CCXVII. fejezet

Ardzsuna Vanavasa Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó Bharata leszármazottja, miután a mennykővel harcoló (Indra) fia mindent elmondott a bráhmanáknak, a Himálaja lejtői felé indult.

2. Először Agasztja Vatába érkezett, onnan pedig Vaszistha hegyére ment. A Bhrgu-hegy csúcsán elvégezte mosdásait.

3. Ó Bharata leszármazottja, a Kuruk legjobbra ezer meg ezer tehenet és házat adott sok bráhmanának

4. Ezután megfürdött a Hiranjavindu nevű zarándokhelyen, és több más szent helyet is felkeresett.

5. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, ezután a bráhmanák kíséretében lejött a hegyek közül, és kelet felé utazott, meg kívánta tekinteni az abba az irányba eső országokat.

6-8. Megnézte a zarándokhelyeket, az egyiket a másik után. Látta az Utpaloszá folyót Naimisa erdejében; látta a Nandát, Upanandát, a híres Kausikát, Gajá és Gangá nagy folyóit, sok más tírthát és zarándokhelyet, ahol megtisztult és teheneket adományozott a bráhmanáknak.

9. Amennyi tírtha és egyéb szent hely volt Angában, Bangában és Kalingában, mindegyikbe ellátogatott.

10. Ó Bharata leszármazottja, miután mindet látta, elvégzett sok ceremóniát és nagy vagyont adományozott, elment Kalinga királyságának kapujához, ahol az őt addig követő bráhmanák elbúcsúztak, és többé nem tartottak vele.

11. Ezután Kuntí fia, a bátor Dhanandzsaja csak néhány szolga kíséretében utazott tovább.

12. Áthaladt Kalinga országán, és továbbmenve sok országot, helyet és elbűvölő palotát látott.

13. Látta az aszkétákkal ékes Mahendra hegyet, majd lassan a tengerpart felé, Manipurba indult.

14. A hatalmas karú hős megnézte az összes tírthát és egyéb szent helyet,

15. felkereste Manipur királyát, az erényes Csitraváhanát, akinek volt egy gyönyörű lánya, Csitrángadá.

16. (A lány) kedve szerint járkált a fővárosban. MegláttaCsitraváhana szép lányát, és meg is kívánta.

17. Odament a királyhoz, és megmondta neki, mit kíván, mondván, „Ó király, add a lányodat egy dicső ksatrija fiához.”

18. Erre a király megkérdezte, „Kinek a fia vagy, és mi a neved?” Ardzsuna válaszolt, „Pándava vagyok, Kuntí fia, Dhanandzsaja.”

19. A király beszélni kezdett, nagyon kedves szavakkal, „A mi nemzetségünkben volt egy király, Prabhandzsana nevű.

20-21. Gyermektelen volt. Kiváló vezekléseket végzett, hogy gyermeke szülessen. Szigorú aszkézisével elégedetté tette az istenek istenét, a Pinaká viselőjét (Sivát). Ó Pártha, elégedetté tette a legfelsőbb urat, az istenek istenét, Umá férjét. A dicső Istenség azt az adományt adta neki, hogy a nemzetségünkben mindig csak egy gyermek szülessen.

22. Nemzetségem minden egyes tagjának meg is született ez az egyetlen gyermeke. Mindegyik ősömnek fiúgyermeke volt.

23. Nekem azonban csak lányom van, neki kell fenntartania a nemzetségünket. Ó emberek legjobbja, őt mindig a fiamnak tekintem.

24-25. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, Putrikává (örökösömmé) avattam. Az az egyetlen fiú fogja fenntartani a nemzetségünket, aki majd megszületik tőle. Ez a fiú lesz a hozomány ebben a házasságban. Ó Pándava, elveheted a lányomat, ha tetszik, de csak ezzel a feltétellel.”

26. Kuntí fia megígérte, elfogadta a leányt, és három évig élt abban a városban.

27. Amikor a fia megszületett, Ardzsuna gyengéden megölelte, búcsút vett a királytól, és folytatta utazásait.

Így végződik a kétszáztizenhetedik fejezet, Házasság Csitrángadával, az Adi Parva Ardzsuna Vanavasájában.