B.R. Srídhara Szvámí

Nitjánanda Prabhu nagylelkű természete

Sri Nitjánanda Prabhuról azt mondják, hogy a vradzsa-mandalai Baladéva inkarnációja. Naróttama dásza Thákura azt mondja, Balarám haila Nitái. Szanátana Goszvámi is említi, hogy Nitjánanda Prabhu a vrndávani Baladéva inkarnációja, de a Gaudija Szampradájában egyesek azt tanítják, hogy Nitjánanda Prabhu Rádháráni inkarnációja. A Gaudija Math tehát hevesen tiltakozik, nem ismerhetjük el őket a gaudija vaisnava hit és Maháprabhu igaz követőinek.

Nitjánanda Prabhu Virbhum járásban született, Katva nyugati oldalán, északnyugatra Ekacsakrától, ahol a Pándavák egy ideig rangrejtve éltek. A közelben még mindig meg tudják mutatni a fát, ahol Bhímaszéna megölte Vaka-ráksaszát. Ekacsakrában, Garbhavásza közelében és sok más helyen nyomon tudjuk kísérni Nitjánanda Prabhu kedvteléseit. Nitjánanda Prabhu fia épített itt egy templomot, és beállította a múrtikat. Körülbelül 200 évvel ezelőtt azonban itt nagy vihar dúlt, és sok régi építmény megsemmisült. Egy nagy zamindar, a gaudija szampradája bhaktája eljött, és megint beindította a púdzsát Viracsandrapurában. Akkoriban minden elpusztult.

Add nekem a fiadat

Nitjánanda Prabhu anyjának a neve Padmavati, az apja neve Hadai Pandita volt. Odzsha volt a címük, bár manapság már nem találunk ilyen címet. Amikor Nitjánanda kb. 12 éves volt, eljött egy szannjászi, és elkérte Hadai Pandittól a fiát: A fiadat akarom. Eljött ez a szannjászi, elkérte a gyereket, az egyetlen fiút, és egy olyan fiút, mint Nitjánanda Prabhu, aki nagyon elbűvölő volt. Csaknem lehetetlen búcsút mondani egy ilyen fiúnak, és tovább élni, de mit lehet tenni? A szannjászi eljött, elkérte, nem lehetett kikerülni, a szannjászit nem lehetett kikerülni, oda kellett adniuk az egyetlen fiukat. Azt mondják, ez a szannjászi maga Mádhavendra Puri volt, Isvara Puri, Advaita Ácsárja és Pundarika Vidjánidhi guruja. Ez a szannjászi eljött, és elvitte magával Nitjánanda Prabhut a házából, amikor csak 12 éves volt, és aztán bejárták az egész Indiát, felkeresték az összes szent helyet.

Maháprabhu nem járt ilyen sok szent helyen. Csak Dél-Indiában utazott, Észak-Indiában csak Vrndávanba és Prajágba ment. Dvárakát és Badrinárájanát kihagyta, Nitjánanda Prabhu azonban az összes szent helyet meglátogatta, ami csak létezik Indiában. Időközben Maháprabhu visszatért Gajából, és elkezdte a szankirtana-líláját Navadvipában.

Egymás keresése

Nitjánanda Prabhu ide-oda vándorolt, és végül elment Vrndávanba. Keresett valamit, mert belsőleg azonos volt Baladévával. Amikor Krsna eljött, érezte, hogyan vonzódik hozzá. Most nagyon alaposan kutatott Vrndávanában, de nem találta meg. Kapott valami inspirációt. Hol találom meg Krsnát? Ő most Navadvipában van. Oda fogok menni. – Szívében ezzel az inspirációval érkezett meg Navadvipa Dhámába.

Maháprabhu már elkezdte a szankirtana mozgalmat, és azon az éjszakán volt egy álma, azt álmodta, valaki kocsin érkezett, a kocsi tetején egy pálmafa volt, és mindenhol keresgélt: Hol van Nimái Pandit háza? Hol van Nimái Pandit háza? – aztán valaki azt mondta, Itt van Nimái Pandit háza.

