CXCVIII. fejezet

Vaiváhika Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. A Pándavák, a dicső Panycsála király és az összes többiek mind felálltak; üdvözölték a dicső Krsnát (Dvaipájanát).

2. Az emelkedett lelkű (Rsi) is üdvözölte őket, és a hogylétükről érdeklődött. Ezután leült egy szent aranyszőnyegre.

3. A mérhetetlen erejű Krsna (Dvaipájana) intésére ezek a kiváló férfiak mind leültek értékes ülőhelyeikre.

4. Egy pillanat sem telt el, amikor Prsatá fia máris nagyon kedves szavakkal, Draupadí házassága felől kérdezgette ezt a dicső férfit.

Drupada szólt

5. Ó dicső Rsi, hogyan lehet egy asszony több férfi felesége anélkül, hogy bűn szennyezné be? Mondj el mindent őszintén és részletesen.

Vjásza szólt

6. Ó király, ez olyan dolog, ami elavult, a szokás és a Védák egyaránt ellenzik. Szeretném megtudni, mi erről a véleményetek.

Drupada szólt

7. Véleményem szerint ez a gyakorlat bűnös, hiszen a szokás és a Védák egyaránt ellenzik. Ó kétszer születettek legjobbja, sehol nincs olyan feleség, akinek több férje lenne.

8. A régebbi korok dicső emberei között sem volt ilyen szokás. A bölcseknek soha sem szabad bűnt elkövetniük.

9. Én ezért sose fogom rászánni magam arra, hogy így cselekedjek. Számomra ez a gyakorlat erkölcsileg kétségesnek tűnik.

10. Ó kétszer születettek legjobbja, ó aszkétikus Rsi, ó bráhmana, ha az idősebb fivér nemes jellemű, hogyan közeledhetne öccse hitveséhez?

11. Az erkölcsös élet útja mindig fenséges. Ezért mi nem ismerjük. Nem tudjuk megmondani, mi az, ami megfelel az erénynek, mi nem.

12. Nem is lehetünk biztonságban, ha így cselekszünk. Ó bráhmana, soha sem mondhatom, „Legyen Krsná öt férj felesége.”

Judhisthíra szólt

13. Nyelvem soha nem mond hamisságot, a szívem soha sem fordul a bűnhöz. Nem lehet az bűnös, amit jóváhagy a szívem.

14. A Puránákból tudom, hogy egy Gotama-nemzetségbeli hölgy, az erényes nők legkiválóbbja, Dzsatilá hét Rsihez ment feleségül.

15. Egy aszkéta lánya tíz fivér felesége lett, mindegyiküket Pracsetának nevezték, és emelkedett aszkéták módjára éltek.

16. Ó erényes élet előírásait ismerők legkiválóbbja, azt mondják, hogy a feljebbvalókkal szembeni engedelmesség a legnagyobb erény. Az összes feljebbvaló közül az anya áll a legmagasabban.

17. Ő parancsolta meg nekünk, mondván, „Élvezzétek valamennyien, amit megnyertetek.” Ó kétszer születettek legjobbja, ezért tartom én erényesnek ezt a dolgot.

Kuntí szólt

18. Úgy van ez, ahogyan az erényes Judhisthíra mondta. Nagyon félek, nehogy a szavaim hamisságra váljanak. Hogyan menekülök meg a hazugságtól?

Vjásza szólt

19. Ó kedvesem, te megmenekülsz a hazugságtól. örök erény ez. Ó Panycsála király, nem beszélek erről a dologról mindenki előtt. Egyedül te halld meg.

20. (Elmondom neked), hogyan vezették be ezt a gyakorlatot, miért tekintik réginek és öröknek. Nem kétséges, hogy megfelel az erénynek az, amit Kuntí fia, Judhisthíra mondott.

Vaisampájana szólt

21. Ekkor a dicső Vjásza, az Úr Dvaipájana felált; kézen fogta Drupadát, és bementek a palotába.

22. A Pándavák, Kuntí és Prsatá utóda, Dhrstadjumna ott várták őket (Vjászát és Drupadát).

23. Dvaipájana pedig elmagyarázta a dicső királynak, hogyan felel meg az erénynek, ha egy nőnek sok férje van.

Így végződik a százkilencvennyolcadik fejezet, Vjásza szavai, az Adi Parva Vaiváhikájában.