CCXIV. fejezet

Rádzsjalava Parva (folytatás)

Nárada szólt

1. A két Dánava az egész földet leigázta és vetélytársak nélkül maradt; és amikor uralmuk alá hajtották a három világot, úgy vélték, elmúlt minden fáradtságuk, minden dolgukat elvégezték.

2. Elvették a dévák, a gandharvák, a jaksák, a nágák, a ráksaszák és a királyok összes gazdagságát; így rendkívül boldogok lettek.

3. Amikor látták, hogy nincs vetélytársuk, minden munkával és erőfeszítéssel felhagytak, és szórakozásokkal, élvezetekkel töltötték az idejüket, mint a félistenek.

4. Nagy örömük volt a nőkben, a virágfüzérekben, illatszerekben, ételekben, italokban és a különféle élvezeti cikkekben.

5. Mint a félistenek, ők is csak az élvezeteket és a szórakozást keresték a házakban, erdőkben, kertekben, ligetekben és hegyekben – ahol csak nekik tetszett.

6. Egy napon a Vindhja-hegység egyik fennsíkjára mentek – ahol tökéletesen sima és köves volt a talaj, és mindenütt sála-fák virágoztak.

7. Miután mindenféle kellemes és élvezetes dolgot felhalmoztak maguknak, Szanda és Upaszanda boldogan és vidáman üldögéltek sok-sok szép nő között.

8. A hölgyek tetszeni kíván tak nekik, így aztán zenekíséretre táncoltak, dalokkal magasztalták a hatalmas fivéreket.

9. Tilottamá pedig egyetlen szál piros selyembe öltözötten, minden báját feltárva éppen arra sétált, és virágokat szedegetett az erdőben.

10. A folyóparton nőtt karnikárákat szedegetve, lassan közeledett a két hős felé.

11. Ők már nagyon sokat ittak, és a szemük egészen vörös lett. Amint megpillantották ezt a mindenki másnál szebb hölgyet, azonnal eltöltötte őket a vágy.

12. Rögtön felálltak ülőhelyeikről, és odamentek hozzá. Vágytól eltelve, mindketten a kegyeit keresték.

13. Szanda a szép szemöldökű hölgy jobb kezét fogta meg, Upaszanda pedig a balt.

14. Az elnyert adományoktól, fizikai erejüktől, a felhalmozott vagyontól, a drágakövektől és a megivott bortól megittasulva,

15. vágytól őrjöngve mindketten haragosan összeráncolták a szemöldöküket, majd így szóltak egymáshoz.

16. Szanda szólt, „Ő az én feleségem, és a te feljebbvalód.” Upaszanda szólt, „Ő az én feleségem, és a te sógornőd.”

17. Mindketten felkiáltottak, „Ez a hölgy az enyém, nem a tiéd.” Szépsége annyira megőrjítette őket, hogy megszűnt minden szeretet és barátság (amit egymás iránt éreztek).

18. A vágy annyira elvette az eszüket, hogy előkapták a buzogányaikat és félelmetes botjaikat.

19. „Én voltam az első!” „Nem, az első én voltam!” (abban, hogy megfogták Tilottamá kezét), kiáltoztak, és megtámadták egymást. A félelmetes botok ütéseitől mindketten a földre zuhantak.

20. Vérlepte testükkel olyanoknak tűntek, mint az égről lehullott napok. A nők és a többi jelenlevők félelmükben rémülten menekültek; az alsóbb birodalmakban vettek menedéket.

21. Ekkor odajött a tisztalelkű Nagyapa a félistenekkel és a nagy Rsikkel. Mindannyian tapsoltak Tilottamának.

22. A dicső Nagyapa adományokkal vidította fel. Még mielőtt megszólalhatott volna, a Nagyapa így szólt hozzá nagy örömében,

23. „Ó gyönyörű hölgy, te a nap birodalmában fogsz járni. Olyan ragyogó leszel, hogy senki sem tud majd rád tekinteni.”

24. Miután megadta neki ezt az adományt, a teremtmények Nagyapja, a Legfelsőbb Úr visszahelyezte Indrát a királyságába, és hazatért Brahmalokába.

25. Így ölte meg egymást a két Aszura haragjában Tilottamá miatt, bár addig mindig együtt voltak, és ugyanaz a cél hajtotta őket.

26. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, csak azért mondom ezt nektek, mert ti mind olyan kedvesek vagytok nekem. Ha a kedvemre akartok tenni, állapodjatok meg egymás között, nehogy összevesszetek egymással Draupadí miatt.

Vaisampájana szólt

27-29. Ó király, miután az emelkedett lelkű, nagy Nárada Rsi ezt elmondta, a Pándavák tanácskoztak egymással, és megállapodtak a mennyei Rsi jelenlétében, hogy amikor bármelyikük együtt van Draupadíval, a négy közül annak, aki meglátja őket, tizenkét évre az erdőbe kell mennie, és brahmacsári módjára kell élnie. Miután az erényes Pándavák megfogalmazták ezt a szabályt, Nárada, a nagy Rsi elégedett volt velük, és oda ment, ahova a kedve tartotta.

30. Ó Bharata leszármazottja, így állapodtak meg hajdanán egymás között a Pándavák a közös feleségüket illetően. Ezért aztán nem is támadt közöttük vita.

Így végződik a kétszáztizennegyedik fejezet, Szanda és Upaszanda története, az Adi Parva Rádzsjalavájában.