Ekkor Maháprabhu azt mondta a bhaktáinak: A múlt éjjel egy nagy személyiség érkezett Navadvipa Dhámába. Ti (Srivásza és mások) próbáljátok megtalálni azt a nagy személyt. – Követői mindent megpróbáltak, átkutattak minden zeget-zugot, de nem tudták megtalálni Nitjánanda Prabhut. Jelentették Maháprabhunak: Mindent megpróbáltunk, nem találtunk sem nemes személyt, sem szentet, sem nagy embert. – Ekkor Maháprabhu azt mondta, megpróbálja Ő maga. Egyenesen Nandana Ácsárja házának déli oldalához ment. Egyenesen ahhoz a házhoz ment, amelyet Nandana Ácsárja házaként ismernek, és találtak is ott egy erős és magas, nemes külsejű urat, aki a ház verandáján ült. A bhakták rögtön megértették, az az ember, akiről Sri Gaurángadéva beszélt. Piros leplekben ült ott, mindenki más fehéret viselt. Valaki elmondott egy verset a Bhágavatamból, neki pedig megjelentek a testén az extázis jelei, egyik a másik után. Megértették, hogy nagy ember, mert tele van Istenszeretettel. Őt keresték, és amikor szorosabb kapcsolatba kerültek, megtudták, hogy ő Nitjánanda Prabhu. Külsőleg nem olyan volt, mint egy tudós, vagy mint egy közönséges ember; magasabb energiával volt feltöltve, és sugárzott belőle ez az energia. Maháprabhu lassanként prédikálni kezdett. Haridásza Thákurnak és Nitjánanda Prabhunak azt az utasítást adta, hogy menjenek házról házra, kérjék meg az embereket, hogy mindent tegyenek félre, és énekeljék Krsna nevét. Akivel találkoznak, menjenek oda hozzá, kérjék meg, hogy énekelje Krsna nevét, és minden egyebet tegyen félre.

A tantrikus trükkje

Akkoriban Navadvipa Dháma többnyire tantrikusokkal volt tele, akik Sakti-dévit és Májá-dévit imádták. A tantrikusok azt mondják, ez a Májá zaklat minket, ezért a lábai alatt kell menedéket vennünk. Amikor kiengesztelődik és elégedett lesz, ki fogja nyitni az ajtót, kienged minket, és mi Siva legyünk. Természettől fogva, születéstől fogva, mert dzsíva azt jelenti Siva, Siva pedig Májá ura. Mi most Májá, a félreértés karmaiban vagyunk. Ha a félreértés istennője elégedett lesz velünk, akkor vissza fog vonulni, mi pedig megtaláljuk a kijáratot, átmegyünk a másik oldalra. Olyan sok felszabadult lélek van ott, és mi is csatlakozhatunk hozzájuk. Ők mind Siva, Májá ura helyzetét élvezik. Májá semmire nem kényszerítheti őket, inkább szolgálja őket, mint az uraikat. Májá Sivát szolgálja, a felszabadult lelkeket. Májá szolgál a maga viszonylagosságában, ők azonban nem irányíthatják, ezért csak valamilyen szolgálatot végez a felszabadult lelkeknek, ezért őket úgy ismerik, mint Sivát. Pása baddha bhavet dzsíva pása mukta szadásiva. Amikor meg van kötözve, akkor dzsíva, elesett lélek, amikor kiszabadul a kötelékből, ebből a félreértésből, akkor mindig Siva. Akkor oda mehet, ahova neki tetszik, és Májá nem kényszerítheti, sőt szolgálja őt, és ez a felszabadulás. Most tehát Májá-dévit fogjuk szolgálni, és a tantrikus folyamatban olyan dolgok vannak, amik őt elégedetté teszik. – Sok dolgot felhasználnak, bort isznak, húst esznek. Ezeket Májá, Sakti és Káli múrtijainak ajánlják fel. Nőket is élveznek, különféle hangulatokban. Azt gondolják, ha együtt vannak a nőkkel, a nők igézetéből felszabadulhatnak. Ez a folyamatuk, jóváhagyják a bort, a húst és a nőket; nekünk ez nagyon ártalmasnak tűnik, de ez a tantrikus upászana alapul szolgáló elve.

