Az egyetlen élvező
Az igazi önzetlenség nem a lemondásban van, ez csak elhúzódás a negatív oldaltól. Van egy pozitív, isteni oldal is: az önátadás, és a végletes önátadás el fog vinni Krsnához, az egyeduralkodóhoz. Ő mindent fölvesz magába. Ő az egyetlen élvező. Guru Mahárádzsánk ezt írta a híres versében, dusta mana tumi kiszera vaisnava? Gonosz elme, hogyan állíthatod magadról azt, hogy vaisnava vagy? Így kezdődik a vers, amelyet Guru Mahárádzsa, Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákura írt. Van itt egy sor, káminir káma náhe tava dháma, táhára malika kévala jádav, az élvezetet, az örömet, amelyet a hölgyek társaságában szereznek, egyedül Krsna számára kell kívánni, senki másnak.
Egyszer egy úriember megkérdezte, Ezt meg hogyan érted?
De hiszen ez világos.
Megkérdezte, Akkor mi az én helyzetem?
Neked nincs helyzeted. – Világos válasz.
Senki nem élvezhet, csak Krsna. Ez csak Neki van fenntartva. Ez a Krsna-tudat. Még Vaikunthában is mindenki szolgálni akar, bár nem annyira, mint a Krsna-lílában.
Kemény dió
Három dolog van, Nárájana a kanak, pénz, gazdagság, aisvarja ura. Minden vagyon és energia Nárájanáé. És minden pratisthá, az érdem gurudéváé, Baladéváé, Rádháránié. Minden öröm csak Krsna számára van fenntartva. Nagyon kemény dió ezt a három dolgot megérteni. Meg kell látnunk, mi a mi helyzetünk. Ha ez a három dolog a három legnagyobb Úr számára van fenntartva, akkor a mi helyzetünk mi? Hol vagyunk? És kik vagyunk? A mi helyzetünk másodlagos, az objektív oldalon. Talán szolgálhatjuk Krsnát a vagyonunkkal. Gurudévától jön a pratisthá. Gurudéva a legnagyobb kapitalista – Baladéva vagy Rádháráni, az eredeti helyzetben. Az ő tulajdonával kereskedünk. Olyanok vagyunk, mint az alvállalkozók, átveszik a szállítmányt a gyárostól, aztán kiviszik a piacra, és eladják. Ilyen a Krsna-tudat, amelyet mi terjesztünk. Ez a Krsna-kathára és más dolgokra vonatkozik.
Másodlagos, alárendelt helyzetben vagyunk. Nem az energia tulajdonosai vagyunk, hanem annak a része. Alkatilag alárendeltek vagyunk, ezért nem áll szabadságunkban, hogy élvezzünk. Az energia ura élvez, mi csak hozzájárulunk az élvezetéhez. Ő az úr, mi az energiájának sok apró része vagyunk, élveznek minket, szolgáljuk a magasabbat. Ez a mi szvarúpánk, azonosságunk. Akkor leszünk a legjobb helyzetben, ha ezt megértjük. Ez a vaisnavizmus, dióhéjban; nem élvezők, hanem élvezettek vagyunk. Nem pozitívak, hanem negatívak vagyunk, nem uralkodunk, rajtunk uralkodnak.
Önmagáért van
Az élvezetről és a lemondásról (bhóga-tjága) is le kell mondanunk. El kell jutnunk a szolgálat (széva) szintjére. Ez csak önátadással, meghódolással lehetséges. Nagyon nehéz ezt megérteni, még nehezebb elfogadni, és követni. De a Legfelsőbb Úr jelen van. Ezért minden lehetséges. Segít Hegel megállapítása, az abszolút önmagáért van. Érte van minden. Ez az Abszolút teljes mozgása, és nekünk azzal a mozgással (movement) kell kapcsolatba kerülnünk.
Aha, hi szarvja-jagjánám bhokta csa prabhur eva csa: Én vagyok mindennek az élvezője ebben a világban. Minden áldozatot úgy kell végeznem, hogy tudom, ki az elfogadó. Ez a te kapcsolatod Velem.
A vak és a béna
kárja-kárana-kartrtve
hetuh prakrtir ucsjate
purusah szukha-duhkhánám
bhoktrtve hetur ucsjate – BG 13.21
Azt mondják, hogy a test és az érzékek működését a prakrti vagy anyagi természet teszi lehetővé (amelyen a feltételekhez kötött lélek uralkodik), és a lélek, bár határhelyzetben van, magát gondolja a boldogság élvezőjének, vagy a szenvedés elszenvedőjének, mert tévesen a világiassággal azonosítja magát. A tiszta lélek azonban nem tartja magát élvezőnek vagy purusának.
Ezt mondja a szánkhja filozófia is, a pangandha-njája néven ismert hasonlat szerint – a béna a vak vállán ül, és onnan irányítja a vakot a kívánt célba. A purusát (mint feltételekhez kötött lelket) tekintik bénának, a prakrti (az anyagi természet) olyan, mint a vak, akinek minden energiája megvan a mozgáshoz, de nem tud irányítani. Az irányító tehát a purusa, aki képes látni – a vezető a tudat, vagy értelem. A vak energia mozog és cselekszik. A purusának van tudata, a fájdalom és öröm érzései abban a tudatban léteznek. Mégis ez a tudat tétlen és passzív, az akaratát egy másik energia közvetítésével érvényesíti. Más szavakkal, ez a cselekvés alacsonyabb síkja. A tudat azonban nem az anyagból fejlődik ki, ahogyan azt a fosszilizmust hirdető elmélet feltételezi.
A lélek pozitív élete
A lélek számára nem szükséges a mozgás ebben az anyagi világban. Nem-cselekvő, közömbös, passzív ezen az alacsonyabb élvező síkon. Nem vesz részt a létezés negatív síkjában – az ő helye a pozitív oldal, az isteniség. A prakrti vagy anyagi természet elismeri, hogy a lélek ott van a háttérben, és a nevében cselekszik.
Guru Mahárádzsánk ezt a példát adta: lehet, hogy egy földbirtok tulajdonosa kiskorú, és a menedzserjei kihasználják a fiatalságát, kifosztják, és élvezik az ő tulajdonát. A feltételekhez kötött lélek (baddha-dzsíva) hasonló helyzetben van, mint ez a kiskorú. Nem tudja irányítani a lázadó menedzsereket. Kapcsolatba kell kerülnie egy nagykorú lélekkel, az ő segítségével aztán leigázza a menedzsereit, és irányíthat a saját földbirtokán.
Az elesett lélek olyan helyzetben van, mint a kiskorú birtokos, gyámoltalan. Nem cselekszik, mindent a menedzserek csinálnak, bitorolnak a tulajdonos nevében. A lélek nem cselekszik, nem vesz részt. A menedzserjei (test, elme, érzékek) dolgoznak a nevében, mintha ezt ő akarná. Ha nem ismeri meg a valódi érdekét egy nagykorú lélektől, aki kapcsolatban van a Felsőlélekkel (Paramátmá), a Legfelsőbb Úrral (Bhagaván), akkor a lélek az eredeti helyzetébe kerül. Uralkodik az érzékein, és azokat az Úr szolgálatában használja, belátja, hogy minden Érte van. Minden Krsnáért van, nem értem.
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. szeptember
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
The Only Enjoyer
by Srila Bhakti Raksak Sridhar Maharaj
An article originally published in The Guardian of Devotion - the Calcutta edition of 1988.
www.vaisnava.com
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
