CCXXII. fejezet

Szubhadrá Harana Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó Dzsanamedzsaja, amikor Dhanandzsaja (Ardzsuna) megtudta, hogy Judhisthíra hozzájárult, és hogy a leány a Raivataka (hegyre) ment,

2. a Bharata-nemzetség legjobbja megszerezte még Vászudeva (Krsna) egyetértését is; még egyszer tanácskozott vele, hogy mit kell tennie.

3-5. Páncélingben, karddal és bőr ujjvédőkkel felszerelkezve útnak indult Krsna kiváló, több sor arany csengővel díszített és mindenféle fegyverrel megrakott, arany kocsiján, mintha vadászkirándulásra menne. Csattogtak a kerekek, mint a felhők morajlása; ragyogott a kocsi, mint a lángoló tűz; rémületet keltett minden ellenség szívében. A befogott lovakat Szugrívának és Saivjának hívták.

6. Szubhadrá imádta a Raivatakát, a hegyek királyát valamint a félisteneket, majd valamennyi bráhmana áldását megkapta,

7-8. körüljárta a hegyet, és visszaindult Dvárakába. Kuntí szerelmes fia hirtelen odahajtott a hibátlan vonású Szubhadrához, és erővel felültette a kocsijára. Miután ez a kiváló férfiú megszerezte az édes mosolyú hölgyet, sietve hajtott arany kocsiján a saját városa (Indraprasztha) felé.

9. Amikor fegyveres szolgái látták, hogy Szubhadrát elrabolták, kiáltozva futottak Dváraká városa felé.

10. A (Jádava) udvarba érkezve odahívták Szudharmát, és mindent elmondtak Pártha vitézségéről Szavapálának (az udvari főembernek).

11. A Szavapála megfújta aranyos borítású, messze hangzó trombitáját, és mindenkit fegyverbe szólított.

12. Ez a hang felriasztotta a Bhodzsákat, a Vrsniket és az Andhakákat, akik minden irányból oda özönlöttek; – még az ételüket és italukat is otthagyták azok, akik éppen ettek és ittak.

13-14. Mint az újabb fahasáboktól egyre ragyogóbban felfénylő tüzek, a Vrsni- és Andhaka-nemzetségek e kiválóságai, ezek a nagy szekérharcosok ezernyi, kiváló szőnyegekkel leterített, ékkövekkel és korallokkal díszített arany trónokon foglaltak helyet.

15. Amikor mindannyian leültek, mint a félistenek gyülekezete, a Szavapála és emberei mindent elmondtak Dzsisnu (Ardzsuna) viselkedéséről.

16. A büszke Vrsni hősök szeme kivörösödött a bortól, és annyira nem bírták elviselni Pártha viselt dolgait, hogy felugráltak a helyeikről.

17-18. Egyesek felkiáltottak, „Fogjunk be a kocsijainkba,” mások azt kiáltozták, „Hozzátok a fegyvereinket”, „Hozzátok ide értékes íjainkat és erős fegyverzetünket”. Voltak, akik hangosan felszólították a kocsihajtóikat, hogy fogják be aranyos hámú lovaikat a kocsikba.

19. A hősök egyre hangosabbak lettek, miközben a kocsijaikra, fegyvereikre és zászlóikra vártak.

20. Ekkor megszólalt a büszke és bortól ittas Baladeva, aki erdei virágfüzérével és kék ruhába öltözötten olyan volt, mint a Kailásza-hegység.

21. „Ó értelmetlen emberek, mit csináltok, amikor Dzsanárdana (Krsna) csendesen ülve marad? Hiába dühöngtök, ameddig nem tudjátok, hogy mi van a szívében.

22. Mondja el az emelkedett gondolkodású (Krsna), hogy mit javasol. Azt csináljátok ilyen fürgén, amit ő kíván.”

23. Amikor meghallották Halájudha (Baladeva) megfogadni érdemes szavait, valamennyien felkiáltottak, „Kitűnő, kitűnő!” Aztán elcsendesedtek.

24. Az értelmes Baladeva csendet teremtett, és az udvarban mindenki ismét leült.

25. Ekkor az ellenségek fenyítője, (Bala)ráma megkérdezte Vászudevától (Krsnától), „Ó Dzsanárdana, miért nem beszélsz, miért nézel hallgatagon?

26. Ó Acsjuta, a te kedvedért fogadtuk Párthát szívesen és nagy tisztelettel. Úgy tűnik, ez a gazember, ez a bolond nem érdemli meg üdvözlő szavainkat és tiszteletünket.

27. Van-e olyan tiszteletreméltó családban született ember, aki eltöri a tányért, miután evett róla?

28. Még ha vágyik is erre a szövetségre, ki az a boldogságot áhító, aki ilyen elhamarkodottan cselekszik, és megfelejtkezik arról, milyen szolgálatban részesült?

29. Megsértett bennünket, tiszteletlen volt Kesavával (Krsnával) szemben. A saját halálát hívta ki maga ellen, amikor Szubhadrát elrabolta.

30. Az én fejemre helyezte a lábát. Ó Govinda, hogyan viseljem ezt el? (Nem kellene-e neheztelnem), mint a lábbal taposott kígyónak?

31. Még ma és egészen egyedül megszabadítom a földet az összes Kauravától. Soha sem törődöm bele abba, ahogyan Ardzsuna megsértett bennünket.”

32. Az ott összegyülekezett Bhodzsák, Vrsnik és Andhakák minden egyes szavát helyeselték, és olyan hangosan morajlottak, mint az üstdobok, vagy mint a felhők.

Így végződik a kétszázhuszonkettedik fejezet, Baladeva haragja, az Adi Parva Szubhadráharanájában.