A mi módszerünk az, hogy azokhoz a dolgokhoz közeledünk, amelyek iránt kísértést érzünk, és így fogunk felszabadulni. Vonzanak minket, de van egy különleges eljárás, amellyel uralkodni fogunk rajtuk. Mi leszünk az urai ezeknek a mérgező dolgoknak.

Pozitív alternatíva

Akkoriban ilyen tantrikusokkal volt tele Navadvipa. Maháprabhu prédikálni kezdett, meg akarta győzni az embereket, hogy adjanak fel mindent, és csak Krsna, Nárájana nevét énekeljék. Aztán azt mondta: Nemcsak Májától szabadultok meg, hanem pozitív életet fogtok élni Vaikunthán, Vrndávanában. Ez a legnagyobb eredmény, és amit a sakti imádatával elérhettek, az visszahatásokat vált ki, valamikor vissza kell térnetek, hogy tovább fejlődjetek. – Elmondja ezt a sásztra, de nem nagyon részletesen. Ha nagyon oda akartok figyelni, akkor meg fogjátok látni, hogy ennek a negatív világnak a viszonylagossága nem biztonságos. Be kell lépnetek a pozitív világba, csak akkor lesztek biztonságban. Ez nemcsak felszabadulás, megszabadulás az ellentétes erőktől, hanem gyakorlati részvétel a szolgálatban, ami nagyon tiszta. Nem elég nem-önzőnek lenni, Istenre kell koncentrálni. Istent kell szolgálni. A pozitív világ létezik, és van meggyőző boldogsággal, de ezt csak szolgálattal érhetjük el. Itt élvezők vagyunk, kihasználók vagyunk, de ezzel fel kell hagynunk, hogy megszabaduljunk a visszahatásoktól. Nem várhatunk a kerítésnél, mert ez nem biztonságos helyzet,

Spontán szakasz

Persze ez nem mond sokat, mer nem elég visszavonulni a negatív szakasztól. Van egy pozitív világ, és az az életnek egy valóban magasabb formája; ezt pedig szolgálattal lehet elérni. Nagy dolog a szolgálat, feláldozni az önérdeket, nem részben, hanem egészen; ez az abszolút jó. Semmit sem lehet ehhez hasonlítani. Ez nem számítás, hanem spontán. Sokat kell fizetni azért, hogy valaki eljusson a szolgálat spontán szintjére. Fel kell hagyni minden korábbi szokással, az imádat, vezeklés stb. alacsonyabb szintjével, mindezekkel a dolgokkal. Halj meg, hogy élj. Az életet érdemes élni, de ez csak az emberek előtt nyílik meg. Más fajokban nem lehet megpillantani ezt a fényt, nem lehet új életet kezdeni, és a teremtésben csak kevés ember van. Az emberi testek száma nagyon csekély a teremtés egészéhez képest, pedig ez a menny kapuja. Próbáljatok meg pozitív életet élni. Ő Krsna, Mindennél vonzóbb. Gyönyörű. A legmagasabb valóság. Mindent befogadó, és nagyon elbűvölő. Életünk akkor teljesül be, ha közeledhetünk az Úrhoz, különösen a szent nevei ismétlésével. Ebben a Kali-korszakban ezt a különleges engedményt kaptuk, ha a szent nevet zengjünk szatszangban, az igazi szentek társaságában, akkor fejlődhetünk, közeledhetünk a prédikálás e magas szintjéhez, és be is léphetünk.

