CCX. fejezet

Rádzsjalava Parva (folytatás)

Dzsanamedzsaja szólt

1-2. Ó aszkéta, mit tettek ezek a dicső és emelkedett lelkű férfiak, az én őseim, a Pándavák, miután megkapták Indraprasztha királyságát? Hogyan engedelmeskedett mindannyiuknak hites feleségük, Draupadí?

3. Hogyan volt az, hogy semmi viszály nem támadt az emberek dicső uralkodói között, bár egyetlen feleségük volt, Krsná?

4. Ó aszkétikus Rsi, mindent részletesen szeretnék tudni, hogyan bántak egymással azután, hogy elvették Krsnát.

Vaisampájana szólt

5. Miután az ellenségek fenyítői, a Pándavák Dhrtarástra parancsára megkapták a királyságukat, egy ideig Krsnával múlatták az idejüket Indrapraszthában.

6. A mindig igazmondó és nagyon ragyogó Judhisthíra a fivéreivel együtt erényesen uralkodott a királyságban.

7. Pándu bölcs, az erény és igazság mellett mindig kiálló fiai minden ellenségüket legyőzték, és nagy boldogságban éltek.

8. Értékes királyi trónokon ülve teljesítették a kormányzással járó kötelességeket.

9. Egy napon a dicső hősök éppen leültek a trónjaikra, amikor utazásai során felkereste őket a mennyei Rsi, Nárada.

10-11. Judhisthíra a saját kiváló ülőhelyét engedte át neki. Amikor a mennyei Rsi leült, a bölcs Judhisthíra a saját kezeivel ajánlotta fel neki az Arghját. A Rsi elfogadta az imádatot, és nagyon elégedetté vált.

12. Megáldotta Judhisthírát, és kérte, foglaljon helyet. Erre Judhisthíra király is leült.

13. Üzent Krsnának (Draupadínak), hogy megérkezett ez az emelkedett lelkű Rsi. Ennek hallatára Draupadí illő módon megtisztította magát,

14. és odament, ahol Nárada ült a Pándavákkal. Ez az erényesen cselekvő hölgy a lábaihoz borult.

15. Majd összetett kezekkel megállt előtte, illő módon fátyollal fedezetten. Az erényes, igazmondó és kiváló Rsi,

16. a dicső Nárada megáldotta a hercegnőt, majd így szólt, „Menj el”, és ezzel elküldte.

17. Amikor Krsná visszavonult, a dicső Rsi így szólt Judhisthírához és a többi Pándavához.

Nárada szólt

18. Panycsála dicső hercegnője mindannyiotok hites felesége. Állapítsatok meg valami szabályt magatok között, hogy ne támadjon nézeteltérés.

19. Élt hajdanában két fivér, Szanda és Upaszanda, akik híre elterjedt mind a három világban. Senki sem ölhette meg őket; csak egymást ölhették meg.

20. Ugyanabban a királyságban uralkodtak, ugyanabban a házban laktak, ugyanazon az ágyon aludtak, ugyanazon az ülőhelyen ültek és ugyanabból a tálból ettek, mégis megölték egymást Tilottamá miatt.

21. Ezért, ó Judhisthíra, maradjatok barátságban, intézzétek úgy, hogy ne támadjon viszály közöttetek.

Judhisthíra szólt

22. Ó nagy Rsi, kinek a fiai voltak Szanda és Upaszanda? Hogyan keletkezett a viszályuk, és miért ölték meg egymást?

23. Kinek a leánya volt az Apszara, Tilottamá, a mennyei lány? Milyen szerelem őrjítette meg őket, hogy egymást megölték?

24. Ó aszkéta, ó bráhmana, szeretném megtudni, mi történt. Nagyon felkeltetted a kíváncsiságunkat.

Így végződik a kétszáztizedik fejezet, Judhisthíra és Nárada beszélgetése, az Adi Parva Rádzsjalavájában.