Kihasználás, lemondás, odaadás
A modern tudomány csak ezt a világot, a kihasználás világát gyarapítja. Newton szerint minden hatásnak megvan az egyenlő, ellenirányú visszahatása. Tudatában kell lennünk annak, hogy végső soron minden szerzés nulla, mert ismét visszaüt, mint a bumeráng, és mindent megsemmisít. Ez a tudományos megismerés. A modern tudományos haladás azonban nem haladás, vagy halad ugyan, de a rossz irányba. Olyan ez, mint a pénzkölcsönzés. A kölcsön egyáltalán nem pénz. Amit elvettük a természettől, azt tőlünk is el fogják venni, az utolsó fillérig. Nincs nyereség. Kihasználó világban élünk. Minden, amit elveszünk a természettől, olyan, mint a kölcsön. De nyugodjatok bele, a kölcsönt vissza kell fizetni.
Az élet keresése
Minden élőlény először is élni akar, meg akarja menteni magát. Ebből kell kiindulnunk, ha a haladásra vagy a tudásra törekszünk. Az Upanisádokban találjuk, aszato mám szad gamajo, támaszo mám dzsjótir gamajo, mrtjum mám amrtam gamajo. Ez azt mutatja, hogy három dologra kell törekednünk. Először, múlandó és halandó vagyok, tégy engem örökké. Másodszor, tudatlan vagyok, nem tudok semmit, vigyél el engem a tudatlanságból a tudásba, a sötétségből a fénybe. Aztán, bánkódom és szenvedek, vezess el engem az ánandához, az örömhöz, méltó élethez. Ezek az élet igazi céljai, és csak itt lehet elkezdeni a kutatást. Szacs-csid-ánandam szatjam sivam szundaram. Ez legyen a kutatásunk tárgya, a megközelítés módja: megmenteni magunkat, megmenteni a világot, eloszlatni a tudatlanság sötétségét, elnyerni a tudás fényét, véget vetni a szenvedésnek, megkapni az édes, édes élet nektárját.
Ha a tudomány ezt elkerüli, vagy figyelmen kívül hagyja, az mind hamis, légvárak építése. Önpusztító, vagy öngyilkos. Az atomkutatók hamarosan bebizonyítják, hogy a tudományuk önmagát emészti el. Az általa megteremtett civilizáció a saját vérét szívja. Az anyagi tudomány és tudás csak ezt jelenti. De ez nem tudás. A valódi tudás téged és másokat is az örök életbe, a teljes tudásba és a békébe vezet. Ez a mi felfogásunk. Ezt adta nekünk Gurudéva. Guru Mahárádzsunk azért jött el, hogy ezt a tudást terjessze, mi pedig erre vágyakoztunk. Éppen erre éheztünk. Én még mindig folytatom a kutatást, és mindenkinek így kellene élnie ebben a világban. Ne legyen más kutatás, egyéb feladat. Semmi efféle. Az lesz az igazi élet.
Visszatérés a semmihez
Nem a lemondás az orvosság. Ez a következő pont. A buddhisták és Sankara követői azt mondják, igen, a lemondás az orvosság, hagyj ott mindent. A vaisnaváknak azonban van egy másik javaslatuk. Tudják, hogy ez az élet csak átmeneti a kihasználás világában, de nem élhetünk cselekvés nélkül. A lemondás önmagában véve visszahúzódás, visszatérés a semmihez. Ez nem kívánatos. Ezért a vaisnavák azt mondják, létezik az odaadás világa, és ez a normális, ott mindenki odaadóan szolgál. Az odaadásnak a központ felé kell irányulnia. Az átmá, nem az elme vagy a világi értelem, a fölülemelkedés a jobb koncepció, a lélek, akinek kapcsolata van a finomabb birodalommal. Az odaadás világa Vaikunthában kezdődik, és Golokában ér véget.
