A szív útja
Kérdés:
A Bhagavad-gítában (7.19), ezt mondja Krsna:
bahúnám dzsanmanám ante
gjánaván mám prapadjate
vászudévah szarvam iti
sza mahátmá szudúrlabhah
Sok-sok születés után a gjáni, aki elérte a tudást (és ha sikerült társulnia az Én tiszta bhaktámmal), végül meg fogja érteni, hogy a mozgó és mozdulatlan lények egész univerzuma Vászudéva-természetű, és mind alá vannak rendelve Vászudévának (Nekem, mint Vászudévának, aki mindennek a forrása és az anyag). Ha ezt felfogta, akkor meghódol Nekem. Tudd, hogy az ilyen nagy lélek rendkívül ritka.
Mit jelent ez pontosan?
Sridhar Mahárádzs:
A Brahman-felfogásból következik a többi. A Brahman-megvalósításban egy tudat-tömeg van, minden-tudat. Aztán eljön a következő lépés: a tudat egyéni jellegű, mélyebb a meglátás, a tudat kiegészül az egyéniséggel. Ez a tudat + egyéniség.
Tudat és személyiség
Igazából a tudat nem létezhet egyéniség, személyiség nélkül. Tehát a tudat személyes: személyiség és tudat, az egyiket nem lehet elválasztani a másiktól. Ami elkülönül a személyiségtől, az csak a glóriája – valami ilyesmi. És ez a glória, a Brahman, sok-sok apró személyből, lelkekből áll.[^Brahman vagy brahmadzsjóti, a végtelen fény igazából megszámlálhatatlanul sok, egyéni, végtelenül kicsi, tudatos egységből áll (csetaná), akik ott „pihennek” potenciális vagy megnyilvánult állapotukban, ami hasonló a mély, álomtalan alváshoz. (Megjegyezhetjük itt, hivatkozással Sridhar Mahárádzs következő magyarázatára, arra vonatkozóan, hogy miért nem tudja megvalósítani a legtöbb gjáni a személyiséget a tudaton belül, hogy a legtöbb gjáni tévesen azt hiszi, hogy ennek az állapotnak – kaivalja-mukti, nem differenciált felszabadulás – elérése a lehető legtöbb, amit el lehet érni. A másik tévedés, hogy azt hiszik, ez az abszolút egység Istennel.)'^]
Az anyag kétféle: ksara, változó, múlandó, és aksara, nem változó, örök. A Bhagavad-gítában (15.16) mondja az Úr Krsna, ksarah szarváni bhútáni – amit csak látunk a világ változó aspektusában, az mind ksara. És ami változatlan, az aksara. Aztán ezt mondja,
dváv imau purusau loke
ksaras csáksara eva csa
ksarah szarváni bhútáni
kútasztho’ksara ucsjate
Az Én létezésem mindkettőt meghaladja, a ksarát és az aksarát. Ezért vagyok Én Purusóttama. Az Én dicsőségemet zengik a világokban és a szentírásokban, mint Purusóttamát, Legfelsőbb Személyt.
Purusóttama azt jelenti, Vászudéva. Tehát, bahúnám dzsanmanam ante, sok születés után, amikor a gjánik, az imperszonalista iskola gjánijai megértik, hogy a kutatásuk elsődleges tárgya egy személy, akkor képesek felfogni Vászudévát.
Valódi odaadás – nagyon ritka
De ilyen gjánikat nagyon ritkán találni. A gjánik többnyire nem tudják átlépni ezt a vonalat. Itt elvesznek.
je ’nje ’ravindáksa vimukta-máninasz
tvajj aszta-bhávád avisuddha-buddhajah
áruhja krccshena param padam tatah
patantj adho ’nádrta-juszmad-anghrajah (SB 10.2.32)
Lótuszvirág szemű Uram, bár vannak abhakták, akik komoly lemondásokat végeznek, hogy elérjék a legmagasabb helyzetet, és lehet, hogy felszabadultnak gondolják magukat, de az értelmük nem tisztul meg. Csak különféle módokon spekulálnak, és nem törekszenek arra, hogy Nálad vegyenek menedéket. Mivel nem tisztelik lótuszvirág lábaidat, képzelt felsőbbrendűségi helyzetükből ismét leesnek az anyagi létezésbe.
A gjánik sorsa általában az, hogy nagy erőfeszítéssel fölmásznak a legmagasabb helyzetbe, de aztán nem tudják felfogni, hogy a tudat személyt jelent – nem tudnak eljutni erre a megértésre – és vissza kell jönniük. A bhakti ott kezdődik, ahol valaki át tud lépni ezen a vonalon, és megérti, hogy a tudat egy személy – nagy személy, én kicsi vagyok. Az alacsonyabb rendű alárendeli magát a magasabbnak. Sza mahátmá szudúrlabhah, nagyon nehéz olyat találni a gjánik között, aki megérti az élet magasabb aspektusát, a kapcsolatot. Többnyire visszajönnek, vissza kell jönniük onnan. Sok lemondás után fölmásznak arra a magas helyre, de nem tudják elfogadni, hogy Istent csak az odaadással lehet megközelíteni, ezért vissza kell jönniük.
