CCIX. fejezet

Rádzsjalava Parva

Drupada szólt

1. Ó Vidura, ó nagyon művelt ember, úgy van ez, ahogy mondod. Engem is nagyon boldoggá tett ez a szövetség.

2. Nagyon is helyénvaló, hogy ezek a dicső hercegek visszatérjenek ősi királyságukba. De az már nem, hogy ezt én magam mondjam.

3-4. Ha a hős Judhisthíra, Kuntí fia, ha a kiváló Bhíma és Ardzsuna, ha az ikrek (Nakula és Szahadeva), és ha a vallásos élet előírásaiban jártas (Bala)ráma és Krsna úgy kívánják, akkor hadd menjenek oda a Pándavák. Ez a két kiváló ember (Balaráma és Krsna) mindig azt teszik, ami nekik (a Pándaváknak) kedves és áldásos.

Judhisthíra szólt

5. Ó király, most a fivéreimmel együtt tőled függök. Örömmel megtesszük, amit nekünk parancsolsz.

Vaisampájana szólt

6. Vászudeva így szólt: „Nekem az a véleményem, hogy menjenek el. Azonban mindenképpen meg kell hallgatnunk Drupada király véleményét, aki nagyon jól ismeri az erényes élet előírásait.”

Drupada szólt

7. Megvizsgáltam a körülményeket, és bizonyára egyetértek a kiváló, hősies és hatalmas karú Daszarahával (Krsnával).

8. Nem kétséges, hogy Kuntí dicső fiai, a Pándavák most éppen olyanok nekem, mint Vászudevának.

9. Kuntí fia, Judhisthíra sem törekszik annyira a Pándavák javáért, mint az emberek legkiválóbbja, Kesava (Krsna).

Vaisampájana szólt

10. Ó király, a dicső Drupada parancsára a Pándavák, Krsna és Vidura

11. magukhoz vették Drupada lányát, Krsnát és a dicső Kuntít, majd nagy örömmel elindultak Hasztinápura városa felé.

12. Amikor Dhrtarástra király megtudta, hogy megérkeztek ezek a hősök (a Pándavák), eléjük küldte a Kurukat, hogy fogadják őket.

13. Ó Bharata leszármazottja, Vikarna, a nagy íjász Csitraszena, a kiváló íjász Drona és Gotama fia, Kripa mentek eléjük.

14. A hatalmas hősök (a Pándavák) fényessége megsokszorozódott e dicső férfiak körében; és lassan bevonultak Hasztinápurába.

15. A várost egészen bevilágították a kíváncsi nézelődők. Ezek a kiváló férfiak, a bánat és bú elűzői,

16. a nép szívének kedves Pándavák hallották, mit kiáltoznak a polgárok, akik mindig is arra vágytak, hogy a kívánságaiknak engedelmeskedjenek.

17. Hangosan kiáltották, „Itt jön ez a kiváló férfiú (Judhisthíra), aki ismeri az erényes élet előírásait. Mindig úgy védelmez bennünket, mintha a legközelebbi rokonai lennénk.

18. Mintha az alattvalói által mindig szeretett nagy király, maga Pándu térne vissza ma az erdőből, hogy azt tegye, ami nekünk kedves.

19. Mi ne lenne ma jó nekünk, most, hogy Kuntí hősies fiai visszatérnek a városunkba?

20-21. Ha valaha is adományoztunk, ha valaha is öntözzünk ghít az (áldozati) tűzbe, ha bármi érdemet szereztünk volna aszkézisünkkel, akkor a Pándavák száz évig éljenek a városunkban.” Ők (a Pándavák) leborultak Dhrtarástra, Bhísma és mindenki más elől, aki kiérdemelte a tiszteletüket.

22. Valamennyi polgár hogyléte felől tudakozódtak. Ezután beléptek a Dhrtarástra parancsára kijelölt palotába.

23. Ezek a dicső és nagyon erős hősök egy ideig pihentek, majd Dhrtarástra király és Sántanu fia (Bhísma) hivatták őket.

Dhrtarástra szólt

24. Ó Kuntí fia (Judhisthíra), hallgasd meg a fivéreiddel együtt, hogy mit mondok. Menjetek el Khándavapraszthába, hogy többé ne legyen köztünk nézeteltérés.

25. Ha ott laktok, nem árthat nektek senki. Foglaljátok el a királyság felét, éljetek Khándavapraszthában, ahol Ardzsuna éppen úgy megvédelmez benneteket, mint a félisteneket a mennykővel harcoló (Indra).

