Felébredés az álomból
A Srimad Bhágavatamban (12.12.55) találjuk ezt a verset:
aviszmrtih krsna-pádaravindajoh
ksinotj abhadrani csa szam tanoti
szattvaszja-suddhim paramátmá-bhaktim
gjánam csa vigjána-virága-juktam
Minden kedvezőtlen eltűnik, ha valaki Krsna lótuszvirág lábaira gondol, egyre nagyobb lesz a szerencséje. Más szavakkal, megszabadul minden anyagi szennyezéstől, az ismételt születéstől és haláltól, kezdetét veszi a valódi élete. Amikor a szíve fokozatosan megtisztul, felébred benne az odaadás, és megvalósítja a Paramátmát. Fokozatosan megjelennek a tudás (gjána), megvalósítás (vigjána) és lemondás (vairágja).
A Krsna-tudat, meditáció Krsna isteni lábain – krsna-pádaravindajoh – el fogja oszlatni, megsemmisíti az abhadrát, azt, ami kedvezőtlen, ami nem jó bennünk. Azt, ami rossz és tisztátalan, mind megsemmisíti a Krsna-tudat. A fejlődés bármely szakaszában, még a legalacsonyabb szakaszon is, már a legcsekélyebb, „hanyag” kapcsolat is megsemmisítheti a nemkívánatos kapcsolatunkat az alacsonyabb természet dolgaival. Fejleszti bennünk a jóságot, szattvaszja-suddhim, létezésünk alapvető jellege javul, lélek-létezésünk megtisztul. Az álláspontunk, megértésünk, törekvésünk – minden meg fog tisztulni. Paramátmá bhaktim: el fogjuk érni az odaadást, a ragaszkodást a szubjektív-feletti birodalomhoz; jobb lesz a felfogásunk – gjánam csa. Ez a tudás fejlődik vigjánává, helyes kapcsolattá, és megvalósítja bennünk a virága-juktamot, a közömbösséget az anyagi világgal szemben.
A Krsna-tudatot minden áron fenn kell tartanunk. Ez a tanács: próbáld fenntartani a Krsna-tudatot, ez az orvosság. És nincs más orvosság, olyan, ami kiváltja a Krsna-tudatot, ami meggyógyíthatja a betegségünket, és a Krsna-tudatot felfedezi bennünk.
Fény a fénytől
A Krsna-tudat a Krsna-tudat oka! És mi a szádhuktól kapunk segítséget, akiknek van Krsna-tudatuk. Ahogyan egy gyertyáról meg lehet gyújtani egy másik gyertyát. A gyertya nem magából, belülről világít, hanem egy másik gyertyáról kell meggyújtani – valahogy így. Fel kell ébresztenünk eltemetett Krsna-tudatunkat, amelyet elfed az anjabhilásza-karma-gjána [^Anjabhilásza-karma-gjána – gyümölcsöző (gyümölcsökre törekvő, önző) munka, a kísérlet, hogy kielégítsék a múló és szervezett anyagi vágyakat; valamint az olyan filozófiai/lelki tudás kutatása, amelyben nincs odaadó szolgálat, vagy független attól.^], hogy segíthesse a bennünk alvó Krsna-tudatot a fény, a társulás. A tudatunk fel fog ébredni álmából, és megmutatkozik, úgy, ahogy van. A módszer a szádhu-szanga-krsna-bhakti dzsanma-mala, haja szádhu-szanga – a Krsna-tudat alapvető oka a társulás a szádhuval, Krsna bhaktájával.
Ugyanakkor azt mondják, hogy a Krsna-tudat ahaituki – ok nélküli. Hogyan harmonizáljuk ezt a két igazságot? A Krsna-bhaktit, a hitet vagy odaadást a szádhutól kaphatjuk meg, ugyanakkor azt mondják, hogy nincs oka.
Visvanátha Csakravarti Thákura megmagyarázza, mit jelent az ahaituki a Srimad Bhágavatam 1.2.6 versében:
sza vai pumsám paro dharmo jato bhaktir adhoksadzse
ahaitukj apratihatá jajátmá szupraszídati
„Az egész emberiség számára a legfőbb dharma az, amellyel el lehet érni a transzcendentális Úrnak végzett, szerető szolgálatot. Az ilyen odaadó szolgálatnak indokolatlannak és megszakítatlannak kell lennie, hogy teljesen elégedetté tegye az önvalót.”
Itt azt mondja, a Krsna-bhaktit ahaitukinak, ok nélkülinek, valamint apratihatának, folyamatosnak nevezik – amikor felébred a szívünkben, érezhetjük, hogy a szívünk csodálatosan kielégül, jajátmá szupraszídati. Létrejön a szívünkben az elégedettség, érezhetjük. Ahaitukj apratihata: nincs oka, nem lehet megállítani, nem lehet ellenkezni vele, itt az ellenállásnak nem lehet semmi hatása, – ez ilyen. A bhakti a bhaktiból jön. Ezért ahaituki. Ahogyan itt van egy láng, és meg lehet gyújtani róla egy másik gyertyát. A fény a fénytől jön. Ilyen módon kell nyomon követnünk, megérteni, hogy ez az eredeti fény, örök, önmagától létezik és kiterjed, nincs oka, ok nélküli; illetve az ok örökké ott van, és az terjed ki.
