CCXXV. fejezet

Khándavadaha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ekkor a bráhmana így szólt Ardzsunához, és a Szatvata-nemzetségbeli Vászudevához, „Kiváló emberek vagytok ti ketten, akik most olyan közel lakoztok a Khándavához.

2. Én falánk bráhmana vagyok, aki sokat eszik. Ó Vrsni és Prthá leszármazottjai, kérlek benneteket, tegyetek elégedetté azzal, hogy elegendő ételt adtok.”

3. Krsna és a Pándava (Ardzsuna) válaszoltak, „Mondd meg, milyen étel tesz elégedetté. Azon leszünk, hogy megadjuk neked.”

4. A dicső bráhmana ezt mondta a két hősnek, akik az után tudakozódtak, hogy miféle ételt szeretne.

A bráhmana szólt

5. Nem kívánok közönséges ételt enni. Tudjátok meg, hogy én Agni (a tűz) vagyok. Olyan ételt adjatok, ami megfelel nekem.

6. Ezt a Khándava erdőt Indra állandóan védi. Soha sem tudom elfogyasztani, mert mindig megoltalmazza ez a dicső félisten.

7. Ebben az erdőben él rokonaival és követőivel a barátja, a Nága Taksaka. Őmiatta védelmezi annyira (ezt az erdőt) a mennykővel harcoló (Indra).

8. Sok más teremtményt is megvéd Taksaka kedvéért. Bár mindig arra vágyom, hogy elfogyasszam, Indra vitézsége miatt nem tehetem meg.

9. Valahányszor meglátja, hogy kigyulladok (ebben az erdőben), azonnal vizet önt rám a felhőkből. Nagyon szeretném, de mégsem falhatom fel.

10. Most hozzátok fordulok, ti mindketten nagyon jártasak vagytok a fegyveres küzdelemben. A ti segítségetekkel felfalhatom a Khándava erdőt. Ezt az ételt szeretném megkapni tőletek.

11. Ti olyan jól értetek a kiváló fegyverekhez. Nagyon kérem, akadályozzátok meg, hogy lezúduljon rám az eső, és arra is vigyázzatok, hogy a teremtmények el ne meneküljenek, amikor hozzálátok az evéshez.

Dzsanamedzsaja szólt

12. Miért kívánta elfogyasztani a Khándava erdőt, amely különféle élő teremtményekben bővelkedett, és Indra védte?

13-14. Biztosan komoly oka volt annak, hogy Agni haragjában felfalta a Khándava erdőt. Szeretném megtudni tőled, egészen részletesen. Ó Rsi, mondd el, miért emésztette el hajdanán a tűz a Khándava erdőt.

Vaisampájana szólt

15. Ó emberek legjobbja, elmondom neked a Khándava elpusztításának a történetét, ahogyan a Rsik elmondták a Puránákban.

16. Ó király, tudjuk a Puránákból, hogy volt egy erős és vitéz király, Svetaki, aki még magának Indrának is a vetélytársa volt.

17. Áldozatokban, adományozásban és értelemben senki sem ért fel vele. Elvégzett öt nagy és számos kisebb áldozatot, és mindegyikben nagyon nagy daksinákat (adományokat) adott a bráhmanáknak.

18. Ó király, ez az uralkodó a szívében mindig az áldozatokkal, vallásos szertartásokkal és mindenféle adományozással foglalkozott.

19-20. Ez a nagyon értelmes király sok-sok éven át végezte az áldozatokat a Ritvidzsák támogatásával, de ők végül nagyon elgyengültek, a szemüknek megártott a füst, és elhagyták a királyt, többé már nem akartak segíteni az áldozatoknál. A királí többször is hívta őket, ők azonban nem jöttek, mert fájt a szemük.

21. Ekkor a király a Ritvidzsák engedélyével más Ritvidzsák támogatásával fejezte be az áldozatokat.

22. Néhány nappal később ismét el akart végezni egy nagy, száz évig tartó áldozatot.

23-24. De ez a dicső király egyetlen Ritvidzsát sem kapott. Az emelkedett lelkű király a barátaival és a rokonaival együtt újra meg újra kérlelte őket, leborult előttük, békéltetett és gazdag ajándékokat adott.

