CCIV. fejezet

Viduragamana Parva (folytatás)

Karna szólt

1. Ó Durjodhana, véleményem szerint a te érvelésed nem megalapozott. Ó Kuru nemzetség fenntartja, semmilyen mesterkedéssel nem lehet sikert elérni a Pándavákkal szemben.

2. Ó hős, te már többször próbálkoztál ezzel, különféle fortélyos módokon, de nem tudtad megölni őket.

3. Ó király, itt éltek a közeledben, még csak gyermekek voltak, szövetségesek és barátok nélkül, mégsem tudtál ártani nekik.

4. Most messze vannak, felnőttek és megerősödtek, szövetségeseket biztosítottak maguknak. Szilárdan hiszem, hogy semmilyen mesterkedéssel nem árthatsz nekik.

5. A sors őket segíti. Ha vissza akarják szerezni apáik és nagyapáik királyságát, semmit sem tehetünk ez ellen.

6. Köztük nem lehet viszályt szítani. Nem lehet összeveszíteni azokat, akik egy közös feleséget vettek.

7. Nincs az a kém , aki elérje, hogy elidegenítse tőlük Krsnát (Draupadít). Akkor választotta őket férjül, amikor még hányattatások közepette éltek – most pedig jól megy a soruk.

8. A nők általában arra vágynak, hogy sok férjük legyen, Krsná ezt megkapta; soha sem lehet elidegeníteni tőlük.

9. A Panycsála király becsületes és erényes, ne vágyik gazdagságra. Biztolsan nem hagyja el Kuntí fiait, még akkor sem, ha felajánljuk neki az egész királyságunkat.

10. Fia is nagyon derék, nagyon ragaszkodik a Pándavákhoz; ezért úgy gondolom, semmilyen mesterkedéssel nem árthatsz nekik.

11. Ó emberek legjobbja, nekünk ma az a jó és tanácsos, hogy támadjuk meg, verjük le őket, amíg a Pándavák ki nem halnak. Ó uram, egyezz bele ebbe.

12. Támadjuk meg őket minden aggály nélkül, amíg erősek vagyunk, a Panycsálák pedig gyengék.

13. Ó Gándhárí fia, addig mutassuk meg a vitézségünket, amíg össze nem gyűjtik számtalan kocsijukat, barátaikat és rokonaikat.

14. Ó király, te mutasd meg a vitézségedet, még mielőtt a Panycsála király el ne határozza magát arra, hogy ellenünk harcoljon, azzal a nagy és hatalmas fiával együtt.

15. Mutasd meg a vitézségedet, még mielőtt Krsna bevonul a jádava seregekkel a Panycsála király városába, hogy visszahelyezze a Pándavákat a királyságukba.

16. Vagyon, élvezeti cikkek, királyság – nincs olyan, amit Krsna fel ne áldozna a Pándavákért.

17. A dicső Bharata is vitézségével szerezte meg az egész földet. Indra egyedül vitézségével szerzett uralmat a három világ fölött.

18. Ó király, egy ksatrijában mindig a vitézséget csodálják. Ó királyok legjobbra, a vitézség a hősök legdöntőbb erénye.

19. Ó király, győzzük le négyféle hadosztályból álló, nagy seregünkkel Drupadát, és hozzuk ide a Pándavákat, késedelem nélkül.

20. A Pándavákat nem lehet legyőzni sem engeszteléssel, sem ajándékokkal, sem vagyonnal, sem vesztegetéssel, sem viszállyal. Győzzük le őket vitézséggel.

21. Ó király, vitézséggel győzd le őket, aztán uralkodj a nagy világ fölött. Semmi más módját nem látom annak, hogy elérjük a sikert.

Vaisampájana szólt

22. A hatalmas Dhrtarástra nagyon dicsérte Rádhá fiának (Karnának) a szavait, aztán így szólt hozzá,

23. „Ó szúta fia, nagyon bölcs vagy, és kiválóan értesz a fegyverekhez. Bizonyára méltóak hozzád ezek a szavak, amelyek a hősiesség szellemét lehelik

24. De azért tanácskozzátok meg Bhísmával, Dronával és Vidurával is, aztán döntsünk, mi a legjobb.”

25. Ezután a nagyon dicső Dhrtarástra király odahivatta ezeket a tanácsadókat, és velük tanácskozott.

Így végződik a kétszáznegyedik fejezet, Dhrtarástra tanácskozása, az Adi Parva Viduragamanájában.