CXCIX. fejezet

Vaiváhika Parva (folytatás)

Vjásza szólt

1. Hajdanán a félistenek egy nagy áldozatot mutattak be a Naimisa erdőben. Ó király, Vivaszváta fia (Jama) mészárolta le az állatokat.

2. Ó király, Jamát annyira lefoglalta ez az áldozat, hogy egyetlen embert sem ölt meg. Így aztán az emberi lények száma nagyon megnövekedett.

3. Szóma, Sakra, Varuna, Kuvera, a Szádhják, a Rudrák, a Vaszuk, az Asvini-ikrek és más félistenek elmentek Pradzsápatihoz, a világ teremtőjéhez.

4. Az emberi lények sokasodásától megrémülten, így szóltak a teremtés urához, „Nagyon félünk (attól, hogy az emberi lények sokasodnak), szeretnénk megkönnyebbülni, ezért a védelmedet kérjük.”

A Nagyapa szólt

5. Nem kell félnetek az emberektől; hiszen ti mind halhatatlanok vagytok. Halandóktól ne rémüljetek meg.

A félistenek szóltak

6. A halandók mind halhatatlanok lettek. Most már nincs semmi különbség köztük és köztünk. Bosszant ez minket, éppen azért jöttünk el hozzád, hogy legalább valamiben különbözzünk (az emberektől).

Az Istenség szólt

7. Vivaszvata fia (Jama) most egy nagy áldozatot végez. Ezért nem halnak meg az emberek. Amint ezt az áldozatot befejezte, megint ott lesz a halál az emberek között.

8. Mire eljön az az idő, a ti energiátok már nagyon megerősíti Vivaszváta fiát. Ezrével sepri el majd az emberi lényeket, akiknek semmi erejük nem maradt.

Vjásza szólt

9. Az elsőszülött Istenség e szavai hallatára a félistenek odamentek az áldozat helyére, és amikor már mind összegyűltek, megláttak egy arany lótuszvirágot a Bhagirathíban.

10. Nagyon meglepődtek. Legkiválóbb hősük, Indra elindult, hogy megtudja, honnan nőtt ki. Elment egészen odáig, ahol a Gangesz eredt, és meglátott egy hölgyet, aki éppen olyan tündöklő volt, mint a tűz.

11. A hölgy vízért jött a Gangeszhez, megfürdött, de közben állandóan sírt. A szemeiből lehulló könnycseppek váltak arany lótuszvirágokká.

12. Csodálatos látvány volt ez. A mennykővel harcoló (Indra) odament a hölgyhöz, és megkérdezte, „Ó kedves hölgy, ki vagy? Miért sírsz? Tudni szeretném az igazságot. Mondj el nekem mindent.”

A hölgy szólt

13. Ó Sakra, én olyan szerencsétlen vagyok, lehet, hogy te is ismersz, és tudod, hogy miért sírok. Ó király, ha eljössz velem oda, ahova vezetlek, megláthatod, miért sírok.

Vjásza szólt

14. Indra követte, és nemsokára meglátott egy jóképű ifjút egy fiatal hölggyel. Trónon ültek a hegyek királyának ormán, és kockával játszottak.

15. A félistenek királya így szólt, „Ó értelmes ifjú, tudd meg, hogy az egész univerzum felett én uralkodom.” Aztán, mivel látta, hogy tudomást sem vesznek róla, megint megszólalt, „Én vagyok az univerzum ura.”

16. Az ifjú, aki maga Mahádeva volt, látta, hogy Indra dühös, de csak éppen rápillantott és mosolygott. Ez a pillantás azonnal megbénította a félistenek királyát, aki állva maradt, mint egy szobor.

17. Amikor vége volt a kockajátéknak, Siva így szólt a síró asszonyhoz, „Hozd őt (Indrát) ide. Majd én elintézem, hogy soha többé ne legyen büszkeség a szívében.”