25. Ők azonban megtagadták, egyikük sem teljesítette e nagyon ragyogó király célját. Ekkor ez a királyi bölcs így szólt haragjában, az asramjukban ülve,

26. „Ó bráhmanák, ha elesett személy lennék, ha nem szolgáltalak volna benneteket, akkor megérdemelném, hogy ti és a többi bráhmanák cserben hagyjatok engem.

27-30. Ó kiváló bráhmanák, nem vagyok olyan romlott, nem hiányzik a hódolat belőlem, így aztán nem szabadna megakadályoznotok az általam végzett áldozatot, nem szabadna elegendő ok nélkül cserben hagynotok engem. Ó bráhmanák, a védelmeteket kérem, legyetek kegyesek hozzám. Ó kiváló bráhmanák, ha pusztán ellenségességből hagytok cserben, elmegyek más bráhmanákhoz, tőlük kérek segítséget az áldozatomhoz. Édes szavakkal és beszédekkel megbékítem őket, elmondom, mi a célom, kérem, hogy teljesítsék.” E szavak után a király elhallgatott.

31. A bráhmanák jól tudták, hogy nem segíthetnek az ellenségek fenyítőjének ennél az áldozatnál; ezért úgy tettek, mintha megharagudtak volna erre a kiváló királyra, és így szóltak,

32. „Ó királyok legjobbja, a te áldozataid soha sem érnek véget; belefáradtunk abba, hogy segítsünk neked (az áldozataidnál).

33. Teljesen kimerültünk a sok vesződésben; engedd meg, hogy távozzunk. Ó bűntelen, csak azért nem tudsz várni, mert elvesztetted az ítélőképességedet.

34. Menj Rudrához (Sivához); ő fog segíteni neked az áldozatodnál.” Svetaki királyt haragra gerjesztették ezek a rosszalló és dühös szavak.

35. Elment a Kailásza hegyre, és imádni kezdte Sivát, szigorú fogadalmakkal, aszkétikus gyakorlatok végzésével.

36-38. Sok-sok éven át csak gyümölcsöket és gyökereket evett, néha a nap tizenkettedik, néha a tizenhatodik órájában. Úgy állt, mint a fa törzse. Hat hónapon át felemelt karokkal, mozdulatlan tekintettel végezte a legsúlyosabb vezekléseket (a Kailásza hegyen).

39. Ó Bharata leszármazottja, Sankara (Siva) nagyon elégedett lett; végül meg is jelent előtte. Így szólt, „Ó ellenségek fenyítője, emberek legjobbja, nagyon elégedetté tett az aszkézised.

40. Ó király, kérj tőlem, amit akarsz.” A mérhetetlenül ragyogó Rudra (Siva) e szavainak hallatán

41-42. a királyi bölcs leborult előtte, és így felelt, „Ó dicső úr, ó félistenek feje, istenek istene, ha elégedett vagy velem, segíts nekem az áldozataimnál.”

43. Tetszett ez az Istenségnek, és mosolyogva válaszolt, „Mi magunk nem segédkezünk áldozatoknál.

44. Te azonban, ó király, ó ellenségek fenyítője, nagyon szigorú vezekléseket végeztél azért, hogy teljesüljön ez a kívánságod. Ezért aztán a segítségedre leszek az áldozatodnál, de van egy feltételem.

45. Ó királyok királya, ha tizenkét teljes éven át szüntelenül képes vagy ghít önteni az áldozati tűzbe – és közben magad mindvégig brahmacsári módra élsz,

46. akkor elnyerhetsz engem arra a célra, amelyre kértél.” Rudra e szavaira Svetaki király

47. megtette, amit a sulával büntető (Siva) kívánt. Amikor eltelt a tizenkét év, ismét elment Mahesvarához (Sivához).

48. Amikor a világ teremtője, Sankara (Siva) meglátta Svetaki királyt, akivel nagyon elégedett volt, így szólt ehhez a kiváló uralkodóhoz.

49. „Ó királyok legjobbja, nagyon elégedetté tett a cselekedeted. Ó ellenségek fenyítője, a bráhmanák kötelessége, hogy segédkezzenek az áldozatoknál.