A visszavonulás pokol
Vaikuntha az odaadás világa, az alkati helyzet, a törvény. Golokában azonban csak spontaneitás van. Nagyon intenzív – nem törődik az önérdekkel. Ez a legmagasabb, és mindenkinek az odaadása nagyon mennyei világgá teszi. Odaadás, nem kicsikarás. Ott találjuk meg a legnagyobb boldogságot. Ott mindenki élvez. Ha csupa rest ember találkozik, az olyan, mint a pokol. De ha mindenki dolgozik, és együttműködik, az hatalmas gazdagság. Ha mindenki a legteljesebb mértékben átadja magát, azt mindenütt gazdagság és boldogság követi. Semmi sem hiányzik. Minden Krsna-tudatos, a tiszta szépség és a szeretet uralkodik. A király a szépség és a szeretet királya, nincs kényszermunka, csak szeretet. A szépség és a szeretet irányít, nem a hatalom. Ez Goloka. Ez a gaudija vaisnavizmus, Maháprabhu és a követői ennek a hitvallásnak a zászlóját lobogtatják.
Idea a hang mögött
És hol kezdjük? A námával, az isteni hanggal könnyű elkezdeni a lelki kutatást. A mi tapasztalatunkban a hang a legfinomabb. És egyszerű, sokkal könnyebb, mint a dravja, jagja és sok más dolog, amit mind össze kell gyűjteni. A hang szabadon, minden kiadás nélkül jön. A kutatást tehát elkezdhetjük a hanggal, de csak azzal, amelynek isteni tulajdonságai vannak.
A homeopátikus szerben benne van az orvosság, ha nem is lehet megmutatni. Krsna akarata is benne van a nevében, de csak akkor, ha a megfelelő személy mondja. Más szavakkal, nem ugyanaz, ha Krsna nevét egy szádhu mondja ki, vagy egy közönséges ember. A homeopátikus szer ereje a benne levő orvosságon múlik. A hang esetében az a döntő, hogy honnan érkezik, Vaikuntháról, Golokából, valamilyen raszából; ahonnan megnyilvánult, oda fog elvinni. Vaikuntha náma grahanam, a végtelen világból kell jönnie, Vaikuntháról, nem akárhonnan, az anyagi világból. Meg kell különböztetni, észre kell venni a belső energiát. Valamennyit én is mondhatok erről.
Áldozat a középpontnak
Mit jelent az odaadás vagy áldozat? Jagjárthát karmano ’njatra loko jam karma bandhana. A munkát csak áldozatként kell végezni. Minden egyéb munka csak energizáló erő. És jagjo vai krsna aham hi szarva jagjánám bhokta csa prabhur eva csa. Az Úr vagy az Őr azt mondja, Nekem kell ajánlani, az Én megelégedésemre, különben az nem jagja. Áldozat azt jelenti, az abszolút középpontnak kell felajánlani, nem provinciális érdekből, szektás céllal, vagy bármi más okból. Az Abszolútot kell megszólítani, és akkor igazi jagja lesz. A többi jagja, dévata upászana (a félistenek imádata) fölmegy, és aztán lejön. A dévata upászana szaguna, és az Én upászanám nirguna. Szaguna azt jelenti, májá, a világi jó és rossz befolyása alatt. Nirguna az abszolút, amely mindenhol értékes. A pénz fedezete sem valamilyen valuta, dollár, jen vagy rubel, hanem arany. Az Abszolút megvalósításának a fedezete a rasza. A provinciális ideák, szektásság, semmi más nem használnak. A provincializmus lehet dévata upászana, de nem az Én imádatom. A csekély értelmű emberek bizonyára hiába próbálkoznak – fölmennek, és aztán lejönnek. Ábrahmá bhuvanal lokah punar avartino ’rdzsuna. Mindennek Én vagyok az egyetlen élvezője, és mindenkinek a barátja. Ha belátod, hogy Én vagyok a minden a mindenben, és ugyanakkor a te barátod, akkor eltűnik minden bizalmatlanság.
Az én Őröm az abszolút, a nagyon félelmetes erő. Ő képviseli az érdekemet. Lehet, hogy nem ismerem a valódi érdekemet, Ő azonban jobban tudja. Nem kell aggódnom, ha Ő vezet. Az abszolút jó autokrata, és ez a legjobb. Az abszolút jó az autokratában koncentrálódik. Tökéletesen szabad, és ez mindenkinek hasznos, mert Ő csak jóság. Ne legyen bizalmatlanság, neheztelés, akkor a szív csak a békével telik meg.
