Hogyan jött el az
Úr Dzsagannáth Csakdahába?
Dzsagadis Pandit ennek a helynek a közelében jelent meg. A szülei nagyon vallásosak voltak. Szülei halála után Dzsagadis Pandit és Hiranja Pandit Navadvip Dhámba költöztek, és építettek maguknak egy kunyhót.
Kavikarna Púrna Goszvámi szerint a Gaura-lílában szereplő Dzsagadis Pandit és Hiranja Pandit a bráhmanák feleségei voltak a Krsna-lílában. Dzsagadis Pandit a Legfelsőbb Úr személyes társa; nem közönséges személy.
Egyszer Krsna az erdőbe ment a barátaival, és azt mondta nekik, hogy azon a napon nem fognak messzire menni, ne hozzanak magukkal ételt. Úgy tervezték, hogy Batrolba mennek. Ezek a fiúk úgy gondolnak Krsnára, mint a barátjukra, nem mint Istenre. De azt is tudják, hogy akármit kívánnak, Krsna megadja nekik. A fiúk megéheztek, és ételt kértek Krsnától. Krsna aggódni kezdett; gondolkodott, mit tegyen. Eszébe jutott, hogy a közelben néhány bráhmana jagját végez, és nagyon sok ételt ajánlanak fel. Ezért azt mondta a tehénpásztor barátainak, menjenek oda, ha a bráhmanák meghallják, hogy Krsna és Balaráma éhesek, adnak nekik ételt. A fiúk odamentek, és nagy áldozati arénát láttak, sok bráhmana nagy jagját végzett, és sok ételt ajánlottak fel. Nem mertek közelebb menni, de amikor hallották, hogy a bráhmanák ezt éneklik, krsnája szváhá, baladévája szváhá, góvindája szváhá, elvesztették a félelmüket, odamentek, és szóltak, „Krsna és Balaráma éhesek, arra kérünk, adjatok nekik ételt.” De a bráhmanák ellenkeztek, mert karma kándik voltak.
A fiúk visszamentek, és elmondták Krsnának, mi történt. Megint megkérték, „Krsna, kérlek, adj nekünk ételt.” Krsna megkérdezte őket, „Nem volt étel?” A barátai azt mondták, „Igen, nagyon sok volt.” Ekkor Krsna ezt mondta nekik, „Menjetek oda a bráhmanák feleségeihez. Ők szeretnek Engem. Adnak nektek ennivalót.” A tehénpásztor fiúk odamentek a házhoz, és bekiabáltak, „Van itthon valaki?” Az egyik feleség kijött, és megkérdezte, „Mit akartok?” A fiúk feleltek, „Krsna és Balaráma éhesek.” A feleség megkérdezte, „Hol vannak? Olyan régóta nem láttuk Őket.” A fiúk szóltak, „Kérlek, adjatok nekünk valami ételt. Elvisszük Krsnának és Balarámának.” A feleségek azt gondolták, ha most kezdenek főzni, Krsna és Balaráma elmennek, mire elkészült. Tehát vették a már elkészített ételt, és kimentek a házból, hogy találkozzanak Krsnával és Balarámával.
A Dvápara-jugában a feleségek nem léptek ki a házból. Manapság nincs korlátozás, de 50-60 évvel ezelőtt még követték ezt a szabályt. Amikor a férjek látták, hogy a feleségeik elmennek, megkérdezték, „Hová mentek?” A feleségek válaszoltak, „Hallottuk tőletek, hogy Krsna és Balaráma a Legfelsőbb Úr, és most ételért küldték a tehénpásztor fiúkat. Felhasználjuk ezt az alkalmat, hogy szolgáljuk Őket.” A bráhmanák szóltak, „Az engedélyünk nélkül nem mehettek sehova. Ha úgy határoztok, hogy elmentek, akkor ne gyertek megint haza.” A feleségek úgy határoztak, hogy mindenképpen találkoznak Krsnával, ilyen nagy volt bennük az odaadás, ahaituki bhakti. De az egyik feleséget a férje erőszakkal megállította, és bezárta a házba. Nem tudta elviselni, hogy nem találkozhat Krsnával, sírt és sírt, végül elhagyta a testét, és mint lélek, elment, hogy találkozzon Krsnával. A feleségek odamentek az étellel, és örültek, hogy látják Krsnát és Balarámát. Számukra nem az étel értékes, hanem az odaadás. Miután ettek, Krsna azt mondta nekik, hogy most már menjenek haza.
„Mit mondasz?” ellenkeztek a gópik. „A mi jegyünk csak egy utazásra szólt.” Krsna ezt válaszolta, „Ne aggódjatok. A szeretetnek két oldala van, az egyesülés és az elválás. Az elválás ideje után az egyesülés még édesebb lesz. Ne aggódjatok a férjeitek miatt. El fognak fogadni titeket.” A bráhmanák feleségei Krsnát szolgálták, és e szolgálat eredményeképpen a bráhmanák is részesültek a kegyben. A bráhmanák megbánták a hibájukat, és bírálni kezdték magukat. „Mi haszna a jagjáinknak, ha nem törődünk Krsna és Balaráma kívánságával?” Amikor a feleségek hazatértek, a bráhmanák dandavat pranámjaikat ajánlották nekik.
