CCXVIII. fejezet

Ardzsuna Vanavasa Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ezután a Bharata-nemzetség legjobbja, Ardzsuna végiglátogatta a szent tírthákat a déli tenger partján, melyeket mind aszkéták ékesítettek.

2. Öt tírthában szintén sok aszkéta élt, de a szent vizeket elkerülték.

3. (Az aszkéták nevei:) Agasztja, Szaubhadra, a nagyon szent Pauloma, Karandháma, aki megadja a lóáldozat gyümölcsét,

4. és a bűnök nagy eltörlője – ezt az öt tírthát látta ez a kiváló férfiú.

5-6. Amikor a Pándava, Kuru leszármazottja (Ardzsuna) ezeket lakatlannak találta, és megállapította, hogy az aszkéták elkerülik, összetett kezekkel megkérdezte a közelben élő jámbor embereket, „Miért kerülik ezeket a tírthákat a Brahmavádik (a Védák hirdetői)?”

A félistenek szóltak

7. Ó Kuru leszármazottja, öt nagy krokodil él (a vizekben), akik elragadják az aszkétákat (akik oda mennek fürdeni). Ezért kerülik el ezeket a tírthákat.

Vaisampájana szólt

8. Az aszkéták ugyan lebeszélték, de ez a hatalmas karú hős mégis elindult, hogy megnézze ezeket a tírthákat.

9. Amikor megérkezett a nagy Rsiről, Szaubhadráról elnevezett kiváló tírthába, ez a hős, az ellenségek fenyítője beugrott a vízbe, hogy megfürödjön.

10. A víz alatt egy nagy krokodil azonnal megragadta Kuntí fiának, Dhanandzsajának a lábát.

11. De Kuntí hatalmas karú fia, az erős emberek legkiválóbbja megragadta ezt a vízi állatot, és kivonszolta a partra.

12. Miközben a dicső Ardzsuna vonszolta, a krokodil mindenféle ékszerekkel díszített, gyönyörű lánnyá változott.

13. Ó király, ez az elbűvölő, félistenekhez hasonló leány a saját szépségétől fénylett. E csodálatos esemény láttán Kuntí fia, Dhanandzsaja

14. nagyon megörült, és megkérdezte ezt a hölgyet, „Ó gyönyörű hölgy, ki vagy? Tó asszonya, hol laksz? Miért követtél el korábban ilyen rettenetes bűnt?”

Barga szólt

15. Ó hatalmas karú hős, én egy Apszara vagyok, és a mennyei kertekben szórakoztam. Ó nagyon erős hős, az én nevem Barga, és nagyon szeret a félistenek kincstárnoka (Kuvera).

16. Volt négy barátnőm, mind nagyon szépek, oda mentek, ahova nekik tetszett. Egy napon a kíséretükben elmentem a világ védelmezője hajlékába.

17. Útközben találkoztunk egy szilárd fogadalmú bráhmanával, aki rendkívül jóképű volt, és magányában a Védákat tanulmányozta.

18. Ó király, az egész erdőt elárasztotta aszkézisének fénye. Úgy tűnt, az egész vidéket bevilágítja, mint a nap.

19. Szigorú, kiváló és csodálatos aszkézisét látva mindannyian megálltunk, és meg akartuk zavarni.

20. Ó Bharata leszármazottja, én magam, Szauraví, Szamicsí, Vaduvudá és Latá egyszerre mentünk oda ahhoz a bráhmanához.

21. Ó hős, énekeltünk, nevettük, sokféle módon próbálkoztunk azzal, hogy ezt a bráhmanát megkísértsük, ő azonban ügyet sem vetett ránk, még egy pillanatra sem.

22. Ó ksatriják legjobbja, elméjében olyan szilárdan meditált a tiszta, ragyogó Brahmanon, hogy meg sem rezdült a szíve. Dühösen felénk nézett, és megátkozott bennünket, mondván, „Váljatok krokodilokká, száz évig éljetek a vízben.”

Így végződik a kétszáztizennyolcadik fejezet, A krokodilok megmentése, az Adi Parva Ardzsuna Vanavasájában.