Személyiség energiával
De azok, akik belátják, Vászudévah szarvam iti, hog Vászudéva – Purusóttama – egy személy, azok át tudnak lépni a vonalon, belépnek Vaikunthába, a szolgálat területére.
Itt a látásuk egyre jobban kiterjed, meg tudják találni az energiát a személyes Isten mellett. Aztán Laksmi-Nárájana bhaktái lesznek, és teljesen belépnek a Vaikuntha-szévába. Ebben a szolgálatban mély hódolatot, tiszteletet találunk, itt sásztrikus szabályok vannak, valamint magasabb megvalósítást elért lelkek, akik vezetik a többieket.
A teljes szolgálat kutatása
Ha a lélek nem találja meg a Vaikuntha-szévában azt, amire vágyik, akkor szomjúságot érez, valami belső tendenciát, ami még nem találta meg a kielégülést. Ha ezt a belső késztetést érzi, akkor egy másik raszát[^Rasza: a lélek speciális szolgálati hangulata/kapcsolata az Úrral, illetve az ebből nyert íz.^] kell keresnie, tisztább, barátságosabb szolgálatot, mint a fiúi szolgálat.[^Sridhar Mahárádzs itt a dászja-raszára utal (a szolga és ura kapcsolata). Ő a filial jelzőt használja, ami szó szerint azt jelenti, a fiú kötelessége az apjával szemben.^]
Végső soron a mádhura-rasza – a szolgálat szerelmes kapcsolatban – arra fogja ösztönözni, hogy magasabbra vagy mélyebbre menjen. Lassan kapcsolatba kerül azokkal, akik ezt a raszát hordozzák, és kivirul a szíve. Teljesen kivirul, és lassanként elviszi őt Goloka Vrndávanába.[^Goloka Vrndávana: a legmagasabb lelki bolygó, az Úr Krsna lakóhelye.^]
A szépséges Valóság szolgálata
Itt láthatja, hogy amit kezdetben úgy valósított meg, mint Brahmant, az a Paramátmá vagy Vászudéva, aztán Laksmi-Nárájana, majd fokozatosan megjön a Krsna-tudat, nem a Nárájana-tudat. A Nárájana-tudat fölé emelkedve kapcsolatba kerül a Valóság Krsna-tudatával. Fölébred – egy olyan síkon, ahol mindent lát – az összekötő, harmonizáló elv már nem Nárájana, hanem Krsna. Úgy mutatkozik meg, mint Krsna. Aztán teljesen fölébred, és ugyanakkor látja, hogy a környezete, és a kutatásának tárgya is tökéletes. Ezt nevezzük teizmusnak.
Teljeskörű teizmus – amelyben a teista felfogás a legteljesebb módon kielégül. Mint amikor kinyitjuk a szemünket, és látjuk a világot, a látásunk ereje szerint megláthatjuk a környezetünkben a legapróbb dolgot is; a belső fölébredésben is eljuthatunk egy sajátos világba, és ez Vrndávana, Goloka-Vrndávana, a szeretet országa. Ott minden mozgás spontán, köröskörül mindent, az egész környezetet barátságosnak találjuk. Egyszerű, barátságos, mint azok, akik nagyon bizalmas kapcsolatban vannak egymással.
Vrndávanban azt találjuk, hogy már nem vágyakozunk más környezetre, más társulásra, nincs bennünk olyan szomjúság, amit csillapítani kellene, és mégis van szomjúság, örök szomjúság, mert még közelebbi kapcsolatba akarunk kerülni. Nincs magasabb környezet, már csak egy dolog van hátra, még szorosabb kapcsolatba kerülni a környezettel. És ez motiválja a mozgásunkat: egyre bizalmasabb kapcsolat a környezettel. A környezet örök, de a kapcsolat lehet még bizalmasabb, lehet verseny (a szerető szolgálatban), van mozgás. És az irányítás ennek megfelelő.
Elmerülés a Krsna-tudatban
Ilyen módon van haladás, valami igény, ami mozgatja a szolgálatot. És van ismétlés, valamilyen ismétlés, de az mindig friss, mindig új. Mindig új, ez csak idő kérdése. Például minden nap, amikor éhes vagyok, reggel, az étel nagyon ízlik, később – az idő mozgásával – nem mindig, valahogy így. Tehát minden nagyon ízletes, nem állott. Ott is létezik az idő mozgása, de az örök. Jógamájá[^Jógamájá: az Úr Krsna különleges, belső energiája, aki elrendezi és levezérli a lílát (isteni kedvteléseket).^] irányítja ezen a módon.
Végül ott fogjuk elérni rendszerünk összes belső részének teljes kielégülését, amikor a lelki testünk összetevőinek minden egyes atomja kielégül: priti anga láge kále, priti anga mora – minden tagom minden része egyesülni akar a másik oldal megfelelő tagjával. Szambandha – kapcsolat a környezettel – szintén lehetséges ezen a szinten, amikor a lelki testemet és elmémet alkotó összes atom egyesülni vágyik a környezet megfelelő részével.
