CCXXXVI. fejezet

Khándavadaha Parva (folytatás)

Mandapála szólt

1. Beszéltem Agnival a biztonságotokról; a dicső félisten meg is ígérte nekem, hogy megteszi azt, amit kívánok.

2. Azért nem jöttem hamarabb, mert Agni megígérte, és mert tudom, milyen erényes jellemű az anyátok, milyen nagy ragyogás vesz körül benneteket.

3. Ó fiaim, ne engedjétek, hogy a harag belépjen a szívetekbe. Ti mindannyian Rsik vagytok, jártasak a Védákban. Agni tökéletesen jól ismer benneteket.

Vaisampájana szólt

4. A bráhmana Mandapála megnyugtatta a fiait, majd magához vette a feleségét és a gyermekeit, másik országba mentek.

5. Az erőben gyarapodott, félelmetes sugarú, dicső félisten felfalta az egész Khándavát a két Krsna segítségével, a világ javára.

6. Agni több folyóra való zsírt és velőt megivott, nagyon elégedett lett, majd megjelent Ardzsuna előtt.

7. Purandara (Indra) is lejött az égből a Marutok körében, és így szólt Párthához és Kesavához,

8. „Olyan nagy dolgot vittetek véghez, amit még egy félisten sem tehet meg, soha. Kérjetek valamit, amit ember nem szerezhet meg. Nagyon elégedett vagyok veletek.”

9. Pártha arra kérte Indrát, adja neki az összes fegyvereit. A ragyogó Sakra (Indra) pontosan megmondta, mikor adja át neki (Ardzsunának). Ezután így szólt,

10. „Ó Pándu fia, amikor a dicső Mahádeva (Siva) elégedett lesz veled, akkor én is neked adom az összes fegyveremet.

11. Ó Kuru herceg, ó Dhanandzsaja, tudni fogom, mikor jött el az idő. Aszkézised eredményeként neked adom az összes tűz- és szél-fegyveremet; mindet meg fogod kapni tőlem.”

12. Vászudeva (Krsna) azt kérte, hogy az Ardzsunával való barátsága örökké tartson. A félistenek királya (Indra) megadta Krsnának, amit kért.

13. A Maruták ura teljesítette a hősök kívánságait, Agnival is beszélt, majd a többi mennylakó kíséretében visszament az égbe.

14. Agni, aki tizenöt napon át égette az erdőt összes teremtményeivel, állataival és madaraival együtt, végre jóllakott, és kioltotta magát.

15. Nagyon elégedett volt, hiszen bőven evett húst, annyi zsírt és vért ivott, amennyit csak bírt. Így szólt Ardzsunához és Acsjutához (Krsnához),

16. „Nagyon elégedetté tettetek engem, kiváló emberek. Ó hősök, megadom nektek, hogy ezentúl oda mehettek, ahová a kedvetek tartja.”

17-18. Miután a dicső Agni ezt elmondta, Ardzsuna és Vászudeva (Krsna) – meg a Dánava Maja is – egy ideig ott barangoltak. Aztán valamennyien leültek egy folyó bájos partján.

Így végződik a kétszázharminchatodik fejezet – a Khándavadaha vége – az Adi Parvában.