Mindenütt barátok
Srejan dravja májád jagja. Az áldozat és a jóga is segítik az odaadást. Odaadás által élünk és növekszünk, a kihasználás által meghalunk, elpusztulunk. A lemondás által semmik leszünk, mintha mélyen aludnánk. A kihasználást is, a lemondást is fel kell adni, a középpontra irányított odaadást kell gyakorolni, amelyben minden a középponttal van kapcsolatban. Nem használok ki semmit, ugyanakkor nem nélkülözök semmit. Minden barátságos hozzám. Krsna mondja a Gítában, szo mám pasjati szarvatra szarvam csa maji pasjati. Én mindenütt vagyok. Láss ilyen módon, ebből a látószögből. Próbálj megtalálni Engem, és mindent Bennem. Akkor nem vagy veszélyben. Az, ami nem-Isten, máshová fog vinni. Ha mindenütt az Istennel való kapcsolatot látod, akkor biztonságban vagy. Senki sem lesz az ellenséged. Nem lesznek ellenségeid. Barátok között vagy. Ő mindenütt van, Ő minden. Nem vész el a látásomban, és Én sem veszek el az Ő látásában. A Bhágavatam is ezt mondja, szarva bhútésu jah pasjet bhagavad bhavan. Az lát helyesen, aki mindig azt látja, hogy mindennel kapcsolatban vagyok, és ennek megfelelően van kapcsolatban Velem. Mindent helyesen lát. Tökéletesen látja a dolgokat. Különben nem kerülheti el a büntetést. Jamarádzs, a büntető bíró, nem fogja engedni, hogy elmeneküljünk.
Áldozat Krsnáért
Ha valaki ezzel a tudással végez jagját Krsnának, az az igazi jagja. Nem megfelelő az a jagja, amit a Védákban említenek, különféle istenek vagy félistenek kiengesztelésére. Nem ismeri a szentírások célját, aki ilyen jagját végez. Igazából csak akkor végeznek jagját, ha az Krsnáért történik.
Krsnát is helyesen kell látnunk. A májávádik és mások is elismerik Krsnát, de Őt májá részének látják. Ez nem helyes. Nekünk nirguna Krsnát kell látnunk. Ez a látás a hitünktől függ, azt pedig a korábbi szukrtivel szereztük meg. A hit szükséges. A hamis egón alapuló, intellektuális megközelítés nem fog segíteni.
Hamis ego
Hamis ego azt az egot jelenti, amely hamis információt, hamis tudást vesz fel, és ad tovább. Az ego olyan, mint egy jantra, egy gép. Mint egy számítógép, a hamis ego hamis híreket kap, azokat adja tovább. Azzal foglalkozik, ami nem egészséges, ami szemben áll a valódi érdekünkkel. A velünk született tendencia az, hogy éljünk. Ez a belső természetünk, a belső igény. De ha nem ezt közvetítik, akkor az érdekem ellen dolgozik, és ez hamis. Az ego olyan, mint egy számítógép, de mert a hamissággal foglalkozik, hamis egonak nevezik. Hamis információ azt jelenti, az ember nem ismeri a valóságot. Lehet hamis kettősség, vagy valódi kettősség. Lehet, hogy minden valódi, de ha a felfogásunk hamis, akkor minden hamis lesz.
Kapcsolódj a végtelennel
Tarko pratisthá. Egyedül az érvelés nem vezethet el a következtetésre. Sraddhára van szükség, mert csak a vita nem hoz semmi érdemlegeset. A következtetés olyan magas, hogy csak a sraddhá érheti el, és semmi más. Az elektromágnes elérheti a napot, a holdat és a csillagokat, de a levegőt és más médiát nem. Ha a végtelen világhoz akarunk közeledni, e világ tudása vagy tapasztalata nem fog segíteni, csak a sraddhá siet a segítségünkre. Az értelem vagy a tudás olyan, mint a vájumandal, a levegő a glóbusz körül. Az, amit a földi tapasztalatból tanulunk, nem juthat el a túlsó birodalomba. Csak az éter köt össze mindent. A sraddhá, a hit összeköthet minket a legtávolabbi világgal, elvihet oda. A hit az alap, és a Krsna iránti odaadással elérhetjük a tökéletesség legmagasabb szintjét.
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. szeptember
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Exploitation, Renunciation, Dedication
by Srila Bhakti Raksak Sridhar Maharaj
An article originally published in The Guardian of Devotion - the Calcutta edition of 1986.
www.vaisnava.com
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