Vaisampájana szólt

26. Ezek a kiváló férfiak egyetértettek azzal, amit a király mondott, felajánlották a tiszteletüket, és elindultak ebbe a félelmetes erdőségbe.

27. A Pándavák megkapták a királyság felét, és behatoltak Khándavapraszthába. Krsna haladt a menet élén.

28-30. A nagy szekérharcosok Dvaipájana segítségével kiválasztottak egy szent és áldásos helyet, elvégezték az engesztelő ceremóniákat, és kimérték a területet, hogy várost alapítsanak. Olyan széles vizesárok vette körül. mint a tenger, a falak pedig az égig magasodtak. Fehér volt, mint a fehér felhők, vagy mint a hold sugarai.

31. Ez a kiváló város éppen olyan ragyogó volt, mint a Nágák városa, Bhagavatí. Nagy paloták ékesítették, melyek ablakai olyanok voltak, mint Garuda kiterjesztett szárnyai.

32-34. Kapuk védelmezték, amelyek olyanoknak tűntek, mint a felhők, és olyan magasak voltak, mint a Mandara hegy; az ellenség fegyverei semmilyen hatással nem lehettek rájuk. Teljesen befedték a dárdák és a többi, kettős nyelvű kígyókra hasonló hajítófegyver. A tornyok tele voltak fegyveresekkel, a falak mentén harcosok sorakoztak. Bőven volt mindenféle támadó fegyver, ezer meg ezer éles horog és Satanghani (egyfajta fegyver), sok más harci gépezet, rájuk szerelt kerekekkel. Ezek díszítették a várost.

35-36. Az utcák mind szélesek és kiválóan kövezettek voltak. A számtalan fehér palotával ékeskedő város olyan volt, mint Amarávatí (a mennyei város), mint egy seregnyi villámterhes felhő. Indrapraszthának nevezték el.

37. A Kuruk leszármazottjai (a Pándavák) palotája kellemes és áldásos helyen állt. Éppen annyira tele volt mindenféle értékes holmival, mint magának a (mennyei) kincstárnoknak, Kuverának a palotája.

38. Ó király, nagyon sok Védákban jártas és minden nyelvet ismerő bráhmana kívánt ebben a városban élni.

39. Mindenfelől odasereglettek a kereskedők, akik vagyont akartak szerezni. Eljöttek azok is, akik jártasak voltak mindenféle művészetben.

40. A város körül számos elbűvölő kertet alakítottak ki Amra, Amrataka, Kadamba, Asoka, Csampaka,

41. Punnaga, Nága, Lakucsa, Panasza, Sála, Tála, Tamála, Vakula és Ketaka fákkal.

42. Mindegyik szép volt és virágzó; meghajlottak gyümölcseik súlya alatt. Voltak ott nagyön öreg Amlokák, Lodrák, virágzó Ankolák,

43. Dzsamvák, Pátalák, Kangukák, Atimukhák, Kuravirák, Páridzsáták és különféle egyéb fák is.

44. Valamennyit virágok és gyümölcsök díszítették, és különféle madarak rajzottak körülöttük. A zöldelő ligetek kokilák dalától és őrült pávakakasok kiáltásaitól visszhangzottak.

45-47. Különféle kéjlakok áltak ott, ragyogóak, mint a tükör; számtalan kúszónövény-lugas, bájos mesterséges dombok, kristálytiszta vízzel színültig teli tavak, lótuszvirágoktól és liliomoktól illatozó, hattyúkkal, kacsákkal és csakravákákkal ékes, gyönyörű vízmosások. A tavakat sok helyen egészen benőtték a vízi növények.

48. Ó nagy király, a Pándavák öröme napról-napra növekedett, amiért ebben a nagy és jámbor emberektől lakott királyságban élhetnek.

49. A Pándavák Bhísma és a király (Dhrtarástra) erényes magatartása miatt lettek Khándavaprasztha lakói.

50. Ezek a kiváló és nagy íjászok mind olyanok voltak, mint maga Indra. Ők ékesítették ezt a várost, amely éppen olyan volt, mint Bhagavatí a Nágákkal.

51. A király, miután a Pándavák letelepedtek, a hősies Krsna (Bala)rámával együtt visszatért Dváravatíba.

Így végződik a kétszázkilencedik fejezet, Krsna távozása, az Adi Parva Rádzsjalavájában.