Dzsagai és Mádhai

Nitjánanda Prabhu az energia dinamója volt, és Haridász Thákur nem tudta követni, volt egy kis gondja Maháprabhu parancsa teljesítésével, mit lehet tenni? Egy napon olyan sok volt a gunda típusú ember, támadó kedvükben voltak: Zavartok minket, mi nem vagyunk vallásosak, ti meg azért jöttetek, hogy a vallást prédikáljátok. Milyen jogon? Miért jösztök ide, zavarni minket? Mi egy nagy társadalomba tartozunk, megvan a vallásunk, ti meg olyan vakmerőek vagytok, hogy kárhoztattok, azt mondjátok, nem vagyunk vallásos emberek. Egy új vallási ötlettel jösztök, mi pedig fogadjuk el, ti bolondok! Ha még egyszer idejösztök, jó leckét fogtok kapni. – Fenyegették őket, de Maháprabhu mégis azt mondja, El kell mennetek. Aztán, egy napon, találkoztak Dzsagáival és Mádhaival. Bráhmanának születtek, de nem érdekelte őket semmilyen vallás. Volt valami feladatuk a muszlim kormányban. Kormánykapcsolataik voltak, és gundák voltak, bár születésüknél fogva bráhmanák. Bármit és mindent elvettek, hírhedt gundák voltak, Dzsagadánanda és Mádhavánanda.

Nem használhatunk erőszakot

Aztán, egy napon találkoztak velük. Ti gazemberek, már hallottunk rólatok, új vallást akartok alapítani. Itt, soha! Ha még egyszer az utcán találunk titeket, elverünk, aztán sírhattok. – Valahogyan megkapták a figyelmeztetést. Nitjánanda Prabhu minden nap beszámolt, mit értek el a prédikáló kampányban, és már majdnem rászólt Maháprabhura: Ma még megkímélte az életünket Navadvipa két gonosztevője, de ha őket is meg tudod szabadítani, akkor elhiszem, tényleg azért jöttél, hogy valami szolgálatot végezz. Ezek a legnagyobb gazemberek, akik valaha errefelé éltek, és meg kellene téríteni őket. Ha meg tudod tenni, akkor azt fogjuk mondani, hogy van valami erőd, meg tudsz tenni valamit. – Maháprabhu úgy érezte, Ha ez Krsna akarata, akkor minden lehetséges lesz. – Megint kimentek prédikálni, és találkoztak ezzel a két gundával. Haridásza Thákura visszajött, Nitjánanda Prabhu bátran kitartott. Az út szélén hevert egy agyagedény, amit használat után eldobtak. Fölvették, és Nitjánanda Prabhu fejéhez vágták, fölvágta a homlokát, folyt a vére. Néhányan elmentek Gaurángához, megmondták, hogy a gazemberek megsebezték Nitjánanda Prabhut.

Maháprabhu nagyon dühösen és felindultan érkezett. Folyt a vér. – Ki sebezte meg Nitjánanda Prabhu testét? Az egész várossal végzek, ha nem áll elő. – Maháprabhu magán kívül volt. Nitjánanda Prabhu megszólalt: Ne! Ne! Ne indulj fel, Uram. Ebben az inkarnációban nem használhatunk erőszakot. Emlékezz.

Mentális átalakulás

Közben mások is odajöttek, és mondták: Ne, ne! Ezek vörösbe öltözött koldusok – miféle hírnév az, ha megütitek őket? Nem gazdag emberek, nem a párt emberei, csak vörösbe öltözött szannjászik. Nem érdemes megverni vagy megölni őket, – és elrángatták magukkal Dzsagáit és Mádhait. Ekkor Nitjánanda Prabhu Maháprabhuhoz fordult: Mit tegyünk, ez nem helyes. Ebben a korszakban, ebben az időben, ezen a ponton mit tehetnénk, használjunk erőszakot? Soha. – Közben Mádhai megint meg akarta ütni Nitjánanda Prabhut, de Dzsagái megmentette, eléje állt, és Maháprabhu váratlanul megfordult: Te Dzsagái, megvédted az Én Nitjánandámat.

