CCXI. fejezet

Rádzsjalava Parva (folytatás)

Nárada szólt

1. Ó Prthá fia, Judhisthíra, hallgasd meg a fivéreiddel együtt. Elmondom ezt a régi történetet, mindent pontosan úgy, ahogyan történt.

2. Élt hajdanán egy Dánava főnök, Nikumbha nevű, nagyon heves és erős, aki Hiranjakasipu nemzetségében született.

3. Két fia lett, Szanda és Upaszanda, mindketten a Dánavák vezérei, n agyon hevesek és hatalmasok, félelmetesek és gonosz elméjűek.

4. Ez a két Dánava mindig egy véleményen volt, mindig ugyanazt csinálták és ugyanaz volt a céljuk. Jóban-rosszban kitartottak egymás mellett.

5. Mindig azt mondták és azt tették, ami a másiknak kedves volt. A fivérek még csak nem is ettek, ha nem voltak együtt, és mindenhova csak együtt jártak.

6. Mivel pontosan ugyanolyan volt a természetük és a szokásaik, úgy tűnt, mintha egyetlen lényt osztottak volna két részre. A nagy erejű és egyként gondolkodó fivérek szép lassan felnőttek.

7. Mindig ugyanaz volt a céljuk, vagyis mindig a három világot akarták leigázni, így aztán a kellő fölavatás után elmentek a Vindhja hegységbe; ahol aztán szigorú vezekléseket végeztek.

8. Nagyon sokáig vezekeltek, míg végre elegendő érdemet szereztek aszkézisükkel.

9. Éhségtől és szomjúságtól kimerülten, csomókba tapadt hajjal, fakéregbe öltözötten, tetőtől talpig szennyesen, kizárólag levegőn élve, lábujjaikon állva saját testük húsát áldozták a tűzbe. Magasra emelt karokkal, mozdulatlan tekintettel, hosszú időn át megtartották fogadalmaikat.

10. (Közben) egy csodálatos esemény történt. Aszkézisük annyira felhevítette a Vindhja hegységet, hogy annak teste minden részéből gőz tört elő.

11. Aszkétikus vezekléseik láttán a félistenek nagyon megrémültek. Számos akadályt támasztottak, hogy meggátolják aszkézisüket.

12. Újra meg újra megkísértették őket drágakövekkel, ékszerekkel és a legszebb lányokkal. De a fivérek kitartottak aszkézisükben, és nem szegték meg a fogadalmaikat.

13-14. Ekkor a félistenek máját (csalóka megtévesztést) mutattak be a két dicső Rsi előtt. Úgy látták, mintha nővéreik, anyáik, feleségeik és más rokonaik zilált hajjal, meglazult ékszerekkel és ruhákkal, rémülten rohannának feléjük, és mintha egy ráksasza üldözné őket, aki lándzsát tart a kezében.

15. Úgy tűnt, mintha mind azt kiáltották volna, „Ments meg minket!” De ez a két nagy Rsi még erre sem szegte meg a fogadalmát.

16. Mivel semmi benyomást nem gyakoroltak a Rsikre, a nők és az összes többi jelenés elenyészett (a semmibe).

17. Ekkor maga a Nagyapa (Brahmá) jött el ehhez a két hőshöz, és megkérdezte, mi a kívánságuk.

18. A Nagyapa láttán a két nagyon hatalmas fivér, Szanda és Upaszanda felkelt a helyéről; összetett kezekkel álltak előtte.

19. Együtt szóltak a mennyek urához, „Ó Nagyapa, ha elégedett vagy az imádatunkkal,

20. és ha kegyes vagy hozzánk, akkor add meg nekünk az összes fegyver és májá (a megtévesztés) valamennyi erejének ismeretét; add meg, hogy nagyon erősek legyünk, olyan alakot öltsünk, amilyen nekünk tetszik, legyünk halhatatlanok.

Brahmá szólt

21. Mindent megkaptok ti ketten, kivéve a halhatatlanságot. Kérjetek valami olyan halált, amellyel egyenlőek lehettek a halhatatlanokkal.

22. Mivel csak azért végeztétek ezeket a szigorú vezekléseket, mert uralkodni vágytok, nem ajándékozhatlak meg benneteket a halhatatlansággal.

23. Azért végeztétek az aszkétikus gyakorlatokat, hogy leigázzátok a három világot. Ó Dánavák vezérei, ezért nem adhatom meg, amit kívántok.

Szanda és Upaszanda szóltak

24. Ó Nagyapa, akkor legyen így: ne féljünk egyetlen teremtett, mozgó vagy mozdulatlan lénytől sem ebben a három világban, kivéve egymástól

A Nagyapa szólt

25. Megadom nektek, amit kívántok. Saját vágyatok szerint állapítottam meg a halálotokat.

Nárada szólt

26. Ezután a Nagyapa felszólította őket, hogy hagyjanak fel az aszkézissel; ő maga pedig visszatért Brahmalokába.

27. A két fivér, a Dánava vezérek olyan adományt kaptak, hogy az univerzumban egyetlen teremtmény sem ölhette meg őket. Ezután hazatértek.

28. Barátaik és rokonaik nagyon megörültek, amikor látták, hogy teljesült a vágyuk és erőfeszítéseiket siker koronázta.

29. Ők pedig levágták összetapadt hajukat, és azontúl koronát viseltek a fejükön. Gyönyörű ruhákat viseltek, értékes ékszerekkel díszítették magukat.

30. A hold a kedvük szerint kelt fel, idő előtt vagy bármikor; barátaik és rokonaik mindig örvendeztek.

31. „Egyetek”, „Adjatok enni”, „Adjatok”, „Legyetek vidámak”, „Énekeljetek”, „Igyatok” – minden házból csak ilyen szavakat lehetett hallani (a városukban).

32. Hangos vidámság és a tapsoló kezek csattogása töltötte el a két Dánava városát.

33. A Dánavák olyan alakot öltöttek, amilyen nekik tetszett, mindenféle szórakozással és játékkal foglalták el magukat. Alig vették észre, hogy múlik az idő. Egy egész év csak annyi volt nekik, mint egyetlen nap.

Így végződik a kétszáztizenegyedik fejezet, Szanda és Upaszanda története, az Adi Parva Rádzsjalavájában.