CL. fejezet

Dzsatugrha (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Purocsana látta, hogy már egy teljes éve ott laknak, vidáman és gyanakvás nélkül; így aztán nagyon megörült.

2. Kuntí erényes fia, Judhisthíra látta, milyen hangulatban van Purocsana, ezért így szólt Bhímához, Ardzsunához és az ikrekhez (Nakulához és Szahadevához).

Judhisthíra szólt

3. A kegyetlen szívű és bűnös Purocsana azt hiszi, nagyon megbízunk benne; jól rászedtük. Gondolom, eljött az ideje, hogy meneküljünk.

4. Gyújtsuk fel a fegyvertárat, égessük halálra Purocsanát, hagyjunk itt hat testet, aztán meneküljünk innen, mindenkitől észrevétlenül.

Vaisampájana szólt

5. Egy szép éjszakán, alamizsnaosztás alkalmával Kuntí nagyon sok bráhmanát megvendégelt. Számos hölgy is eljött.

6. Ó Bharata leszármazottja, ettek-ittak, szórakoztak, ahogy nekik tetszett. És Mádhaví (Kuntí) engedélyével valamennyien hazatértek.

7. A sors rendeléséből odajött egy nisáda asszony is az öt fiával, hogy ételt kapjon, és kedve szerint élvezte (a vendégséget).

8-9. Bort ivott, a fiaival együtt lerészegedett, tehetetlenné vált. Ó király, a fiaival együtt ott aludt abban a házban, és inkább halottak voltak, mint élők. Ó király, azon az éjszakán, amikor már mindenki elaludt, heves vihar támadt.

10. Ekkor Bhíma felgyújtotta a házat, amelyben Purocsana aludt; meggyújtotta a lakkház ajtaját is.

11. Több helyen is felgyújtotta a házat. Amikor Pándu fiai meggyőződtek arról, hogy a ház minden részében tüzet fogott,

12. gyorsan leereszkedtek a földalatti járatba, az anyjukkal együtt. A nagy hőség és a tűz ropogása

13. felébresztette a város népét, látták, hogy a ház tűzben áll, és bánatosan szóltak.

A polgárok szóltak

14. Ez a gonosz (Purocsana) azért építette ezt a házat, hogy megsemmisítse a munkaadója, Durjodhana rokonait, most pedig még fel is gyújtotta.

15. Szégyen Dhrtarástrára, akinek megértése ilyen részrehajló! Halálra égette Pándu örököseit, mintha az ellenségei lettek volna.

16. A gonosz és bűnös (Purocsana), aki ezt tette ezekkel az ártatlan és gyanútlan emberekkel, most maga is halálra égett, így rendelte a sors.

Vaisampájana szólt

17. Így jajveszékeltek Varanavata polgárai. Körülvették a házat, és ott töltötték az egész éjszakát.

18. A Pándavák azonban az anyjukkal együtt kijöttek a földalatti járatból, észrevétlenül és sietve menekültek.

19. Az ellenségek fenyítői, a Pándavák azonban annyira kialvatlanok voltak, hogy nem tudtak elég gyorsan haladni.

20. Ó királyok királya, a rendkívül erős Bhímaszena anyját is, fivéreit is fölemelte.

21-22. A nagyon erős Vrikodara az anyját a válláre vette, az ikreket a két oldalára, Prthá másik két fiát (Ardzsunát és Judhisthírát) a karjaira. Mellkasával kidöntötte, lábaival a földbe taposta a fákat. Így vonult tovább.

Így végződik a százötvenedik fejezet, A lakkház felgyújtása, az Adi Parva Dzsatugrhájában.