Maháprabhu megölelte őt, Dzsagái pedig a lábaihoz borult, és a Hare Krsna mantrát mondta. Dzsagái teljesen megváltozott. Mádhai még mindig állt, és most megszólalt: Nagy bűnösök voltunk, Dzsagái azonban most ilyen. – Ebben a légkörben ő is kezdett megváltozni.

Nitjánanda ajánlása

Aztán Nitjánanda Prabhu rájött, ha az egyik nyer, a másik csak veszthet, és azt gondolta, Mádhait is meg kellene menteni. Maháprabhu szólt: Maga Nitjánanda Prabhu könyörög érted, Mádhai, neked is meg kell bocsátani. – Ekkor Maháprabhu megölelte. Mádhai is leborult, sírva fakadt és kimondta Krsna szent nevét. Ez a két nagy démon teljesen megtért. Pár percen belül felbolydult a város. – Ki ez a Nimái Pandita? Tudtuk, hogy tudós, de természetfeletti ereje is van? Itt van ez a két nagyon démon, akivel találkoztak, aki csak meglátta őket, hazamenekült, és bezárta az ajtót. Ilyen démoni emberek voltak, és Nimái Pandita egy órán belül megtérítette őket. Milyen csodálatos erő! – Nimái Pandita tehát kapott valami támogatást. Nimái Pandit nem közönséges ember, nemcsak tudós, hanem természetfeletti ereje van, az eredeti erő. Attól fogva Nitjánanda Prabhu híres lett. Bár homlokon találták, és folyt a vére, mégis olyan rendkívüli, türelmes, mindent elviselő és szerető szíve volt, hogy még azt a gundát is ajánlotta, aki ártott neki. Nitjánanda Prabhu helyzete attól fogva nagyon magas és biztonságos volt, isteni helyzet. Ő nem ismeri sem a kihasználást, sem az élvezést; teljesen átadta magát Krsnának.

Tökéletes szolga

Szanátana Goszvámi írta ezt a kommentárjában. A rásza-lílában Krsna az összes gópit élvezte, és ugyanakkor Balarámának megvolt a maga külön rásza-lílája. Említi ezt a Bhágavatam, de más Puránák is ezt mondják, Krsnának volt rásza-lílája, és Balarámának is volt rásza-lílája, de Szanátana Goszvámi elmagyarázta. Ez nagyon finom, nagyon nehezen lehet megérteni. Balaráma csak látszólag élvezte a rásza-lílát, szívében hagyta, hogy Krsna vegyen részt abban a rászában is. Nem Ő élvezte a gópikat. Külön állt, félrevonult, csak levezényelte a rásza–lílát a gópikkal és Krsnával. Nem közönyös, hanem szolgálni akar, úgy tesz, mint a szolga.

Egyesültek a szolgálatban

Vrndávana-mandalában, a vátszalja-raszában és a szakhja-raszában is vannak házasságok, vannak fiaik, de nem az élvező hangulatban. A férfiak és a nők egyesülnek, de nem az élvezetért, vagy különben itt kell maradniuk az anyagi világban. A szolgálatban találkoznak és egyesülnek, ez egy egészen más hangulat, soha nem az élvezeté, különben meg sem engedik nekik, hogy belépjenek abba a birodalomba.

Kidobják őket, ide, a kihasználás földjére. Amikor átmennek a felszabadulás ajtaján, és belépnek Vaikunthába, ott sem létezik a kihasználás. Mit kerülnek el! Látszólag részt vesznek, de belsőleg szolgáló hangulatban vannak. Talán ezt lehetetlen elgondolni, de ez így van, és nemcsak az emberi létformában. A madarak és az állatok is csak látszólag vegyülnek el élvező hangulatban, igazából szolgálni akarnak. Az ember szívének, elméjének és testének teljesen át kell alakulnia, mielőtt megkísérel belépni abba a birodalomba. Jézus (utána Hegel, és még sokan mások) azt mondta, halj meg, hogy élhess. Ha igazán azok a síkon akartok élni, akkor teljesen meg kell halnia annak, amit itt életnek gondoltok, a hús, vér és csontok életének. Az ott ennek teljesen az ellentéte, ott tisztaság van, le lehet mérni, nem tudománytalan, hanem valóban tudományos. Ez a halj meg, hogy élhess – folyamata. És ott szeretet van, haldokló tendencia a szeretet tárgya iránt. Ez az igazi szeretet, különben csak képmutatás, utánzás, összeesküvés, hogy az ember magának érjen el valamit.

