CCXXIX. fejezet

Khándavadaha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Pándu fia, Vivatsza (Ardzsuna) segítségül hívta kiváló fegyvereit, és a záport a saját nyílzáporával állította meg.

2. Az emelkedett lelkű Pándava számtalan nyíllal takarta el a Khándava erdőt, mintha a légkör megtelt volna sűrű köddel.

3. Egyetlen teremtmény sem tudott kimenekülni (az erdőből), amikor Savjasácsin (Ardzsuna) nyilai eltakarták az eget az erdő fölött.

4. Taksaka, a Nágák nagyon hatalmas királya nem volt ott. Éppen a Kuruksetrán tartózkodott, amikor az erdő kigyulladt.

5. Ott volt viszont Asvaszena, Taksaka hatalmas fia, és nagyon igyekezett, hogy kimeneküljön a tűzből.

6. Ardzsuna nyilai teljes körülzárták, de anyja, a kígyóhölgy elhatározta, hogy megmenti az életét.

7. Először a fejét, aztán a farkát nyelte le, majd felemelkedett az égre; így próbálta megmenteni a fiát.

8-9. Amint a Pándava (Ardzsuna) észrevette, hogy menekül, éles nyilaival levágta a fejét. Sacsí férje, a mennykővel harcoló Indra mindent látott, most ő döntötte el, hogy a barátja fiát megmenti. Heves szelet támasztott, és Ardzsuna (egy pillanatra) elvesztette az eszméletét. Közben Asvaszenának sikerült elszöknie.

10. A Pándava rájött, hogy megtévesztették, és attól kezdve minden teremtményt két, három vagy négy darabra vágott.

11. Vivatsza (Ardzsuna) haragjában megátkozta a Nágát, akit ezzel a ravaszsággal szöktettek meg; ugyanígy tettek Vászudeva (Krsna) és Agni. „Soha sem fogsz szert tenni hírnévre vagy előkelő állásra.”

12. Valahányszor ez a csalás eszébe jutott Dzsisnunak (Ardzsunának), egyre dühösebb lett, nyílfelhőkkel takarta el az eget, és meg akart küzdeni az ezerszemű félistennel (Indrával).

13. Amikor a félistenek királya látta, hogy Ardzsuna milyen dühös, neki is kedve szottyant ahhoz, hogy harcoljon vele. Elhajította félelmetes fegyvereit, és beborította az egész eget.

14. A hangosan zúgó, óceánokat felkavaró szelek összeterelték az esőfelhőket.

15. A mennydörgő felhők mennyköveket és villámokat szórtak; Ardzsuna azonban szét akarta oszlatni ezeket a felhőket, ezért feléjük hajított egy kiváló fegyvert,

16-17. amelyet Vayavának (szélfegyvernek) neveztek; elmondta a megfelelő mantrákat is. Egy pillanat alatt tönkrezúzta Indra mennydörgésének összes erejét, és kiszárította a felhőkben gomolygó vizet. Azután elpusztította a közöttük cikázó villámokat.

18. Az ég (egy pillanat alatt) megtisztult a portól és a sötétségtől; finom, hűvös szellő lengedezett, a nap is visszanyerte szokásos képét.

19. A teremtmények égő testeiből kifröccsent zsírtól fénylő Agni valamennyi lángját fellobbantotta, és morajlásával betöltötte az összes univerzumot.

20-21. Ó nagy király, amikor a Garuda-nemzetség sok tollas teremtménye látta, hogy az erdőt a két Krsna védelmezi, büszkén ereszkedtek alá az égből, hogy lesújtsanak a két hősre, Krsnára és a Pándavára (Ardzsunára) erős szárnyaikkal, csőreikkel és karmaikkal.

22. Sok Nága is megtámadta a Pándavát, és a legerősebb mérgket köpködték feléje.

23. Pártha darabokra szelte őket nyilaival, melyek mintha megmártóztak volna haragja tüzében. (A madarak és a kígyók) valamennyien belezuhantak a lángoló tűzbe.

24. Számtalan Aszura, Gandharva, Jaksa, Raksa és Nága is harcolni akart, és félelmetes csatakiáltásokat hallattak.

25. Torkukból vasgolyókat és sörétet szóró eszközökkel, valamint hatalmas köveket és sziklákat hajigáló gépekkel felfegyverkezve rontottak rá Krsnára és a Pándavára.

