CCXXXV. fejezet

Khándavadaha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó Kuru leszármazottja, Mandapála aggódni kezdett a fiaiért. Igaz, hogy közbenjárt értük a félelmetes sugarú istenségnél (Agninál), de ez nem nyugtatta meg az elméjét.

2-3. Annyira aggódott a fiaiért, hogy így szólt Lapitához: „Ó Lapitá, a gyermekeim még járni sem tudnak, – mi van most velük? Nem tudnak elmenekülni, ha a tűz tovább terjed, és a szél egyre hevesebben fúj.

4. Aszkétikus anyjuk hogyan mentheti meg őket? Nagy bánat fogja sújtani, amikor belátja, hogy nem tudja megmenteni őket.

5. Ide-oda szaladgál majd és jajveszékel; hiszen a fiaim még nem tudnak repülni, nem tudnak felemelkedni a levegőbe.

6. Ó jaj, mi van Dzsaritarival, a fiammal? Hogy van Szárisrikka, hogy van Sztambhamitra és Drona? Ó jaj, mi történt azzal az aszkétikus hölggyel (gyámoltalan anyjukkal)?”

7. Ó Bhárata leszármazottja, Mandapála Rsi így siránkozott az erdőben, a féltékeny Lapitá pedig így felelt neki,

8. „Nem kell aggódnod a gyermekeidért, hiszen többször is elismételted, hogy ők mind nagyon hatalmas és ragyogó Rsik. Nem kell félniük a tűztől.

9. Én is ott voltam, amikor közbenjártál értük Agniért. Nem ígérte-e meg az a dicső félisten, hogy megmenti őket?

10. A teremtmények védelmezője nem fogja megszegni a szavát. Ne legyen aggodalom az elmédben – a te szíved sose hajlik a barátaid felé.

11. Csak azért aggódsz annyira, mert az én ellenségemre (Dzsaritára) gondolsz. Biztos, hogy sokkal jobban szereted őt, mint engem.

12. Akinek kétfelé kell osztania a figyelmét, könnyűszerrel végignézi, hogy az egyikük mennyi kíntól szenved. Arra persze mindig tekintettel van, aki közelebb áll a szívéhez.

13. Menj csak Dzsaritához, aki után annyira bánkódik a szíved. Ami engem illet, egyedül fogok élni – illő jutalom lesz ez nekem, amiért egy gonosz emberhez csatlakoztam.

Mandapála szólt

14. Nem olyan szándékkal járom én a világot, ahogyan te hiszed. Csak azért vagyok itt, hogy utódokat nemzzek. Most azonban éppen ők vannak veszélyben.

15. Az a gonosz ember, aki eldobja azt, amije most van, hogy a jövőben többet szerezzen. Nem tiszteli, megsebzi az ilyet a világ. Ami engem illet, szabad vagy, azt teszel, ami neked tetszik.

16. A fákat elhamvasztó, lobogó tűz kelt bánatot az én aggódó szívemben; emiatt ébred az elmémben rettegés.

Vaisampájana szólt

17. Miután Agni eltávozott a Szarangakák lakóhelyéről, hirtelen odaröppent a fiaihoz nagyon ragaszkodó Dzsaritá, hogy lássa, hogy vannak.

18. Látta, hogy mindannyian jól vannak, megmenekültek a tűzvészből. Amikor (a Szarangakák) megpillantották az anyjukat, sírva fakadtak, bár biztonságban voltak és nem volt semmi bajuk.

19. Ő is újra meg újra könnyeket ontott. Megölelte síró gyermekeit, egyiket a másik után.

20. Ó Bharata leszármazottja, váratlanul megérkezett Mandapála is, de egyik fia sem fejezte ki örömét azért, hogy látja.

21. (Mandapála) hol az egyikhez, hol a másikhoz szólt, megszólította Dzsaritát is, de nem válaszolt egyikük sem, sem jót, sem rosszat.

Mandapála szólt

22. Ki az közületek, aki elsőnek született, ki a következő? Ki a harmadik, és ki a legfiatalabb?

23. Bánatosan szólok hozzátok, miért nem válaszoltok? Igaz, hogy elhagytalak benneteket, de nem volt nyugtom ott, ahol voltam.

Dzsaritá szólt

24. Mi dolgod van neked a legidősebb fiaddal, a következővel, a harmadikkal és a legfiatalabbal?

25. Menj az édes mosolyú Lapitához, aki szép és fiatal; bennem csak hibákat találtál, és ő kellett neked.

Mandapála szólt

26. Ami a nőket illeti, nincs, ami ebben vagy a következő világban jobban tönkretenné a boldogságot, mint a második feleség és a titkos szerető.

27-28. Fellobbantják az ellenségesség tüzét, és nagy aggodalmat okoznak. Még az áldott, jó viseletű, valamennyi teremtmény között híres Arundhatí is féltékeny lett a dicső és tiszta elméjű Vaszisthára, aki mindig csak a felesége javát akarta.

29. Megsértette ezt a Rsit, a hét (nagy Rsi, a Brahmá elméjéből született fiúk egyikét). Emiatt a sértő gondolat miatt lett apró csillag, olyan, mint a füstbe borult tűz, néha látható, néha pedig nem, mintha baljós előjel lenne.

30. Azért tettelek a magamévá, hogy utódaim legyenek. Soha sem ártottam neked, ahogyan az a régi Rsi (Vaszistha) sem ártott, de azonban éppen olyan féltékeny lettél, mint annak idején Arundhatí.

31. Sose bízzanak a férfiak a nőkben, még akkor sem, ha a hites feleségük. Amikor a nők anyákká válnak, már nem igen törődnek azzal, hogy a férjüket szolgálják.

Vaisampájana szólt

32. Erre valamennyi fia felajánlotta neki a tiszteletét. Ő is biztosította őket (jóakaratáról), és kedvesen beszélt velük.

Így végződik a kétszázharmincötödik fejezet, A Szarangakák története, az Adi Parva Khándavadahájában.