Az utolsó ajándék

A tiszta dolog, ha hiszünk ebben az isteni életfelfogásban, akkor el kell mennünk a Bhágavatamhoz, a védikus irodalom sásztra-világa utolsó ajándékához. A Bhágavatam nagyon magas, prithi vite jata katha djarma nam cshole. Guru Mahárádzsunk ezt a fordítást adja, dharmah paroddzshito kaitavo, a világ tele van szavakkal és történetekkel a vallás nevében. A Srimad Bhágavatam azt mondja, ez mind hamis, belepiszkáltak, nem tiszta. Nem a tiszta vallásról beszélnek. Ez csak itt van, és az önvaló felé fordul, az áramlás a központ felé visz. Nemcsak önzetlenség, hanem önfeláldozás, megbocsátás, önmagunkról való megfeledkezés; így kell elindulnunk, és tovább haladnunk.

Hempergés az ajtónál

Nitjánanda Prabhu eljött, és mindenkit megkért: Gyere Gaurángához. Ő a tárház, a dinamó, nagyon könnyen felszabadít. Gauránga neveit énekelte a Gangesz partján. Bhadzsa gauránga, kahá gauránga, lahá gauránga nam dzse dzsan gauránga bhadzsa sze amar prána; emberek, gyertek mindannyian, és vegyetek menedéket Gauránga isteni lábai alatt. Hagyjatok ott mindent, és gyertek, boruljatok Gauránga lábaihoz. Mondjátok a nevét, emlékezzetek Rá, dobjátok oda magatokat az Ő rendelkezésére. Ő az én életem, Őt tartom az életemnek, a lelkemnek, mindenemnek. – Amikor Nitjánanda Prabhu ezt elmondta, hemperegni kezdett a házigazda ajtajában. Házigazda! Ezt kell tenned, – Hempereg és kiált: Fogadjátok el Gaurángát, nem tudjátok, milyen nagyon haszon, ha megteszitek. – A porban hempereg a családos emberek ajtajában, és ezt kéri. Eljött a közönséges emberekhez, hogy menedéket adjon nekik Gauránga lótuszvirág lábainál. Ez Nitjánanda Prabhu. Maháprabhut adta még Dzsagáinak és Mádhainak is, házról házra járt, és mindenkit megkért, hogy fogadják el Gauránga-dévát. Nem tudjátok, mit nyertek vele, a legtöbbet, amit nyerhettek az életetekben!

Nitjánanda kegye

Nitjánanda Prabhu az egyetlen reményünk. Ő nagyon jóakaratú, nagylelkű, kegyes, nagyon könnyen fölkelthetjük a figyelmét, és elnyerjük az ajánlását. Gauránga-déva nem fogja mellőzni az ajánlását, és amikor elnyertük Gauránga kegyét, akkor a kezünkben van a Rádhá-Krsna-lílá. Nitjánanda Prabhu kegye annyi, mint Maháprabhu kegye, és Maháprabhut elnyerni annyi, mint elnyerni Rádhá-Krsnát, Vrndávanát, és akkor minden a kezünkben van.

Adatlap

Fordította:

Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. szeptember

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

The Magnanimous Nature of Sri Nityananda Prabhu
by Srila Sridhara Maharaja
An article originally published in The Guardian of Devotion, the Calcutta edition of 1986.
www.vaisnava.com

Bhaktipédia felelős:

B.A. Késava szvámí