18. Amikor ez az asszony megérintette Indrát, a félistenek megbénult vezére a földre zuhant. Ekkor így szólt hozzá a dicső és ádáz istenség (Siva), „Ó Indra, ne tedd ezt soha többé.

19. Gördítsd el ezt a hatalmas követ, mert a te erőd és energiád mérhetetlen. Menj be a barlangba, és várakozz ott a többiekkel együtt, akik mind éppen olyan ragyogóak, mint te és a nap.”

20. (Indra) elgördítette a követ, és meglátott a nagy hegy barlangjában négy msik személyt, akik hasonlítottak hozzá. Nagyon elbúsult, és felkiáltott, „Nekem is ez lesz a sorsom?”

21. Girisa (Siva) haragtól kitágult szemekkel pillantott a mennykővel harcolóra (Indrára), „Ó Satakratu (Indra), menj be ebbe a barlangba késedelem nélkül, hiszen ostobaságodban a szemem láttára sértettél meg.”

23. Indra, akit ilyen váratlanul átkozott meg a bikán lovagló Istenség (Siva) , tetőtől-talpig reszketett; majd összetett kezekkel így szólította meg a sokféle formában megjelenő, félelmetes istent, „Ó Bhava, te a végtelen univerzum szemlélője vagy.”

24. Az ádáz Istenség mosolyogva válaszolt, „Sohasem részesülnek a kegyemben azok, akik olyanok, mint te. Egykor ezek is (a négy személy a barlangban) olyanok voltak, mint te. Menj csak be, és maradj ott egy ideig.

25-26. Biztos, hogy ugyanaz lesz a sorsotok. Meg kell születnetek az emberek világában, sok nehéz feladatot kell teljesítenetek, sok embert meg kell ölnötök, aztán majd megint elnyerhetitek az értékes Indralokát tetteitek érdemeiből. Mindazt meg kell tennetek, amit elmondtam, sőt még sokkal többet.

A régi Indrák szóltak

27. Mennyei birodalmunkból elmegyünk az emberek világába, ahol nehéz elnyerni az üdvösséget. Félistenek legyenek a nemzőink Dharma, Váju, Maghaván (a jelenlegi Indra) és az Asvini-ikrek, szülessünk meg egy anyától. Miután emberi és mennyei fegyverekkel egyarnt harcoltunk, térjünk vissza ismét Indra birodalmába.

Vjásza szólt

28. Ezt hallva a mennykővel harcoló (Indra) ismét megszólította a nagy istent (Sivát), „Ahelyett, hogy én magam mennék, energiám egy részével megteremtek magamból egy személyt, aki el tudja végezni ezt a feladatot; ő lesz az ötödik ezek (a régi Indrák) között.”

29. Visvavuka, Bhútadhamana, a nagyon ragyogó Sivi, Szauti és Tedzsaszvin – ők az öt régi Indra.

30. A csodálatos íjat viselő, dicső Istenség kegyesen teljesítette az öt Indra szíve vágyát, és kijelölte azt a rendkívül szép hölgyet, aki majd a közös feleségük lesz az emberek világában – nem más volt ő, mint maga a mennyei Laksmí.

31. Majd Siva, az Indrák kíséretében elment Nárájanához, aki mérhetetlenül tündöklő, végtelen, anyagtalan, önmagától született, ősi, örök, a végtelen univerzum szelleme.

32. (Nárájana) mindent jóváhagyott, az Indrák pedig megszülettek az emberek világában. Hari (Nárájana) kitépett két hajszálat a testéből; az egyik fehér volt, és a másik fekete.

33. Ez a két hajszál a Jadu-nemzetség két hölgye – Devakí és Rohiní – méhébe hatolt be. A fehér hajszálból lett Baladeva, a feketéből pedig Kesava – maga Krsna.

34. Azok az In drához hasonló lények, akiket hajdan a hegy barlangjába zártak, nem mások, mint Pándu vitéz fiai. És a Pándava Savjasácsin (Ardzsuna) a (jelenlegi) Indra egy része.

