CCXXIII. fejezet

Harana Harana Parva

Vaisampájana szólt

1. Amikor a hatalmas Vrsnik mind mellette szóltak, Vászudeva (Krsna) ezeket a mélyértelmű és igazán erkölcsös szavakat mondta.

Krsna szólt

2. Gudákesa (Ardzsuna) nem sértette meg a családunkat azzal, amit tett. Nem kétséges, hogy csak a dicsőségünket gyarapította.

3. Pártha tudja, hogy mi soha sem vagyunk zsoldosok. A Pándava (Ardzsuna) azt tartja, hogy a szvajamvara eredménye kétséges.

4. Ki fogadna el egy menyasszonyt, akit ajándékba adnak, mintha állat lenne? Ki az az ember ezen a földön, aki eladná az utódait?

5. Azt gondolom, Kuntí fia (Ardzsuna) észrevette a hibákat ezekben a módszerekben, ezért rabolta el a leányt a sors rendelése szerint.

6. Ez a szövetség nagyon helyes. Szubhadrá dicső leány, és Pártha is nagyon dicső. Mindezt végiggondolta, azért vitte el erővel.

7. Van itt valaki, aki ne szeretné, ha Ardzsuna a barátja lenne? Bharata és a dicső Sántanu nemzetségében született, Kuntibhodzsa leányának a fia.

8-10. Nem látok olyan embert az összes világban, aki valaha is legyőzné őt a csatában. Még Indra és a Rudrák sem győzik le, kivéve a háromszemű Sivát. Jól ismerik a kocsiját is; most az én paripáim repítik. Jól ismerik Párthát is, mint harcost, jól ismerik a keze könnyedségét. Ki egyenlő vele? Menjetek vidáman Dhanandzsaja után, békítsétek meg, és hozzátok vissza. Ez az én véleményem.

11. Vége a jó hírnevünknek, ha Pártha legyőz bennünket, és azután megy el a városába (Indrapraszthába). De a megbékélés nem szégyen.”

12. Ó király, Vászudeva e szavai hallatán úgy tettek, ahogyan ő kívánta. Megállították az urat (Ardzsunát), aki visszatért Dvárakába, és megkötötte a házasságot Szubhadrával.

13. Kuntí fia egy évig maradt a Vrsnik között Dvárakában, és úgy szórakozott, ahogy a kedve tartotta.

14. Száműzetése utolsó részét Puskarában töltötte. Amikor a tizenkét év eltelt, visszament Khándavapraszthába.

15. Először Judhisthírához ment és felajánlotta neki a tiszteletét, majd a bráhmanákat imádta, utoljára pedig Draupadít kereste fel.

16. Draupadí így szólt féltékenységében Ardzsunához, „Ó Kuntí fia, menjd oda, ahol a Szvatata-nemzetségbeli leány van.

17-19. A második kötelék mindig meglazítja az elsőt, bármilyen erős volt az.” Krsná (Draupadí) hosszasan panaszkodott, Dhanandzsaja (Ardzsuna) azonban megvigasztalta, és újra meg újra bocsánatot kért tőle. Majd odament a piros selymet viselő Szubhadrához, tehénpásztor leány ruháját adatta rá, és küldte be (a belső lakosztályokba). A dicső hölgy még ebben az öltözetben is gyönyörű volt.

20. A kiváló házba érkezve a hős felesége, az asszonyok legjobbja, a nagy és vörös szemű, dicső Bhadrá (Szubhadrá) leborult Prthá előtt,

21. Nagy szeretetében Kuntí megszagolta a tökéletesen elbűvölő leány fejét, és végtelenül sok áldást mondott reá.

22. Ezután ez a telihold-arcú hölgy, Bhadrá odament Draupadíhoz, leborult előtte és így szólt, „A te szolgálóleányod vagyok.”

