Erőnk mérhetetlen, s Bhísma nagyatya tökéletes védelmet nyújt, míg a Pándavák hadereje – amit Bhíma védelmez gondosan – korlátozott. 11Ezért a sereg falanxában kijelölt stratégiai helyén mindenkinek teljes támogatást kell nyújtania Bhísma nagyatyának.”
12Ekkor Bhísma, a Kuru dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a harcosok nagyatyja, hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlán bődülésére emlékeztető hang megörvendeztette Durjodhana szívét. 13Ezután megharsantak hirtelen a kagylókürtök, tülkök, kürtök és trombiták, megperdültek a dobok, s ez együttesen szörnyű hangzavart adott. 14A másik oldalon, a fehér ménektől vont nagy harci szekéren állva az Úr Krsna és Ardzsuna is megszólaltatták transzcendentális kagylókürtjüket.
15Az Úr Hrsíkésai a Pánycsadzsanját, Ardzsuna a Dévadattát, a herkulesi tetteket végrehajtó és falánk Bhíma pedig rettentő kagylókürtjét, a Paundramot fújta. 16-18Judhisthira király, Kuntí fia Anantavidzsaját, Nakula és Szahadéva pedig Szughósát és Manipuspakát szólaltatta meg. Kásí királya, a kiváló íjász, Sikhandí, a nagy harcos, Dhrstadjumna, Viráta és a legyőzhetetlen Szátjaki, valamint Drupada, s leányának, Draupadínak fiai, Szubhadrá fia, az erős-karú és még mások is mind megfújták kagylókürtjüket. 19A különböző kagylókürtök zúgása betöltötte a földet és az eget, s az óriási lárma megremegtette Dhrtarástra fiainak szívét.
20Ó, király, halld, mi történt!
Ardzsuna, Pándu fia, aki a harci szekerén ült, s akinek Hanumán jelölte a zászlaját, felvette íját, s Dhrtarástra fiai felé fordulva felkészült nyilai kilövésére. Akkor, ó, király, Ardzsuna e szavakkal fordult Hrsíkésához:
21-22„Ó, Csalhatatlan, kérlek, hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy csatában! 23Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhrtarástra gonosz szívű fiának örömet szerezzenek!”
24Szanydzsaja folytatta:
– Ó, Bharata leszármazottja, Ardzsuna kérésére az Úr Krsna a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret. 25Bhísma, Dróna és a világ többi vezérének jelenlétében így szólt Hrsíkésa, az Úr:
„Lásd, ó, Pártha, az itt összesereglett Kurukat!”
26És Ardzsuna látta, hogy atyái, nagyatyái, tanárai, anyai nagybátyjai, fivérei, fiai, unokái, barátai, apósai és jóakarói is mind jelen voltak mindkét seregben. 27Amikor Ardzsuna, Kuntí fia meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, majd beszélni kezdett.
28Ardzsuna szólt:
„Kedves Krsnám, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, s kiszárad az ajkam.29Az egész testem remeg, hajam égnek áll. Gándíva íjam kicsúszik kezemből, és bőröm tüzel. 30Nem bírok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, fejem szédül. Ó, Késí démon végzete, én csak rosszat sejtek.
31Nem látom, mi jó származhat abból, ha megölöm rokonaimat e harcban. Kedves Krsna, nem vágyom a győzelemre, és a királyság, a dicső gyönyör sem kell nekem. 32-35Ó, Góvinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak előttünk? Ó, Madhuszúdana, még ha én életben maradnék is, miért kívánjam a halálukat, amikor tanítók, atyák, fiak, nagyapák, nagybácsik, apósok, sógorok, unokák és a teljes rokonság áll előttünk, hogy feláldozzák az életüket és vagyonukat? Ó, Dzsanárdana, minden lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük!
36A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk e támadókat. Ezért nem helyes, ha megöljük barátainkat és Dhrtarástra fiait. Mit nyernénk ezen, ó, Mádhava, szerencse istennőjének ura, hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink élete árán? 37Ó, Dzsanárdana, habár ezek az emberek a kapzsiságtól hajtva nem látnak semmi hibát abban, hogy barátainkkal veszekedjenek vagy kiirtsák saját családjukat, miért tennénk így mi, akik tudjuk, hogy mi a bűn?
39A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is kivesznek, s az életben maradt családtagok vallásellenes életet fognak élni. 40Ó, Krsna, a vallástalanság meghonosodásával elfajulnak a család nőtagjai, ami azután, ó, Vrsni leszármazottja, nem várt utódokat fog eredményezni. 41A nem várt nemzedék szaporodása pokoli helyzetet teremt a családnak és a családi hagyományokat lerombolóknak is. Az ilyen romlott családokban nem áldoznak ételt és italt az ősatyáknak. 42A családi hagyományok pusztítóinak gonosz tettei véget vetnek a különféle közösségi tervezeteknek és a családok jólétét szolgáló cselekedeteknek.
43Ó, Dzsanárdana, népek fenntartója, azt hallottam a tanítványi lánc által, hogy a családi hagyományok lerombolóinak mindig a pokolban a helyük. 44Ó, jaj, mily különös, hogy a királyi gyönyörök utáni vágytól hajtva súlyos bűnök elkövetésére készülünk! 45Inkább haljak meg ellenállás nélkül és fegyvertelenül a Dhrtarástra fiak kezétől, mintsem harcoljak ellenük.”
46Szanydzsaja mondta:
– Így szólt Ardzsuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, s szívét elöntötte a bánat.