Miért volt a feleségekben ennyi odaadás Krsna iránt? Voltak kertjeik, ahova minden nap eljött egy bhakta, aki Krsna és Balaráma dicsőségét zengte. Ezt hallották, így alakult ki bennük az odaadás. Két feleség Dzsagadis Panditként és Hiranja Panditként jelent meg a Gaura-lílában.
Egy ekádasin Nimai Pandit sírt, és a szülei, mint máskor is, azzal akarták megnyugtatni, hogy énekeltek, haribol, haribol. De ez alkalommal Nimai Pandit nem hagyta abba a sírást. Aztán ezt mondta, „Ma ekádasi van, és Dzsagadis Pandit bhógát ajánlott fel Visnunak. Azt akarom megenni.” A szülők csodálkoztak, honnan tudja ez a kisfiú, hogy ekádasi van, és hogy ez a bhakta bhógát ajánlott fel Visnunak. Dzsagannáth Misra rögtön elment Dzsagadis Pandithoz. Dzsagadis Pandit szólt, „Nimái Pandit maga Gopála, vedd hát ezt a praszádamot, és add oda neki.” Az odaadás le tudja győzni a Legfelsőbb Urat, ezt mondja Rúpa Goszvámi. Dhruva csak 5 éves volt, de őszintesége révén elérte a célját. A lelkek megkapják a saját tetteik gyümölcseit. Dhruva anyja azt mondta, ne ápoljon ellenséges érzéseket a mostohaanyja iránt, különben nem fogja elérni Istent. Ha sikeresek akarunk lenni, ne legyenek ellenséges érzéseink senki iránt ezen a világon, még az ellenségeinkkel szemben sem.
Maháprabhu utasította Dzsagadis Panditot, hogy menjen Puriba. Amikor Dzsagadis Pandit megérkezett, és látta az Úr Dzsagannáthát, sírva fakadt. Dzsagannáth megkérdezte, „Miért sírsz? Vigyél engem magaddal.” Aztán Dzsagannáth utasította a királyt álmában, hogy adja oda Dzsagannáthot, aki már szamádhiban volt, Dzsagadis Panditnak. Dzsagannáth egészen könnyűvé tette magát, hogy Dzsagadis Pandit el tudja Őt vinni, és itt Csakdahában Dzsagannáth hirtelen nehéz lett. Így jött ide Dzsagannáth.
Még ma is él itt Dzsagadis Pandit néhány leszármazottja. Megkérték Mádhava Goszvámit, hogy viselje gondját Dzsagannáthnak.
A nevet, formát, tulajdonságokat és kedvteléseket nem lehet megérteni az anyagi érzékekkel. Krsna megjelenhet a nyelvünkön, mint a szent név, ha akarja. A Legfelsőbb Úr éhezik a bhaktái szeretetére. Bhaktái láttán az Úr megéhezik.
Itt Csakdahában akadt el Bhagirathi Muni kocsijának a kereke. És Dzsagadish Pandit családja itt kérte meg Mádhava Goszvámit, hogy vegye át az Úr Dzssgannáth szolgálatát. Mádhava Goszvámi megbeszélte ezt Sridhar Mahárádzs-al, aki ugyanezt javasolta. Úgy látta hát, mint Dzsagannáth kívánságát. 1962-ben átalakította a templomot asrammá.
Az asram olyan hely, ahol a tanítványok a lelki fejlődés érdekében tanulnak. Szentírásaink azt mondják, hogy asramokra szükség van. Egy templomban szert lehet tenni szukrtira, de az asramban jelenik meg a hari-bhakti. Az asramokat azért alapítják, hogy az emberek társuljanak a szádhukkal. Egy asramban minden nap a Bhágavatamról beszélni. A Bhágavatam azt mondja, hogy aki minden nap hittel és odaadással elmondja a Bhágavatamot, nagyon gyorsan eléri Krsnát. Ha egy asramban nincs sravanam és kirtanam, akkor amit tesznek, az csak karma. Ha lusták vagyunk a sravanamra és kirtanamra, akkor nem igazán élünk egy asramban. Az odaadás nagyon ritka. Ebben az emberi létformában csak arra az egyre kell törekednünk, akire szükségünk van, a Legfelsőbb Úrra. Ha elpazarolják az emberi létformát, az olyan, mint az öngyilkosság. Erőszakot követnek el a lélek ellen, akik a karmát, gjánát és jógát prédikálják.
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d (Szilágyi Márta), 2005. december
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
How Lord Jagannath Came to Chakdaha
by Srila Bhakti Ballabh Tirtha Maharaja
www.bvml.org
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
