CCXIII. fejezet

Rádzsjalava Parva (folytatás)

Nárada szólt

1. A nyugodt és önfegyelmezett mennyei Rsik, Szádhják és Paramahamszák mind nagyon szánakoztak a mészárlás láttán.

2. Részvéttől indíttatva, szenvedélyeiken, érzékeiken és magukon tökéletesen uralkodva mentek el a Nagyapa hajlékába.

3. Látták, hogy a Nagyapa ott ül a félistenekkel együtt, a Szádhják és a Brahmarsik körében.

4. Ott voltak Mahadeva (Siva), Agni és Váju. Ott voltak Csandra, Áditja, Indra és a Legfelsőbbön elmélkedő Rsik,

5. a vaikhanaszák, a válakhilják, a vánapraszthák, a maricsipák, az agák, az avimudrák és sok más nagyon fénylő aszkéta.

6. A Rsik mind odamentek a Nagyapához; bánatos szívvel közeledtek hozzá.

7-8. Elmondták neki, hogy mit művelnek Szanda és Upaszanda. A félistenek és a nagy Rsik részletesen elmondták az univerzum urának, mit és hogyan cselekedtek.

9-10. Mindent elmondtak, a Nagyapa pedig egy pillanatra elgondolkodott, eldöntötte, mit kell tenni. Elhatározta, hogy megöli őket (a Dánavákat), ezért odaszólította Visvakarmát.

11. Megparancsolta neki, „Ó nagy aszkéta, teremts egy olyan leányzót, aki minden szívet rabul ejt.”

12. (Visvakarmá) meghajolt a Nagyapa előtt, tisztelettel fogadta a parancsát, és hosszas gondolkodás után megteremtett egy mennyei hölgyet.

13. Visvavita (Visvakarmá) először is összegyűjtött minden szépséget a mozgó és mozdulatlan lényekből a három világban.

14. Millió és millió ékkövet helyezett el a hölgy testén. Csupa ékkő és ékszer volt az általa megteremtett mennyei szépség.

15. Visvakarma nagy gondossággal teremtette meg őt. Nem is volt szépségben párja a három világ asszonyai között.

16. Nem volt a testének egyetlen olyan apró része sem, amely ne vonzotta volna oda a szemeket gazdag szépségével.

17. Olyan volt, mint maga Laksmí; és ez a rendkívüli szépségű hölgy minden teremtmény szemét és szívét rabul ejtette.

18. Minden apró részét ékkövekből teremtették, a Nagyapa Tilottamának nevezte el.

19. (Tilottamá) meghajolt Brahmá előtt, és összetett kezekkel kérdezte, „Ó teremtmények ura, milyen feladatot kell elvégeznem, milyen célra teremtettek?”

A Nagyapa szólt

20. Ó Tilottamá, menj el az Aszurákhoz, Szandához és Upaszandához. Ó kedves leány, kísértsd meg őket kívánatos szépségeddel.

21. Cselekedj úgy, hogy amint megpillantanak, azonnal összevesszenek egymással gazdag szépséged miatt.

Nárada szólt

22. A leány megígérte, meghajolt a Nagyapa előtt, és körüljárta a félistenek gyülekezetét.

23. A dicső Istenség (Brahmá) kelet felé tekintett, Mahadeva (Siva) is, az összes többi félisten észak felé, a Rsik pedig mindenfelé fordították az arcukat.

24. Amikor a leány körüljárta a gyülekezetet, egyedül Indrának és a dicső Szthánunak (Sivának) sikerült megőrizniük elméjük nyugalmát.

25. Siva azonban nagyon vágyott arra, hogy megnézze magának, ezért amikor melléje ért, egy másik arc jött elő teste déli oldalából, olyan szemekkel, mint a teljesen kinyílt lótuszvirágok.

26-27. Amikor mögé került, megjelent egy másik arc a nyugati oldalán; és amikor az északi oldalra ért, megjelent egy negyedik arc az északi oldalon. Indrának is ezer szeme lett a hátán és az oldalain, mindegyik nagy és vöröses.

28. Így történt, hogy Szthanu (Siva) négy arcot kapott, Vala megölője (Indra) pedig ezer szemet.

29. A többi félisten és Rsi egyszerűen abba az irányba fordult, amerre Tilottamá ment, amikor a gyülekezetet körüljárta.

30. Az összes dicső lény az ő testét nézte, kivéve az Istenséget, az isteni Nagyapát.

31. Amikor ez a nagy szépség eltávozott, a félistenek és a nagy Rsik úgy tartották, a feladat már teljesült is.

32. Miután Tilottamá eltávozott, a teremtés első oka (Brahmá) elküldte az összes félistent és Rsit.

Így végződik a kétszáztizenharmadik fejezet, Tilottamá teremtése, az Adi Parva Rádzsjalavájában.