50. Ezért, ó ellenségek fenyítője, ma nem személyesen segítek neked. Él a földön egy nagyon dicső és kiváló bráhmana, aki az én saját énem egy része.

51. Durvásza néven ismerik. Ő fog segédkezni az áldozatodnál. Aszkézisével nagy erőkre tett szert, támogatni fog téged. Tégy meg minden előkészületet.”

52. Rudra e szavaira a király visszatért a fővárosába, és hozzálátott, hogy mindent összegyűjtsön, ami az áldozatához szükséges.

53. Amikor minden együtt volt, ismét megjelent Sankara előtt, és szólt, „Összegyűjtöttem mindent, ami szükséges.

54. És a te kegyedből minden előkészületet megtettem. Ó istenek istene, kezdjük meg holnap az áldozatot.” A dicső király e szavaira

55. Rudra odaszólította Durvászát, és így szólt hozzá, „Ó bráhmanák legjobbja, ez itt Svetaki, emelkedett lelkű király.

56. Ó bráhmanák feje, azt parancsolom, segédkezz neki az áldozatánál. „Úgy legyen”, válaszolt a Rsi Rudrának.

57, El is végezték az áldozatot, amelyhez a dicső király megtette az előkészületeket, az előírások szerint, a megfelelő időpontban, és nagyon sok daksinával.

58. Amikor a dicső király áldozata véget ért, Durvásza engedélyével az összes többi pap eltávozott, akik ott segédkeztek.

59. Elmentek a nagyon ragyogó Szadaszják is, akik részt vettek abban az áldozatban. Ó király, ekkor ez az emelkedett lelkű (királyi bölcs) belépett a saját palotájába.

60. A dicső Agni azonban sápadt lett (mert nagyon nagy mennyiségű ghít megivott az áldozat alatt). Nem fénylett úgy, mint azelőtt.

61. Maga is látta, hogy mennyire sápadt, így aztán elment a mindenki által imádott Brahmá hajlékába.

62. Odalépett a (trónján) ülő Brahmához, és így szólt hozzá, „Ó univerzum ura, megfogyatkoztam fényességben és erőben is.

63. Szeretném, ha a kegyedből visszanyerném állandó természetemet.” Agni e szavaira a világok dicső teremtője

64. mosolyogva mondta neki, „Tizenkét éven át szünet nélkül, nagyon sok ghít ittál, amit a szádba öntöttek.

65. Ó magasztos félisten, ezért sújt a betegség. Ó Agni, ezért vesztetted el ilyen hirtelen a fényedet és az erődet is.

66-67. Ó Agni, ne bánkódj emiatt. Hamarosan visszanyered a saját természetedet. Kigyógyítlak ebből a betegségből. Ó Agni, a félistenek kérésére egyszer már elpusztítottad a félelmetes Khándava erdőt, a félistenek ellenségeinek lakóhelyét. Most ismét megtelt számos teremtménnyel.

68. Amikor megeszed (a most a Khándava erdőben élő) összes teremtmény zsírját, akkor visszanyered a saját természetedet. Menj el oda mielőbb, emészd el az összes élő teremtményeivel együtt. Akkor biztosan kigyógyulsz a betegségedből.”

69. Alig hallotta meg Agni ezeket a szavakat, amelyeket a Legfelsőbb Istenség mondott ki, máris nagy sebességgel robogott (a nagy erdő felé).

70. A félelmetes Khándava erdőbe érkezve teljes erejénől és váratlanul kigyulladt, a szél segítségével.

71. Amikor az erdőlakók észrevették, hogy a Khándava ég, mindent megtettek azért, hogy eloltsák.

72. Száz meg száz, ezer meg ezer elefánt hozott vizet az ormányában, és nagyon dühösen fröcskölték szét a tűzön.

73. A sokfejű kígyók haragjukban őrjöngve fröcsköltek vizet a tűzre sok-sok csuklyájukból.

74. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, ők és az erdőben élő többi teremtmény hamarosan eloltották a tüzet, különféle módokon és eszközökkel.

75. Agni újra meg újra fellobbant a Khándava (erdőben), de az erdő lakói mindig eloltották.

Így végződik a kétszázhuszonötödik fejezet, Agni veresége, az Adi Parva Khándavadahájában.