CXCVII. fejezet

Vaiváhika Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1-2. Ekkor a ragyogó Panycsála király olyan módon szólította meg Judhisthíra herceget, ahogyan bráhmanákat illik; vidáman kérdezgette Kuntí dicső fiát, „Megtudhatnánk-e, hogy ksatriják vagytok vagy bráhmanák,

3-4. művelt vaisják vagy súdráktól születettek? Netalán félistenek vagytok, akik májá (a megtévesztés) erejéből öltöttétek magatokra a bráhmanák öltözetét, és csak azért barangoltatok a földön, hogy elnyerjétek Krsná kezét? Ó uram, mondd meg nekünk az igazat, nagy kétségeink vannak.

5. Hogyne lennénk boldogok, ha kétségeink eloszlanának. Ó ellenségek fenyítője, kegyes volt-e hozzánk a sors?

6. Mondd meg nekünk az igazat készségesen. Az igazság jobban illik az uralkodókhoz, minz az áldozatok és a víztartályok felszentelése. Ezért ne mondj hamisságot.

7. Ó félistenekhez hasonló hős, ó ellenségek fenyítője, amint meghallom a válaszodat, megteszem az előkészületeket a házasságra, annak az életrendnek megfelelően, amelybe tartoztok.

Judhisthíra szólt

8. Ó Panycsála király, ne légy gondterhelt. Légy vidám. Nem kétséges, hogy a vágyad beteljesült.

9. Ó király, mi ksatriják vagyunk, a dicső Pándu fiai. Ismerj meg, én Kuntí legidősebb fia vagyok, ezek pedig Bhíma és Ardzsuna.

10. Ó király, ez a két hős nyerte el a lányodat a királyok gyülekezetében. Az ikrek (Nakula és Szahadeva) és Kuntí ott vannak, ahol Krsná.

11. Ó emberek legjobbja, ne legyen több bánat a szívedben, mert mi ksatriják vagyunk. Leányod úgy került át az egyik tóból a másikba, mint egy lótuszvirág.

12. Ó nagy király, tisztelt feljebbvalónk vagy, a mi fő menedékünk. Most mindent elmondtam, amit el kellett mondanom.

Vaisampájana szólt

13. Drupada királynak a szemei is forogtak gyönyörűségében; egy ideig válaszolni sem tudott Judhisthírának.

14. Végre nagy igyekezettel erőt vett örömén, és illő szavakkal beszélni kezdett.

15. Az erényes gondolkodású (király) megkérdezte, hogyan menekültek el (a Pándavák) a városból (Varnavratából). A Pándava (Judhisthíra) részletesen elmesélte.

16. Amikor Drupada király végighallgatta Kuntí fiának elbeszélését, megrótta az emberek uralkodóját, Dhrtarástrát.

17. Az ékesszóló emberek legkiválóbbja, Drupada minden biztosítékot megadott Kuntí fiának, Judhisthírának, és megfogadta, hogy visszasegíti a királyságába.

18. A király kérésére Kuntí, Krsná, Bhíma, Ardzsuna és az ikrek a palotában szálltak meg.

19. Ó király, azontúl ott laktak, és Dzsagmaszena (Drupada) minden tiszteletet megadott nekik. Miután megbizonyosodott arról, hogy mi történt, fiaival együtt így szólt Judhisthírához.

Drupada szólt

20. Ó hatalmas karú hős, fogja meg ma a Kuru herceg, Ardzsuna a lányom kezét, az illő szertartásokkal. Áldásos nap a mai.

Vaisampájana szólt

21. Az erényes gondolkodású király, Judhisthíra így felelt, „Ó nagy király, nekem is házasodnom kell.”

Drupada szólt

22. Ó király, akkor te fogd meg a lányom kezét az összes illő szertartással. Vagy add össze Krsnát azzal, akivel neked tetszik.

Judhisthíra szólt

23. Ó király, Draupadí mindannyiunk királynője lesz. Ó nagy király, a mi anyánk parancsolta így.

24. Én még nőtlen vagyok – a Pándava Bhímaszena is. A te ékszerként ragyogó leányodat Pártha nyerte el.

25. Ó király, nálunk az a szabály, hogy egyenlően kell élveznünk az elnyert ékszert. Ó kiváló király, nem hajlunk arra, hogy megszegjük ezt a szabályt.

26. Krsná mindannyiunk törvényes hitvese és királynője lesz. Egymás után fogjuk meg a kezét a tűz előtt, életkorunk szerint.

Drupada szólt

27. Ó Kuru leszármazottja, úgy rendelték, hogy egy férjnek sok felesége lehet, de olyanról még soha sem hallottunk, hogy egy feleségnek legyen több férje.

28. Ó Kuntí fia, te olyan tiszta vagy, ismered az erkölcsös élet szabályait, nem szabad olyan dolgot elkövetned, ami bűnös, amit a Védák és a szokás egyenlően elleneznek. Mitől ilyen a megértésed?

Judhisthíra szólt

29. Ó nagy király, az erkölcsös élet nagyon magasztos dolog, mi nem ismerjük az útját. Mi csak azon az ösvényen haladunk, amelyen a régebbi korok dicső emberei jártak.

30. Nyelvem soha nem mond hamisságot; az elmém soha nem fordul afelé, ami bűnös. Ezt így parancsolta az anyánk, és az elmém is helyben hagyja.

31. Ó király, biztos, hogy ez megfelel az erényes élet szabályainak. cselekedj minden aggodalom nélkül. Ó király, ne legyen benned semmi félelem.

Drupada szólt

32. Ó Kuntí fia, az én fiam, Dhrstadjumna, Kuntí és te magad, ti hárman rendezzétek el, mi történjen. Holnap azt teszem, ami helyes.

Vaisampájana szólt

33. Ó Bharata leszármazottja, ó király, ők hárman (Kuntí, Judhisthíra és Dhrstadjumna) megbeszélték ezt a dolgot; éppen akkor odaérkezett Dvaipájana is, aki kedve szerint (járt-kelt a világban).

Így végződik a százkilencvenhetedik fejezet, Dvaipájana megérkezése, az Adi Parva Vaiváhikájában.