CCXV. fejezet

Ardzsuna Vanavasa Parva

Vaisampájana szólt

1. Miután a Pándavák megállapodtak egymás között, továbbra is ott éltek (Khándavapraszthában). Sok királyt leigáztak fegyvereik erejével.

2. Krsná (Draupadí) engedelmeskedett Prthá mind az öt fiának – ezeknek a mérhetetlen erejű, kiváló férfiaknak.

3. Éppen olyan boldog volt öt hősies férjével, mint Szaraszvatí az elefántokkal; és ők (a Pándavák) is nagyon boldogok voltak vele.

4. Mivel a dicső Pándavák erényesek voltak, valamennyi Kuru megszabadult a bűntől, boldogan és nagy jólétben éltek.

5. Ó király, ó uralkodók legjobbja, sok-sok nappal ezután az történt, hogy egy rabló ellopta egy bráhmana teheneit.

6. A bráhmana egészen elvesztette az eszét dühében; elment Khándavapraszthába, és megrótta a Pándavákat.

A bráhmana szólt

7. Ó Pándavák, megvetésre méltó, gonosz gazemberek rabolják el a teheneimet a ti birodalmatokban. Fogjátok el a rablókat.

8. Ó jaj, a békés bráhmanától varjak ragadják el az áldozati ghít. Ó jaj, a nyomorult sakál elfoglalja az oroszlán üres barlangját!

9. Valamennyi világban a legbűnösebbnek nevezik azt a királyt, aki elveszi ugyan a termények egyhatodát, de nem védelmezi meg az alattvalóit.

10. Tolvajok viszik el egy bráhmana vagyonát; meg fog semmisülni az erény. Fogjátok meg a kezemet és emeljetek fel, mert nagy bánatban vagyok.

Vaisampájana szólt

11. Így dorgálta meg a Pándavákat a keserű könnyeket ontó bráhmana. Kuntí fia, Dhanandzsaja (Ardzsuna) meghallotta ezeket a szavakat,

12. és amint meghallotta, ez a hatalmas karú hős így szólt a bráhmanához, „Ne félj.” Csakhogy abban a szobába, ahol a dicső Pándavák fegyverei voltak,

13. éppen ott tartózkodott Dharmarádzsa Judhisthyra Krsnával (Draupadíval). Ezért a Pándava (Ardzsuna) nem mehetett be a szobába; nem mehetett el a bráhmanával.

14. Szomorúan töprengett, a bráhmana pedig tovább zokogott, és noszogatta.

Ardzsuna szólt

15. „Ó jaj, elrabolják ennek az aszkétikus bráhmanának a vagyonát! Bizonyára az én kötelességem, hogy felszárítsam a könnyeit.

16. Ha nem védelmezem meg azt, aki a kapunknál zokog, a bűn utoléri a királyt (Judhisthírát) közömbösségem miatt.

17. Az egész királyságban a mi vallástalanságunkról fognak beszélni, és bizonyos, hogy nagy bűnt követünk el.

18. Nem kétséges, ha nem vagyok tekintettel a királyra és belépek (a szobába), nem viselkedek hazug módon ezzel az ellenségek nélküli uralkodóval szemben.

19-20. Ha viszont belépek oda (ahol a király van), erdei száműzetés lesz a sorsom. De m indent meg kell fontolnom. Nem bánom, ha bűnt követek el, amiért nem vagyok rá tekintettel. Nem bánom, ha el kell mennem az erdőbe, vagy akár meg is kell ott halnom. Az erény felette áll a testnek, akkor is megmarad, ha a test már elpusztult.

Vaisampájana szólt

21. Ó király, Kuntí fia, Dhanandzsaja (Ardzsuna) így határozott, belépett a szobába és beszélt a királlyal (Judhisthírával).

22-23. Kihozta íját, és vidáman szólt a bráhmanához, „Ó bráhmana, induljunk azonnal, hogy azok a nyomorult tolvajok ne jussanak messzire. Elkísérlek, és visszaszerzem a vagyonodat, ami a rablók kezébe került.”

24. El is távozott a kocsiján, íjával felfegyverkezve, páncélingben, és zászlót lobogtatva. Nyilaival eltalálta a tolvajokat, visszahozta a teheneket.

25. A Pándava megsegítette a bráhmanát azzal, hogy visszavitte neki a teheneket, és maga is nagy hírnévre tett szert.

26. A hősies Savjasácsin Dhanandzsaja visszatért a városba. Leborult a bátyjai előtt, akik mindannyian gratuláltak neki.

27. Ezután így szólt Dharmarádzsához (Judhisthírához), „Ó Uram, engedd meg, hogy betartsam, amit megfogadtam. Megszegtem a szabályt, amiben megállapodtunk, mert megláttalak téged.

28. Elmegyek az erdőbe, száműzetésbe, mert ezt a szabályt hoztuk.” Amikor Judhisthíra meghallotta Ardzsuna fájdalmas szavait,

29-30. nagyon elbúsult, és zaklatott hangon mondta, „Miért?” Judhisthíra nagyon szomorúan szólt fogadalmat megtartó fivéréhez, Gudákesa (göndörhajú) Dhanandzsajához (Ardzsunához), „Ó bűntelen, ha olyan tekintély vagyok, akit érdemes meghallgatni, akkor hallgasd meg, amit mondok.

31. Ó hős, nagyon jól tudom, miért jöttél be a szobába, miért tetted azt, amiről azt gondoltad., nem lesz a kedvem szerint való. De bennem nem volt semmi visszatetszés.

32. A fiatalabb fivér beléphet abba a szobába, amelyben bátyja ott ül a feleségével. Ebben nem lehet hibát találni. Ha az idősebb fivér lép be egy olyan szobába, ahol az öccse együtt van a feleségével, akkor vét az illemszabályok ellen.

33. Ó hatalmas karú hős, állj el ettől a szándékodtól. Tedd azt, amit mondok. Erényed nem kevesbedett, nem voltál tiszteletlen irántam.

Ardzsuna szólt

34. Úgy hallottam tőled, hogy az erényt nem csűrés-csavarással kell gyakorolni. Nem fogok eltérni az igazságtól. Az igazság az én fegyverem.

Vaisampájana szólt

35. Miután megkapta a király engedélyét, felkészült az erdei életre. Elment, hogy tizenkét évig az erdőben éljen.

Így végződik a kétszáztizenötödik fejezet, Ardzsuna az erdőbe vonul, az Adi Parva Ardzsuna Vanavasájában.