26. Esőként zúdították alá a félelmetes esőt, Vivatsza (Ardzsuna) azonban levágta a fejüket éles nyilaival.

27. Az ellenségek megölője, a ragyogó Krsna is nagy mészárlást rendezett a Daitják és Dánavák között a harci korongjával.

28. Sok mérhetetlenül hatalmas Aszurát talált el ezzel, sokat pedig nyilaival fúrt át. Éppen olyan mozdulatlanok lettek, mint a hullámok által partra vetett uszadékfa és szalma.

29-30. Ekkor Indra, a félistenek ura fehér elefántja hátán támadta meg a két hőst, előkapta ellenállhatatlan mennykövét, és nagy erővel elhajította. „Már meg is öltem őket (Krsnát és Ardzsunát),” mondta az aszurák megölője (Indra) a félisteneknek.

31. Amikor a mennylakók látták, hogy a nagy Indra elhajítja a mennykövet, maguk is felkapták a fegyvereiket.

52. Ó király, Jama megmarkolta halált osztogató botját, a gazdagság ura (Kuvera) a buzogányát, Varuna a pányváját és szép lövedékeit,

33. Szkanda (Kártikeja) a Saktí nevű fegyvert ragadta meg, és olyan mozdulatlanul állt, mint a Meru hegy. Az Asvinok tűzerejű növényeket tartottak a kezeikben.

34. Dhátri (a teremtő) magához vette az íjat, Jaja egy nagy botot; a nagyon erős Tvastri pedig egy óriási hegyet kapott fel dühében,

35. Szúrja ragyogó dárdát, Mrtju pedig csatabárdot. Arjamán egy félelmetes bunkósbottal járkált fel és alá.

36. Ott állt Mitra is, borotvaéles harci korongjával. Ó király, Puskara, Bhaga és Szavitá

37. íjakkal és nyilakkal rontottak Párthára és Krsnára. A Rudrák, a Vaszuk, a nagyon hatalmas Maruták,

38-39. az önfényüktől ragyogó Visvadevák és a Szádhják és sok más, különféle harci eszközökkel felfegyverkezett félisten támadta meg ezt a két kiváló embert, Krsnát és Párthát, azt kívánták, bárcsak megölhetnék őket. Ekkor, a nagy csata közepette megjelent egy csodálatos jelenés.

40. Titokzatos jelek tűntek fel, éppen olyanok, mint amelyek a nagy világpusztulás idején jelennek meg. Ennek láttán, és látva azt is, hogy Indra több millió félistennek együtt harcra kész,

41-42. ők, a csatában rettenthetetlen és legyőzhetetlen (Krsna és Ardzsuna) nyugodtan álltak, kezükben íjaikkal. Ezek a csatában járta harcosok haragosan megtámadták a félistenek közeledő seregeit mennykövekként záporozó nyilaikkal.

43. A félistenek rémülten menekültek a csatamezőről, és Indra védelmét keresték. Látva, hgy Mádhava (Krsna) és Ardzsuna megfutamították a félisteneket,

44. még a Rsik is nagyon csodálkoztak, akik ott tartózkodtak az égen. Ez a nagy vitézség

45-46. rendkívül tetszett Indrának, és még egyszer rájuk rontott. Ezután Paka fenyítője (Indra) lehajított egy csomó követ, hogy lássa, mennyire erős Savjasácsin (Ardzsuna), aki még a bal kezével is fel tudta vonni az íjat. Ardzsuna elhárította a kőzáport is.

47. Amikor Paka fenyítője (Indra) látta, hogy ezt a kőzáport elhárították, még sűrűbb kőesőt ontott.

48. Ardzsuna azonban, Paka fenyítőjének, Indrának a fia nagy örömet szerzett az apjának azzal, hogy rendkívül gyors nyilaival szétszórta ezt a kőzáport is.

49. Ekkor Sakra Indra meg akarta ölni Pándu fiát, saját kezével tört le egy nagy darabot a Mandara hegyből, fástól és mindenestől; ezt hajította Ardzsunára.

50. Ardzsuna azonban ezer darabra vágta a hegycsúcsot gyors és tüzet lehelő nyilaival.

51. A hegycsúcs darabjai végigzúdultak az égen, mintha a nap, a hold és bolygók mozdultak volna ki a helyükről és lehulltak volna a földre.

52. Az óriási hegycsúcs darabjai az erdőre estek, és számos teremtményt megöltek a Khándava lakói közül.

Így végződik a kétszázhuszonkilencedik fejezet, Csata a félistenek, Krsna és Ardzsuna között, az Adi Parva Khándavadahájában.