23. Krsná gyorsan felállt és megölelte Mádhava húgát; nagy szeretettel mondta, „Ne legyen vetélytársa a férjednek soha.”

24-27. Bhadrá szíve azonnal megörült ennek, és szólt, „Úgy legyen.” Ó Dzsanamedzsaja, ettől kezdve ezek a nagy szekérharcosok, a Pándvaák boldogan éltek, és nagyon boldog lett Kuntí is. Amikor a lótuszvirág-szemű és tiszta lelkű Kesava (Krsna) hallotta, hogy a Pándavák legjobbja, Ardzsuna Indraprasztha kiváló városába érkezett, maga is odament Rámával (Baladevával),

28. valamint a Vrsni- és Andhaka-nemzetségek többi hősével és nagy szekérharcosaival, fivéreivel, fiaival és sok más harcossal együtt.

29. Szauri, az ellenségek fenyítője nagy hadsereggel érkezett, és eljött Akrúra is, a Vrsni hősök rendkívül nagylelkű, értelmes és dicső parancsnoka. Eljött a nagyon dicső Uddhava,

30. ez a nagy lélek, aki éppen olyan okos volt, mint magának Brhaszpatinak egy tanítványa. Eljöttek még Szátjaka, Szátjaki, Kritavarmana, Szátvata,

31. Pradjumna, Sámba, Nisatha, Sanku, Csandraszena, a nagyon hatalmas Dzsilli, Viprutha, a hatalmas karú Szárana, és a tanult emberek gyöngye, Goda.

32. Még sok más Vrsni, Bhodzsa és Andhaka is ellátogatott Indrapraszthába, és nagyon sok esküvői ajándékot hoztak.

33. Amikor Judhisthíra király meghallotta, hogy Mádhava (Krsna) megérkezett, eléje küldte az ikreket (Nakulát és Szahadevát), hogy fogadják.

34. A ragyogó Vrsni hősök beléptek Khándavapraszthába, amelyet szépen feldíszítettek kisebb és nagyobb lobogókkal.

35. Az utcákat szépen felseperték és megöntözték; virágkoszorúkkal és csokrokkal díszítették, meghintették hűsítő és illatos szantálfa-vízzel.

36. Az égő aloe illata a város minden részébe eljutott. Az egész város tele volt boldog és egészséges emberekkel, kalmárokkal és kereskedőkkel.

37-38. Az emberek legjobbjai, a hatalmas karú Kesava (Krsna), (Bala)ráma, a Vrnsi, Bhodzsa és Andhaka nemzetségek számos tagja beléptek a városba, ahol ezer meg ezer polgár és bráhmana imádta őket. Ezután beléptek a király palotájába, amely olyan volt, mint magának Indrának a palotája.

39. Judhisthíra király az illő ceremóniákkal fogadta (Bala)rámát, Kesavát pedig mindkét karjával átölelte, és megszagolta a fejét.

40. Govinda (Krsna) nagyon elégedett volt a fogadással, és ő is alázatosan felajánlotta a tiszteletét neki (Judhisthírának), valamint Bhímának.

41. Ezután Kuntí fia, Judhisthíra illő ceremóniákkal üdvözölte a Vrnsi és Andhaka nemzetségek többi főembereit.

42. Egyesek előtt leborult, mint feljebbvalói előtt; másokat magával egyenrangúakként üdvözölt, megint másokat szeretettel és tisztelettel fogadott.

43. A dicső Hrsikesa (Krsna) gazdag ajándékot adott a vőlegény családjának. A dicső Szubhadrának is átadta az összes esküvői ajándékot, amit a rokonai küldtek.

44. Ezer csengősorokkal ékesített arany kocsit (adott a Pándaváknak); és mindegyik kocsiba négy paripát fogtak, amelyeket jól képzett kocsihajtók hajtottak.

