CCXXXIV. fejezet

Khándavadaha Parva (folytatás)

Dzsaritari szólt

1. Az értelmes ember mindig éberen várja a halált. Semmilyen kínt nem érez, amikor a halál háza közeledik.

2. A zavart lelkű ember azonban, aki nem marad éber, megérzi a halál kínjait, amikor üt a halál órája. Soha sem nyeri el az üdvözülést.

Szárisrikka szólt

3. Te türelmes és értelmes vagy. Eljött az ideje annak, amikor az életünk veszélyben van. Nem kétsges, hogy a sok között csak egy lesz bölcs és bátor.

Sztambhamitra szólt

4. A legidősebb fivért nevezik védelmezőnek. A legidősebb fivér menti meg (a fiatalabbakat) a veszélytől. Ha a legidősebb erre nem képes, mit tehetnek a fiatalabb testvérek?

Drona szólt

5. A tűz kegyetlen, hétnyelvű, hétszájú félistene nagy sebességgel közeledik a hajlékunkhoz, fényesen lobog, és útján mindent felnyal.

Vaisampájana szólt

6. Ezután Mandapála fiai dicsérő himnuszt énekeltek Agnihoz. Ó király, elmondom, hallgasd meg ezt a himnuszt.

Dzsaritari szólt

7. Ó tűz, te vagy a mi testünk lelke; te vagy a föld megfenyítésének a teste. Ó Sukra, te vagy a víz nemzője; és a víz is a te nemződ.

8. Ó ragyogó félisten, a te lángjaid felül, lent, hátul és minden oldalon olyanok, min t a napsugarak.

Szárisrikka szólt

9. Ó füstzászlós félisten, nem láthatjuk az anyánkat; nem ismerjük az apánkat. Még ki sem nőttek a tollaink. Rajtad kívül nincs senki, aki megvédelmezhet minket. Kisgyermekek vagyunk, ezért, ó Agni, védj meg minket.

10. Ó Agni, igen nagy bajban vagyunk. Védj meg minket áldásos formáddal és hét lángoddal. A te védelmedért imádkozunk.

11. Ó istenség, ó áldozati ghí szállítója, ó Agni, te adod a meleget, egyedül te adod a meleget a nap sugarainak is. Mi fiatalok vagyunk, Rsik vagyunk, védj meg minket, m menj el kegyesen erről a helyről valahová máshova.

Sztambhamitra szólt

12. Ó Agni, te vagy minden. Az egész univerzum benned nyugszik. Minden teremtményt fenntartasz, megtámasztod a világokat.

13. Ó Agni, te vagy az áldozati ghí szállítója, te vagy maga a nagy (áldozati) ghí. A bölcsek tudják, hogy te vagy az egy és (ugyanakkor) te vagy a sok.

14. Ó (áldozati) ghí szállítója (Agni), te teremted meg a három világot, aztán te pusztítod el félelmetesen nagyra felduzzadt testeddel, amikor eljött az elpusztulásuk ideje. Te vagy az egész univerzum szülőanyja; te vagy a lényeg, amelyben az univerzum feloldódik.

Drona szólt

15. Ó univerzum ura, te erősödsz meg, te maradsz a teremtmények testében, hogy megemészd az ételt, amit megesznek. Mindennek te vagy az alapja.

16. Ó Sukra, ó istenség, kinek szájából a Védák előjöttek – te szívod fel a föld összes vizeit és minden folyadékát a nap formájában. A kellő időben és évszakba te adod vissza eső formájában, hogy minden növekedjen.

17. Ó Sukra, ezek a zöld levelű növények és kúszónövények mind csak általad élnek. Általad jöttek létre ezek a vizek és tavak, az örökre áldott óceán is.

18. Ó félelmetes sugarú istenség, a mi (halandó) testünk Varunától (a vizek félistenétől) függ. Nem bírjuk elviselni a hőséget. Légy a mi áldott védelmezőnk. Ne pusztíts el ma bennünket.

19. Ó rézszín szemű és vörös nyakú Agni, ó istenség, kinek útját fekete sáv jelöli, ments meg bennünket, ahogyan az óceán is megmenti a partján álló házakat azzal, hogy másfelé megy.

Vaisampájana szólt

20. A Védaismerő Drona szavai elégedetté tették az istenséget, akinek szájából a Védák előjöttek (Agnit), eszébe jutott a Mandapálának tett ígérete, és így szólt.

Agni szólt

21. Ó Drona, te Rsi vagy, az, amit mondtál, a Védák igazsága. Örömödre cselekszem. Ne félj semmitől.

22-23. Mandapála már korábban megkért arra, hogy kíméljem meg a fiait, amikor felfalom ezt az erdőt. Nagy súlya van az ő szavainak, de a te beszédednek is. Mondd meg nekem, mit kell tennem. Ó kiváló bráhmana, áldott himnuszod nagyon elégedetté tett.

Drona szólt

24. Ó Sukra, ezek a macskák minden nap zaklatnak bennünket. Ó tűz, emészd el őket a barátaikkal és a rokonaikkal együtt.

Vaisampájana szólt

25. Ó Dzsanamedzsaja, (Drona) megmondta, mi a szándéka, Agni pedig mindent megtett, amit a Szarangakák tőle kértek. Erőben gyarapodva ismét pusztítani kezdte a Khándava erdőt.

Ígv yégződik a kétszázharmincnegyedik fejezet, A Szarangakák története, az Adi Parva Khándavadahájában.