35. Ó király, így születtek meg Pándu fiai, akik valaha Indrák voltak, és a mennyei Laksmí, akit kijelöltek, hogy a feleségük legyen, nem más, mint a rendkívüli szépségű Draupadí.

36. Csak rendkívüli módon születhet meg az, aki éppen olyan ragyogó, mint a nap vagy a hold, és kinek illata két mérföldre terjed. A földből emelkedett ki, a te áldozatod erejénél fogva.

37. Ó király, nagy örömmel adom neked ezt az adományt – lelki látást adok neked. Lásd meg Kuntí fiait a hajdani szent és mennyei alakjukban.

Vaisampájana szólt

38. Ekkor ez a szent bráhmana, a nagylelkűen cselekvő Vjásza saját aszkézisének erejéből mennyei látást adott a királynak (Drupadának). És a király korábbi alakjukban látta őket (a Pándavákat).

39. Látta a mennyei testüket, arany koronákkal és mennyei ruhákkal, mindegyikók éppen olyan volt, mint maga Indra, arcszínük olyan ragyogó, mint a tűz vagy a nap. Számos ékszer díszítette őket, szépek voltak és fiatalok, szélet mellűek, öt láb magasak,

40. mindenhez értettek, szépséges mennyei ruhákat és csodálatos, illatos virágfüzéreket viseltek. A király úgy látta őket, mint megannyi háromszemű Sivát, Vaszut, Rudrát vagy Áditját.

41. Drupada király nagy örömmel látta Ardzsunát a (jelenlegi) Indra alakjában, a másik négy Pándavát pedig a régi Indrák alakjában. Nagyon meglepődött, amikor látta májá mennyei megnyilvánulását.

42. Majd a lányára nézett, aki olyan szépséges volt, mint egy mennyei leány, olyan ragyogó, mint a tűz vagy a hold, és úgy gondolta, amilyen szép, ragyogó és híres, valóban méltó arra, hogy ezeknek a félisteneknek a felesége legyen.

43. A csodálatos látvány láttán megérintette Szatjavatí fia (Vjásza) lábait, és így szólt, „Ó nagy Rsi, senki sem csodálatosabb nálad.”

Vjásza szólt

44. Egy dicső Rsi lánya az egyik erdőségben élt. Szép volt és szűzies, mégsem kapott férjet,

45. aszkézisével azonban elégedetté tette Sankara istenséget (Sivát). Az elégedett istenség megkérdezte tőle, „Mondd meg, mit akarsz.”

46. E szavakra többször is elmondta a kívánságokat teljesítő Úrnak, „Kiváló tehetségű férjet szeretnék.”

47. Sankara örömteli szívvel teljesítette a vágyát, mondván, „Ó kedves hölgy, öt férjed lesz.”

48. Erre a lány így szólt, „Ó Sankara, én csak egy férjet kértem, aki kiválóan tehetséges.”

49. Tetszett ez az istenek istenének, ezért így felelt neki, „Ötször is megszólítottál, és kérted, 'adj nekem egy férjet'.

50. Ó kedves leány, úgy lesz, ahogyan kérted. Légy áldott. Mindez valamelyik jövő születésedben történik meg.”

51. Ez a leány a te mennyei szépségű lányod. A Prsatá-nemzetségbeli, hibátlan Krsná sorsa eleve az, hogy öt férfi felesége legyen.

52. A mennyei Laksmí jelent meg a magy áldozatban, hogy felesége legyen a Pándaváknak. Szigorú vezeklések után született meg, mint a te leányod.

53. Ó király, öt férj felesége lesz ez a szépséges istennő, akit a félistenek szolgálnak ki. Éppen ezért teremtette meg őt az önmagától-született (Brahmá). Most, hogy mindezt meghallottad, tégy úgy, ahogyan kívánod.

Így végződik a százkilencvenkilencedik fejezet, Az öt Indra története, az Adi Parva Vaiváhikájában.