CXCV.

Vaiváhika Parva

Vaisampájana szólt

1. E szavakra a hold-nemzetség legkiválóbbja, Dhrstadjumna herceg vidáman mondta el az apjának, mi történt, és ki nyerte el Krsnát (Draupadít).

Dhrstadjumna szólt

2-3. Ezt a nagy- és vörös szemű ifjút, aki fekete őzbőrt viselt és olyan szép volt, mint egy félisten, aki felvonta a kiváló íjat és eltalálta a magasra tűzött célt, hamarosan kiváló bráhmanák vették körül, akik hódolatukat ajánlották neki azért, amit tett. Ez az ifjú el sem tudta viselni az ellenség látványát, és hevességében megmutatta, mi az igazi vitézség. A bráhmanák körében éppen olyan volt, mint a mennykővel harcoló Indra a félistenek és Rsik között.

4. Krsná megfogta őzbőrét, és olyan vidáman követte őt, mint a nőstény elefánt a csorda vezérét. Az összegyűlt királyok nézni sem tudták, haragosan felpattantak, és harcolni kezdtek.

5. Ó király, ekkor megjelent az arénában egy másik hős, aki kicsavart egy nagy fát, és azzal rontott a királyokra (le is kaszálta őket), ahogyan a haragos Jama sújt le valamennyi élő teremtményre.

6. Ó király, az összegyűlt királyok dermedtek bámultak erre a két hősre. A naphoz és holdhoz hasonló hősök pedig egy fazekas házába vitték Krsnát, a városon kívülre.

7. Ott (a fazekas házában) ült egy hölgy, olyan tündöklő, mint a tűz. Azt hiszem, ő a hősök anyja. Három másik kiváló férfiú is volt ott, mindegyikük olyan, mint a tűz.

8. A két hős odalépett a hölgyhöz, felajánlották neki a hódolatukat, és Krsnát is megkérték, „Ajánld fel neki a hódolatodat.” Krsná ott maradt, a többiek pedig kolduló körútra indultak.

9. (Amikor visszatértek), Krsná elvette tőlük az ételt (az alamizsnát, amit kaptak), egy részt felajánlott a félisteneknek, egy részt pedig a bráhmanáknak adományozott. Egy részt odaadott annak a tiszteletreméltó hölgynek, a többit szétosztotta a kiváló férfiak között; ő maga utoljára evett.

10. Ó király, ezután mindannyian lefeküdtek aludni, Krsná, mint párna a lábaik alatt. Az ágy, amelyre lefeküdtek, kusafűből készült, erre terítették le őzbőreiket.

11. Különféle dolgokról beszélgettek, és a hangjuk olyan mély volt, mint a fekete felhőké. A hősök társalgása pedig olyan volt, hogy sem vaisják, sem súdrák, sem bráhmanák nem beszélhetnek ilyen módon.

12. Ó király, nem kétséges, hogy kiváló ksatriják ezek, hiszen csak katonai témákról beszéltek. Reményünk beteljesült. Hallottuk, hogy Prthá fiai kimenekültek a tűzvészből.

13. Abból, ahogyan az ifjú eltalálta a célt, amilyen erővel megfeszítette az íjjat, és ahogyan a hősök egymás között beszélgettek, már biztos, hogy ők Prthá fiai, akik álöltözetben vándorolnak.

Vaisampájana szólt

14. Drupada király nagyon megörült, és elküldte hozzájuk a papját, hogy állapítsa meg, kik ők, valóban a dicső Pándu fiai-e.

15. A király utasítására a pap felkereste őket, majd részletesen elmondta mindazt, amit az uralkodó parancsolt.

A pap szólt

16. Ó emberek, az, aki elsőnek érdemel imádatot, a föld minden kívánságot teljesíytő királya, Panycsála ura (Drupada) tudni szeretné, kik vagytok. Öröme nem ismert határt, amikor meglátta ezt az ifjút, aki eltalálta a célt.

17. Mondjatok el mindent a családotokról és a nemzetségetekről, tegyétek a lábaitokat ellenségeitek fejére, örvendeztessétek meg a Panycsála király és a népe szívét, valamint engem is.

18. Pándu király kedves barátja volt Drupada királynak, aki úgy tekintett rá, mint magával egyenlőre. Mindig arra vágyott, hogy a leánya ennek a Kuru hercegnek (Pándunak) a menye legyen.

19. Ó hibátlan vonású hősök, Drupada király arra vágyott, hogy a hosszú- és erőskarú Ardzsuna vegye el a lányát, az illő szertartásokkal.

20. Ha így történt, semmi sem lehetne jobb, semmi sem lehetne áldásosabb, semmi sem gyarapíthatja jobban a hírnevet és az erényt, mint ez az esemény.

Vaisampájana szólt

E szavak után a pap elhallgatott. A király (Judhisthíra) látta, milyen alázatosan ül ott, és megszólalt.

21. „Ajánljanak fel ennek a bráhmanának lábmosó vizet és Arghját. Drupada király papja, ezért megérdemli a tiszteletünket. Imádjuk őt a szokásosnál nagyobb tisztelettel.”

22. Ó király, Bhíma megtette, amit mondtak neki. A pap elfogadta a neki felajánlott tiszteletet és nagyon megörült. Ezután Judhisthíra így szólt a kényelmesen ülő paphoz.

Judhisthíra szólt

23-24. A Panycsála király nagyon különleges hozományt ígért, és a rendjének megfelelő gyakorlat szerint ajándékozta el a lányát. Nem tette szabadon. Ezért nem is mondhat semmit annak a nemzetségéről, törzséről, családjáról és jelleméről, aki teljesítette a feladatot. Ez a hős eleget tett Drupada király igényeinek, ezzel nyerte el a hercegnőt. Minden tudakozódására választ adott az íj megfeszítése és a cél eltalálása.

25. Ez a dicső hős azzal nyerte el Krsnát a királyok gyülekezetében, hogy megtette, amit mondtak neki. Ilyen körülmények között a hold-nemzetség királyának egyáltalán nem kell bánkódnia, és ne legyen boldogtalan.

26. Drupada király vágya biztosan be fog teljesülni, ó bráhmana, mert úgy hiszem, ez a hercegnő minden áldásos jellel rendelkezik.

27. Azt az íjat nem vonhatta volna fel az, aki gyenge, alantas születésű, fegyverforgatásban nem jártas soha sem találta volna el a célt.

28. Ezért nem helyes, ha a Panycsála király aggódik a lányáért. Nincs olyan ember a világon, aki a cél eltalálását meg nem történtté tehetné.

Vaisampájana szólt

29. Miközben Judhisthíra beszélt, nagy sebesen odaérkezett egy másik hírnök, és közölte, „A lakoma készen van.”

Így végződik a százkilencvenötödik fejezet, A pap érkezése, az Adi Parva Vaiváhika Parvájában.