45. Krsna tízezer szép, jól tejelő, mathurái tehenet is ajándékozott (a Pándaváknak).

46. A nagyon elégedett Dzsanárdana (Krsna) ezer holdfehér, aranyhámos lovat adott nekik,

47. ezer fehér színű, fekete sörényű, szélsebes és jól betanított öszvért,

48-49. ezer hibátlan bőrű, szép arcú fiatal szüzet, szép ruhákban. Mindegyikük száz aranypénzt viselt a nyakában, sokféle ékszert, kiválóan értett ahhoz, hogyan szolgáljon a fürdésnél, ivásnál, hogyan végezzen minden másféle szolgálatot.

50. Dzsanárdana (Krsna) több száz és több ezer, a Valhikák országából hozott lovat ajándékozott a menyasszonynak,

51. tíz kocsirakomány első osztályú aranyat, amely úgy ragyogott, mint a tűz; az arany egy részét megtisztították, a többit meghagyták az eredeti állapotában.

52-54. Az ekét fegyverként viselő, a hősiesség kedvelője, (Bala)ráma is megajándékozta Párthát az esküvőjén. Ezer elefántot adott, melyek teste három részéből három patakban folyt alá a váladékuk. Mindegyik akkora volt, mint egy hegy, ellenállhatatlan a csatában, takarókkal letakarva, állandóan csilingelő csengőkkel és más arany díszekkel ékesítve, hátukon kiváló haudákkal.

55-56. A Jádavák annyi drágakövet és értékes holmit ajándékoztak, mint a tenger. Olyanok voltak ezen a tengeren a ruhák és a takarók, mint a tajték, az elefántok voltak a krokodilok és a cápák, a zászlók pedig a lengő tengeri moszatok. Ez a hatalmasra duzzadó tenger elvegyült a Pándavák gazdagságának óceánjával. Csordultig tele volt, valamennyi ellenségük nagy bánatára.

57. Dharmarádzsa Judhisthíra elfogadta ezeket az ajándékokat, és felajánlotta a tiszteletét a Vrsni és Andhaka nemzetségek valamennyi nagy harcosának.

58. A Kuru, Vrsni és Andhaka-nemzetségek dicső hősei éppen olyan vidáman és annyi örömben töltötték az idejüket, mint az erényes emberek a mennyben (a haláluk után).

59. A Kuruk és Vrsnik örömteli szívvel szórakoztak, gyakran kiáltoztak és összeütötték a kezeiket.

60. Így töltöttek el számos napot, a Kuruk pedig tiszteletben részesítették és szórakoztatták őket. Majd a ragyogó Vrsni hősök visszatértek Dváravatí városába.

61. A Vrsni és Andhaka nemzetségek (Bala)rámát küldték az élre, magukkal vitték a kiváló Kuruk által nekik ajándékozott ragyogó drágaköveket, és elindultak (a saját városukba).

62. Ó Bharata leszármazottja, az emelkedett lelkű Vászudeva (Krsna) azonban ott maradt Ardzsunával Indraprasztha elbűvölő városában.

63. Ez a nagyon dicső hős őzek után járta be a Jamuná partjait. Kiritivel (Ardzsunával) járt és vadászott, keresztüllőtte nyilaival az őzeket és a vadkanokat.

64. Szubhadrá, Krsna szeretett húga dicső fiút szült, mint Pulama lánya (Sacsí), aki életet adott Dzsajantának (Indra fiának).

65. Hosszú karjai voltak, széles mellkasa, bikaszemei; az ellenségek fenyítőjét, az emberek legjobbját, a hőst, Szubhadrá fiát Abhimanjunak nevezték el.

66. A Bharata-nemzetség legjobbját, az ellenségek fenyítőjét, Ardzsuna fiát azért nevezték Abhimanjunak, mert félelmetes és haragvó volt.

67. Ezt a nagy hőst úgy nemzette Dhanandzsaja a Szvatata-nemzetségbeli leánynak, ahogyan az áldozati tűz csap fel az összedörzsölt sami-fákból.

68. Ó Bharata leszármazottja, a gyermek születésekor Kuntí hatalmas fia, Judhisthíra tízezer tehenet és sok ezer arany pénzdarabot adományozott a bráhmanáknak.

