CCXXXIII. fejezet

Khándavadaha Parva (folytatás)

Dzsaritá szólt

1. A kis egér már előjött ebből a lyukból, el is kapta a karmaival egy sólyom, elvitte magával. Ezért minden félelem nélkül bebújhattok.

A Szarangakák szóltak

2. Egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy az egeret tényleg elvitte a sólyom. Lehet, hogy itt más egerek is laknak. Nagyon félünk tőlük.

3. Minden esély megvan arra, hogy ezen a helyen nem ér el bennünket a tűz, mert lehet, hogy a szél másfelé sodorja. Az azonban nem kétséges, hogy ha bebújunk ebbe a lyukba, a lyuk lakói felfalnak bennünket.

4. Ha ott maradunk, ahol vagyunk, a halál bizonytalan. Ó anyánk, jobb egy olyan helyzet, amelyben bizonytalan a halál, mint az, amelyikben biztos. Ezért a menekülés a te kötelességed, mert ha életben maradsz, még lehetnek más gyermekeid, akik éppen olyan jók, mint mi vagyunk.

Dzsaritá szólt

5-6. Ó gyermekeim, én magam láttam, hogy a nagy sólyom, ez a kiváló madár nagy sebességgel lecsapott, és magával vitte az egeret ebből a lyukból. Gyorsan utána mentem és megáldottam, amiért ezt az egeret elvitte, mondván,

7. „Ó sólymok királya, mivel elvitted karmaidban a mi ellenségünket, az egeret, kapj egy arany testet, élj a mennyben, és ne legyen egyetlen ellenséged sem.”

8-9. Amikor a sólyom felfalta az egeret, elengedett engem, visszajöhettem erre a helyre. Ó gyermekeim, bújjatok bele ebbe a lyukba teljes bizalommal, nincs mitől félnetek. Én magam láttam, hogy az a dicső sólyom elvitte az egeret.

A Szarangakák szóltak

10. Ó anyánk, nem tudjuk, hogy tényleg magával vitte-e az egeret a sólyom. Nem bújhatunk bele ebbe a lyukba anélkül, hogy ezt tudnánk.

Dzsaritá szólt

11. Biztosan tudom, hogy a sólyom elvitte az egeret. Ó gyermekeim, nem kell félnetek. tegyétek azt, amit mondok.

A Szarangakák szóltak

12. Ó anyánk, nem hisszük mi azt, hogy csak el akarod oszlatni a félelmünket egy hamis történettel. Amikor valakinek az értelme megzavart, a tetteit sem lehet megfontolt tetteknek nevezni.

13. Semmi hasznot nem hajtottunk neked, nem tudod, hogy kik vagyunk. Miért akarsz megmenteni minket, bár ez neked olyan sokba kerül? Kik vagyunk mi neked?

14. Fiatal és szép vagy, fel tudod kutatni, hol van a férjed. Ó anyánk, menj el a férjedhez, és megint kiváló fiúkat nyersz.

15. Hadd nyerjük el a magasabb birodalmakat azáltal, hogy belépünk a tűzbe. Ha pedig nem emészt el bennünket a tűz, akkor még mindig visszajöhetsz hozzánk.

Vaisampájana szólt

16. E szavakra a nőstény madár (Dzsaritá) otthagyta a fiait a Khándavában; szélsebesen elrepült egy olyan helyre, ahol nem volt tűz, ahol biztonság volt.

17. Agni pedig nagy sietve, félelmetes lángokkal elérte az a helyet, ahol Mandapála fiai voltak.

18. A (fiatal) madarak látták, hogyan közeledik feléjük a lángoló tűz. Ekkor Dzsaritari ezeket a szavakat mondta, úgy, hogy Agni is hallja.

Így végződik a kétszázharmincharmadik fejezet, A Szarangakák története, az Adi Parva Khándavadahájában.