Mindez nagyon barátságosan történik, és jógamájá megfelelően kiigazítja. És ez a legmagasabb felfogás.
Priti anga láge kále, priti anga mora – létezésem minden atomja szeretettel vágyik a környezetre, és az Krsna. Körülvesz a Krsna-tudat. Körülvesz, ez azt jelenti, minden oldalról megölel, elveszek a Krsna-tudat gondolatában, részletesen, alaposan megismerem. Elmerülök a Krsna-tudat legmélyebb részében, ahol azt fogom találni, hogy Krsna az életem minden egyes atomját rabul ejtette. Minden atom úgy érzi, mintha külön gyönyört tapasztalna az öleléséből.
Ez csak a szerelmes kapcsolatban lehetséges, amikor minden atom részesül az ölelésben, rabul ejtődik, a legbizalmasabb kapcsolatba kerül Vele. Ezt adi- vagy mukhja-raszának nevezik. A mádhurja-rasza másik neve adi-rasza, és az összes többi rasza ettől függ. Ezért nevezik adi-raszának. És mukhja-rasza: valamennyi rasza összessége, lényege.
Maháprabhu ezzel az ajándékkal jött: a mádhurja-raszával. Ez anárpita csarim csirat, amit sose osztottak azelőtt, úgy tartották, nem volt lehetséges ezt osztani, Maháprabhu előtt.
Legmagasabb kinyilatkoztatás
Bhaktivinoda Thákur könyvében, a Dzsaiva-dharmában egy vaisnava megkérdezi a gurudévájától: Az odaadás örök. De miért mondod, hogy Maháprabhutól jött? Akkor a guruja, Paramahamsza Bábádzsi ezt mondja, Én voltam Vrndávanban, és megkérdeztem Csaitanja-déva örök szolgáját, Szanátana Goszvámit. Anárpita csarim csirat – korábban nem foglalkoztak ezzel, mit jelent ez? Szanátana Goszvámi válaszolt: A bhakti örök, erről van szó a Nárada-bhakti-szútrákban, a Sándilja-szútrákban, minden ilyen szentírásban – de ez nem az a fajta odaadás, amellyel Maháprabhu jött, amit az Ő eljövetele után találunk, az korábban nem állt nyitva akárki előtt. Ezért mondják, anárpita csarim. És mi az odaadás lényege? Teljes meghódolás Krsnának a szerelmes kapcsolatban, amikor a dzsíva minden egyes atomját üdvözli és megöleli a Krsna-tudat megfelelő atomja – mádhurja-rasza. Ez korábban nem állt nyitva a nagyközönség előtt. Én ezt így látom, ezt hiszem. Vagy elfogadod, vagy nem. – Szanátana Goszvámi valami ilyesmit mondott annak a vaisnavának. Ez az én privát felfogásom – vagy elfogadod, vagy nem. Ez volt a válasz.
Az odaadás világa
Az odaadásnak tehát van kezdete, és az odaadás élete ott kezdődik, ahol Krsna ezt mondja, vászudévah szarvam iti (BG 7.19). Amikor valaki először belép az odaadás iskolájába, amely magasabb, mint a gjána (tudás) és vairágja (lemondás), az első a sánta-rasza (passzív kapcsolat az Úrral). Aztán jön a többi fokozat, dászja-rasza (szolgai kapcsolat), szakhja-rasza (testvériség), vátszalja-rasza (szülői kapcsolat), és mádhurja-rasza (szerelmes kapcsolat). Ezt mind részletesen elmondja a Rámánanda-szamváda.[^Ezt a híres beszélgetést (Rámánanda-szamváda) Krsnadász Kavirádzs Goszvámi jegyezte fel Sri Csaitanja Maháprabhu felséges élettörténetében, a Csaitanja-csaritámrtában (Madhja, 8. fejezet, Beszélgetések Sri Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Rája között). Ebben a leckében Sridhar Mahárádzs csak futólag említi, de elmondjuk az olvasó kedvéért, hogy Sridhar Mahárádzs ezt nagyon szerette, és gyakran idézte. Guruja, Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákura utasítására meg is találta a helyet, ahol ez a történelmi beszélgetés elhangzott, a Godávari folyó partján (Andhra Pradés, India), és épített ott egy templomot. Sokszor megjegyezte, hogy ebben a gaudija (csaitanjita) vaisnavizmus egész teológiai alapja benne van.^]
Ilyen módon emelkedik felfelé a bhakti. Szisztematikusan, és ezt meg kell értenünk, meg kell emésztenünk, mi a bhakti. Kezdetben csak tág felfogásunk van a pozitív világról, az odaadás világáról.
A jegyzeteket összeállította B.S. Tridandi Mahárádzs:
[^@^]
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. szeptember
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
The Path of the Heart
by Srila Bhakti Raksak Sridhar Maharaj
This text is reproduced from a conversation with Srila Sridhar Maharaj in 1982. It was originally edited and published by Sripad Tridandi Maharaj - with footnotes - in the book 'Awakening to the Absolute' (Malaysia, 1999).
www.vaisnava.com
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