69. A gyermek zsenge korától fogva Vászudeva, apja és nagybátyjai kedvence lett. Mindenki kedvence volt, és úgy fénylett, mint a hold.

70. Születésekor Krsna végezte el a szokásos szertartásokat. A gyermek úgy növekedett, mint a hold a hónap világos felében.

71. Az ellenségek fenyítője Ardzsunától tanulta meg a félisteni és emberi fegyverek tudományát annak négy ágával és tíz osztályával; jártas lett a Védákban is.

72-73. Ez a hatalmas fiú (Abhimanju) éppen úgy elhárította a fejéje hajított fegyvereket, mint az apja, éppen olyan könnyű volt a keze, fürge a mozgása előre és hátra, keresztirányban és mindenféle módon. Dhanandzsaja nagyon boldog volt, amikor csak ránézett a fiára, Szubhadrá fiára (aki olyan jól értett a fegyverekhez).

74. Képes volt arra, hogy valamennyi ellenségét összezúzza – minden áldásthozó jel megvolt a testén; legyőzhetetlen volt a csatában és olyan széles vállú, mint egy bika; az arca pedig olyan volt, mint egy kígyóé.

75. Büszke volt, mint az oroszlán, nagy íjász, olyan erős, mint egy őrjöngő elefánt. Hangja mint a felhők morajlása, arca mint a telihold.

76. Bátorságban, energiában, szépségben és jellemzőiben felért Krsnával. Vivatsza (Ardzsuna) úgy látta a fiát, mintha Maghaván (Indra) lett volna.

77. A kiváló Panycsála hercegnő is öt hősies, kiváló, hegyekhez hasonló fiút szült az öt Pándavának.

78-79. Prativindhját Judhisthíra nemzette, Szutaszomát Vrikodara, Srutakarmanát Ardzsuna, Satanikát Nakula és Srutaszenát Szahadeva; mindannyian nagy szekérharcosok voltak. A Panycsála hercegnő úgy szülte meg ezt az öt hőst, mint Adití az Aditjákat.

80. A bráhmanák mindent előre látnak, és azt mondták Judhisthírának, a fiát Prativindhjának kell hívni, mert mint a Vindhja-hegység, ő is képes lesz arra, hogy magán viselje az ellenség fegyvereit.

81. Mivel az a gyermek, akit Draupadí Bhimaszenának szült, az után született, hogy Bhíma elvégzett ezer szóma-áldozatot, ezt a nagy íjászt Szutaszomának kellett elnevezni.

82. Ardzsuna fia akkor született, amikor visszatért a száműzetésből, melynek során sok híres tettet hajtott végre, így aztán ezt a gyermeket Srutakarmanának nevezték el.

83. Nakula fiát Satanika után nevezték el, aki királyi bölcs volt a Kuruk dicső nemzetségében.

84. És mert Draupadí Szahadeva fiát a Vahni Daivata csillagkép jegyében szülte, Srutaszenának hívták a félistenek hadseregének parancsnoka után.

85. Draupadí fiai egy-egy éves időközökkel születtek. Mindegyikük híres lett, és nagyon ragaszkodtak egymáshoz.

86. Ó király, Dhaumja illő módon elvégezte a gyermekkorban szokásos szertartásokat, amilyenek a Csudákarana és az Upanajana.

87. Miután ezek a kiváló magaviseletű és fogadalmú fiúk tanulmányozták a Védákat, Ardzsunától megtanulták az összes mennyei és emberi fegyver használatát.

88. Ó királyok legjobbja, a Pándavák rendkívül boldogok voltak, hiszen fiaik születtek; mindegyikük olyan volt, mint egy félisten, széles mellkasú, és nagy harcos lett.

Így végződik a kétszázhuszonharmadik fejezet, A Pándu hercegek születése, az Adi Parva Haranaharanájában.