CCVII. fejezet

Viduragamana Parva (folytatás)

Vidura szólt

1. Ó király, nem kétséges, hogy a barátaid azt mondták, ami a javadra válik. De nem találják a helyüket, mert te nem hallgatsz a szavaikra.

2. Ó király, a Kuruk legjobbja, Sántanu fia (Bhísma) már megmondta, mi a legjobb, te azonban nem fogadod el (a tanácsát).

3. Amit Drona mondott, az a javadat szolgálja, de Rádhá fia (Karna) nem annak tartja.

4. Ó király, alaposan meggondoltam, de nem látom, ki lenne jobb barátod, mint ez a két kiváló férfiú (Bhísma és Drona), vagy ki múlná őket felül bölcsességben.

5. Ők ketten élemedett korúak, bölcsek, ismerik a sásztrákat. Ó király, részrehajlás nélkül néznek Pándu fiaira.

6. Ó Bharata leszármazottja, ó király, biztosan nem maradnak el Ráma, Dasaratha fia és Gaja mögött erényben és igazságosságban.

7-8. Nem láttuk, hogy valaha is rossz tanácsot adtak volna. Ó király, te sem ártottál nekik. Akkor miért adnának rossz tanácsot ezek a kiváló férfiak, akik mindig igazat mondanak?

9. Ó király, nagyon bölcsek ezek az emberek, soha sem adnak neked rossz tanácsot, nem javasolják a görbe utat.

10. Ó Kuru leszármazottja, szilárd meggyőződésem, olyan jól ismerik az erényes élet előírásait, hogy akkor sem beszélnének részrehajlóan, ha nagy vagyonnal kísértenék meg őket.

11. Ó Bharata leszármazottja, úgy tartom, nagyon áldásos az a te számodra, amit elmondtak. Biztos, hogy a Pándavák éppen annyira a te fiaid, mint Durjodhana és a többiek.

12. Nem igazán nézik a te érdekedet azok a miniszterek, akik olyan tanácsot adnak, amely tele van rossz szándékkal a Pándavák iránt.

13. Ó király, lehet, hogy a szíved a saját fiaid felé hajlik, de biztos, hogy nem használnak neked, ha bujtogatnak.

14. Nem gondolom, hogy ezek a dicső és fényes személyiségek valami olyat mondtak volna, ami gonoszsághoz vezet. Te azonban nem érted.

15. Ó királyok legjobbja, tökéletesen igaz az, amit ezek a kiváló emberek a Pándavák legyőzhetetlenségéről mondtak. Ne gondolkodj másként. Légy áldott.

16. Ó király, legyőzheti-e akár maga Maghaván (Indra) a csatában Savjasácsin Dhanandzsaját?

17. Legyőzhetik-e a félistenek a hatalmas Bhímaszenát, akinek karjai felérnek tízezer elefánt erejével?

18. Ki az, aki élni vágyik és legyőzheti a csatában az ikreket (Nakulát és Szahadevát), akik olyanok, mint Jama fiai, és remekül harcolnak?

19. Hogyan lehetne valaha is legyőzni a legidősebb Pándavát (Judhisthírát), akiben mindig jelen van a türelem, kegy, megbocsátás, igazmondás és vitézség?

20. Van-e olyan, akit még nem győztek volna le a csatában? (Bala)ráma a szövetségesük, Dzsanárdana (Krsna) a tanácsadójuk, Szátjaki a támogatójuk, Drupada az apósuk és Prsatá leszármazottja, Drupada dia Dhrstadjumna és a többi hősi fivér a sógoraik?

21. Ó Bharata leszármazottja, fontold meg, és viselkedj velük erényes ember módjára, hiszen tudod, hogy a királyságra való igényük még régebbi, mint a tiéd.

22. Ó király, már így is bemocskolt a rágalom szennye Purocsana viselt dolgai miatt. Mosd le magadról azzal, hogy kegyesen viselkedsz velük (a Pándavákkal).

23. Kegyes viselkedésed nagy javunkra válik. Megvédi mindannyiunk életét a Kuru-nemzetségben, és az egész ksatrija nemzetség gyarapodásához vezet.

24. Ó király, egyszer már megkockáztattunk egy nagy háborút Drupada királlyal – ha most megszerezhetjük a szövetségesünknek, ez csak megerősít minket.

25. Ó király, a Daszarahák (jádavák) nagyon sokan vannak és nagyon erősek. Mind ott lesznek, ahol Krsna van. Ahol Krsna van, biztosan ott van a győzelem.

26. Ó király, ki törekedne háborúra azért, amit békességben is el lehet érni, ha csak meg nem átkozták a félistenek?

27. Ó király, a városiak és a vidékiek mind rendkívül megörültek, amikor megtudták, hogy Prthá fiai élnek; alig várják, hogy lássák őket. Tedd azt, ami nekik kedves.

28-29. Durjodhana, Karna és Szuvala fia, Sakuni bűnösek, ostobák és fiatalok. Ne hallgass a szavaikra.

30. Ó király, te olyan kiváló vagy, én pedig már régen megmondtam neked, hogy Durjodhana hibájából fognak elpusztulni ennek a királyságnak az alattvalói.

Így végződik a kétszázhetedik fejezet, Vidura szavai, az Adi Parva Viduragamanájában.