CCXXIV. fejezet

Khándavadáha Parva

Vaisampájana szólt

1. Amikor Dhrtarástra király és Sántnau fia (Bhísma) parancsára a Pándavák Indrapraszthába mentek lakni, sok más királyt és uralkodót hajtottak az uralmuk alá.

2. Ahogyan a lélek boldogan él áldást hozó jelekkel és jámbor tettekkel áldott testben, úgy az alattvalók is boldogan éltek Dharmarádzsa (Judhisthíra) országlása alatt.

3. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, ő (Judhisthíra) egyenlően szolgálta a dharmát, arthát és kámát, mintha mindegyikük a barátja lenne, olyan kedves, mint a saját lelke.

4. Mintha ez a három cél, a dharma, artha és káma megszemélyesültek volna a földön; és a király úgy ragyogott velük együtt, mint a negyedik (cél).

5. Akinek ő lett a királya, olyan uralkodót kapott, aki odaadóan tanulmányozta a Védákat, nagy áldozatokat végzett, és minden jó tettet megvédelmezett.

6. (Uralkodása alatt) Laksmí letelepedett, és a szívek a Legfelsőbb Szellem felé fordultak. Az egész világban gyarapodott az erény.

7. Négy fivére között a király olyan tündöklőnek tűnt, mint a négy Védától függő és azok által támogatott nagy áldozat.

8. Dhaumja és sok művelt bráhmana szolgálta a királyt, mint a félistenek a teremtés Urát.

9. Mivel a nép olyan nagyon szerette őket, szívük és szemük egyformán gyönyörködött Dharmarádzsában (Judhisthírában), aki olyan volt, mint a folttalan telihold.

10. Az emberek nemcsak azért gyönyörködtek benne, mert a királyuk volt, hanem azért, mert igazán kedvelték. A király is azt tette, ami nekik kedves volt.

11. Prthá édesbeszédű és nagyon értelmes fia (Judhisthíra) soha sem mondott olyat, ami helytelen, hamis, elviselhetetlen vagy kellemetlen lett volna.

12. A Bharata-nemzetség e nagyon hatalmas és kiváló királya boldogan élt és azzal töltötte a napjait, hogy mindenkivel jót tegyen, mintha mindenki ő maga lett volna.

13. (Fivérei), a Pándavák sok más királyt hajtottak az uralmuk alá; boldogságban töltötték a napjaikat, semmi sem zavarta meg a nyugalmukat.

14. Néhány nap után Vivatsza (Ardzsuna) így szólt Krsnához, „Ó Krsna, eljött a nyár, menjünk el a Jamunához.

15. Ó Dzsanárdana, ó Madhu megölője, ha neked is úgy tetszik, szórakozzunk ott a barátainkkal, este pedig térjünk haza.”

Krsna szólt

16. Ó Kuntí fia, nekem is ez a kívánságom. Ó Pártha, szórakozzunk barátainkkal (a Jamuná) vizében.

Vaisampájana szólt

17. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, miután ezt megbeszélték egymás között és megkapták Judhisthíra engedélyét, Pártha (Ardzsuna) és Govinda (Krsna) elindultak a Jamunához, a barátaikkal együtt.

18. Megérkeztek egy elbűvölő, szórakozás céljaira alkalmas helyre, ahol számos magas fa nőtt. Nagy paloták díszítették ezt a helyet, amely éppen olyannak tűnt, mint Indra városa.

19-20. Ó Bharata leszármazottja, sok jóízű és értékes ételt, italt, mindenféle élvezeti cikket, virágfüzéreket és különféle illatszereket halmoztak fel ezekben a házakban Vrsni és Prthá leszármazottjai (Krsna és Ardzsuna) számára. Hamarosan bementek a belső lakosztályokba, amelyeket számos tiszta ragyogású drágakő ékesített. Odabent mindenki úgy szórakozott, ahogy neki tetszett.

21. A gyönyörű, telt csípőjű, domború keblű, szépszemű és az italtól bizonytalan járású hölgyek szórakozni kezdtek.

22. Néhányan az erdőben szórakoztak, mások a vizekben, megint mások a házakban, ahogyan Krsna és Pártha (Ardzsuna) utasította őket.

23. Ó király, a bortól felvidult Draupadí és Szubhadrá értékes ruhákat és díszeket ajándékoztak az ott szórakozó nőknek.

24. Volt,a ki örömében táncolni vagy énekelni kezdett; mások nevettek és tréfálkoztak, megint mások kitűnő borokat ittak.

25. Egyesek elállták a másik útját; mások egymással birkóztak, megint mások négyszemközt beszélgettek vagy tréfálkoztak egymással.

26. A fuvola, gitárok és dobok elbűvölő zenéjével eltelt erdők olyanok lettek, mint maga a virágzó jólét.

27. Amikor így álltak a dolgok, Kuru és Daszárha leszármazottjai (Krsna és Ardzsuna) átmentek egy nagyon szép, közeli helyre.

28. Ó király, miután odamentek, a két dicső Krsna, az ellenséges városok leigázói leültek két nagyon értékes ülőhelyre.

29. Pártha és Mádhava azzal szórakoztak, hogy elbeszélték múltbeli kalandjaikat; a hősiességről és sokféle más témáról társalogtak.

30. Amikor Vászudeva és Dhanandzsaja boldogan együtt üldögéltek (azon az elbávölő helyen), mint az Asvin-ikrek a mennyben, odalépett hozzájuk egy bráhmana.

31. Olyan volt, mint egy öreg sála-fa, arcának színe, mint a megolvadt arany, szakálla zöldes árnyalatú, ragyogó sárga, testének magassága és szélessége arányos.

32. Hajfürtjei összetapadtak, rongyokat viselt, olyan ragyogó volt, mint a reggeli nap, szemei olyanok voltak, mint a lótuszlevelek, színe rőtbarna, vakító ragyogású.

33. Amikor Ardzsuna és Vászudeva meglátták, hogy egy ilyen ragyogó bráhmana közeledik feléjük, gyorsan felálltak (és várták a parancsot).

Így végződik a kétszázhuszonnegyedik fejezet, Agni érkezése, az Adi Parva Khándavadáhájában.