Kapcsolat a kauzálsíkkal
És a bhakti apratihata, átmenetileg lehet, hogy úgy tűnik, ellenzik, vagy látszólag megállítják, de nehabhikrama-naszo ’szti pratjavajo na vidjate, ebben az odaadó szolgálatban még egy kis kezdet sem lehet hiábavaló, és semmilyen veszteséget nem lehet elszenvedni (Bhagavad-gítá 2.40). Ez nem fog elhagyni minket. Átmenetileg lehet, hogy egy kissé elfojtják, de nem lehet véget vetni – hiszen ez örök. Az univerzum örök aspektusával kapcsolatos. Tehát apratihata. És nekünk ezt a fajta létezést kell megközelítenünk, ezzel a létsíkkal kell kapcsolatba kerülünk – egy adott síkkal, teljes létezéssel, ismerettel vagy természettel. Ez itt van, nekünk csak fel kell venni a kapcsolatot.
Szisztematikus tudás
Tehát ebben a versben (SB 12.12.55):
aviszmrtih krsna-pádaravindajoh
ksinotj abhadrani csa szam tanoti
szattvaszja-suddhim paramátmá-bhaktim
gjánam csa vigjána-virága-juktam
Itt ezt találjuk, gjánam csa vigjána-virága-juktam, – gjána egy dolog közvetlen tudása, vigjána szisztematikus tudás. A Bhagavad-gítában (7.2) is megtaláljuk ezt a vigjánát,
gjánam te’ham sza-vigjánam
idam vaksámj asesatah
jadzs gjátvá neha bhújo’njadzs
gjánavjam avasisjate
Most elmondom neked, az isteni édesség ízével, az Én nagy, fenséges ragyogásom és pompám tudását. Miután ezt megtudtad, egyáltalán nem marad semmi, amit még meg kellene tudnod, lévén ezen a gyönyörű, örömteli és győztes úton.
Látjuk, hogy gjána az egész általános ismeretét jeleni, vigjána az alkotó elemek ismerete – mint rendszer, szisztematikus tudás. Tehát, gjánam csa vigjána-virága-juktam, megismered az Abszolútot, mint rendszert – a részeit, a fokozatait, a hierarchiát.
Módosult vonzódás
És virága – a virágának kétféle jelentése van, az egyik negatív, a másik pozitív. A negatív jelentés: nem fogsz ahhoz vonzódni, ami nem-Isten, vagyis nem lesz világi ragaszkodás, vonzódás a világi igényekhez. És pozitív – visisjate-rága – meglesz az a kiváló (visisjate) ragaszkodás (rága), amelyet a kiválasztás és eliminálás útján fogadnak el, ragaszkodás a maga helyén. Nem megközelítő becsléssel ragaszkodsz Istenhez: ez jó, az rossz, ez egy keverék… progresszíve eliminatív vonzódásod lesz, módosult vonzódás. Ezt jelenti a virága-juktam.
Ez a tudás tehát a vonzódáson alapul, valamint a rendszer tapasztalatán, amely tudja, mennyi – több vagy kevesebb – ragaszkodás szükséges annak bármely részében. Megkülönböztető ragaszkodás: ragaszkodás a fejhez, ragaszkodás a kézhez, ezek nem egyenlők; és módosult ragaszkodás, egy adott rendszerben. A ragaszkodást megfelelően be kell állítani: vajon többre vagy kevesebbre van szükség – ez a kritérium. A fej fontosabb, a láb valamivel kevésbé. Ilyen módon fokozatosan kialakul a módosult ragaszkodás, hozzáigazítva a szisztematikus egészhez.
Először ködös, vonzalomtömeg, aztán a vonzódás szisztematizált lesz. Amennyire kapcsolatba kerülsz a másik oldallal – a ragaszkodásod tárgyával – szisztematikus módon, annyira leszel képes megvalósítani Őt.
Világosabb felfogás
Tehát,
aviszmrtih krsna-pádaravindajoh
ksinotj abhadrani csa szam tanoti
Általános értelemben, itt a jó haladás útját látjuk. És aztán, szattvaszja-suddhim: a fejlődés során a megértésed kiiktatja a nemkívánatos részt. A felfogásod egyre világosabb lesz. És ezzel a világossággal a nemkívánatos dolgok fokozatosan eltűnnek a felfogásodból, a fejlődés elvezet a tökéletes felfogáshoz: szattvaszja-suddhim. Kezdetben ez a szattva (igazság) az, amit csak megközelítő módon értesz öröknek, vagy szat-csit-ánandának (örök igazság, tudat és boldogság), de a megértésed fokozatosan fejlődik, tisztább és világosabb lesz.
Ilyen a fejlődés a Krsna-tudat felé. Először egy fénytömeg, aztán az alak, aztán az energia, aztán a lílá (kedvtelések) azzal az energiával. Egyre jobban közeledsz, és egyre több dolgot látsz meg, a legközelebbi, a legapróbb dolgokat is, a legkisebb részleteket – az egész csit-vilásza[^Csit-vilásza – a tudat(feletti) sík lelki változatossága.^] nagyon közel lesz hozzád. Egyre magasabbra jutsz, közelebb annak a síknak specifikált, differenciált látásához. A fejlődés tehát progresszív – haladás a bhaktiban – odaadásban.
[^#^]
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. szeptember
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Waking from the Dream
by Srila Bhakti Raksak Sridhar Maharaj
This text is reproduced from a conversation with Srila Sridhar Maharaj in 1982. It was originally edited and published by Sripad Tridandi Maharaj in the book 'Awakening to the Absolute' (Malaysia, 1999).
www.vaisnava.com
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
