CXCIII. fejezet

Szvajamvara Parva – folytatá

Vaisampájana szólt

1. Prthá két dicső fia is visszatért a fazekas házába; majd odamentek az anyjukhoz. Ezek a kiváló férfiak bemutatták Dzsagmaszenít, mint alamizsnát, amelyet azon a napon kaptak.

2. Kuntí éppen bent volt a szobában, és nem látta a fiait. Ezért így felelt, „Élvezzétek valamennyien, amit kaptatok.” Egy pillanat múlva észrevette Krsnát (Draupadít), és megrémült, „Ó jaj! Mit mondtam?”

3. Nagyon megijedt, hogy bűnt követett el, és tűnődni kezdett, hogyan szabadulhatnának ki ebből a helyzetből. Kézen fogta a vidám Dzsagmaszenít, odalépett Judhisthírához, és így szólt,

Kuntí szólt

4. Öcséid azt mondták nekem, hogy Dzsagmaszena király lány az alamizsna, amit ma kaptak. Ó király, tudatlanságból olyat mondtam, ami nem helyes, azt mondtam, élvezzétek valamennyien, amit kaptatok.

5. Ó Kuruk legjobbja, mondjátok meg, hogyan ne váljanak a szavaim haszontalanokká, hogyan ne érintse bűn a Panycsála király lányát, hogyan ne legyen boldogtalan.

Vaisampájana szólt

6. Anyja e szavaira a Kuru-nemzetség legjobbja, a hős és értelmes király (Judhisthíra) megvigasztalta Kuntít, és így szólt Dhanandzsajához,

7. „Ó Phalguni, Dzsagmaszenít te nyerted el. Ezért az a helyes, ha te veszed feleségül ezt a hercegnőt. Ó ellenségek elhárítója, gyújtsd meg az áldozati tüzet, és házasodj össze vele az illő szertartásokkal.”

Ardzsuna szólt

8. Ó király, ne taszíts engem bűnbe. A te parancsod nincs összhangban az erény előírásaival. A bűnösök járnak ezen az úton. Először neked kell őt feleségül venned, azután a hatalmas karú Bhímának, aki hihetetlen dolgokra képes.

9. Azután nekem magamnak, majd Nakulának, és végül a nagy erejű Szahadevának. Ó király, Vrikodara, én magam, az ikrek és a leány mindannyian a parancsaidat várjuk.

10. Ha így áll a helyzet, gondold meg, és azután tedd azt, ami helyes, ami megfelel az erénynek, a hírnevünket szolgálja, és áldásos a Panycsála király számára. Mindannyian engedelmeskedünk neked; parancsolj velünk, ahogyan neked tetszik.

Vaisampájana szólt

11. Amikor Pándu fiai meghallották Dzsisnu (Ardzsuna) tisztelettel és gyengédséggel teli szavait, mindannyian a Panycsála hercegnőre néztek.

12. Ő is rájuk nézett. (A hercegek) előbb a dicső Krsnára (Draupadíra), majd egymásra néztek, végül leültek, és már csak őrá gondoltak.

13. Amikor ezek a mérhetetlenül ragyogó hősök Draupadít nézték, a szerelem félistene behatolt a szívükbe, és teljesen lefoglalta az érzékeiket.

14. A Panycsála hercegnő elbűvölő szépségét maga a Teremtő formálta ki. Mindenkinél szebb volt, minden teremtményt lenyűgözött.

15. Amikor ez a kiváló férfiú, Kuntí fia, Judhisthíra látta a többiek viselkedését, és tudta, mi zajlik az elméjükben, eszébe jutottak Dvaipájana szavai.

16. Félt, hogy viszály támad a fivérek között, ezért így szólt, „Az áldott Draupadí valamennyiünk felesége lesz.”

Vaisampájana szólt

17. Pándu fiai nagy örömmel forgatták meg elméjükben a legidősebb fivérük szavait.

18. A Vrsnik feje (Krsna) és Rohiní fia (Balaráma) már tudták, hogy ők (a Pándavák) a Kuruk vezérei, ezért utánuk mentek a fazekas házába, ahol laktak.

19. Krsna és Rohiní fia (Balaráma) látták, hogy ott ül a szépen fejlett és hosszú karú Adzsátasatru, fiatalabb fivérei pedig ott ülnek körülötte, a tűznél is ragyogóbban.

20. Vaszudeva (Krsna) odament az erényes emberek legkiválóbbjához, Kuntí fiához, és megérintette az Adzsamira nemzetség hercegének (Judhisthírának) a lábát; majd így szólt, „Krsna vagyok.”

21. Ugyanezt tette Rohiní fia (Baladeva). A Pándavák nagy örömmel látták Krsnát és Baladevát.

22. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, ezután a Jadu-nemzetség vezérei (Krsna és Balaráma) megérintették Kuntí, apjuk húga lábait.

23. Adzsátasatru, a Kuru-nemzetség legkiválóbbja Krsna hogyléte felől érdeklődött, majd megkérdezte, „Ó Vaszudeva, hogyan akadtál a nyomunkra, hiszen álruhában élünk?”

24. Vaszudeva mosolyogva válaszolt, „Ó király, a tüzet még akkor is könnyű felismerni, ha eltakarják. Ki más lenne képes ilyen dolgokra az emberek között, kivéve a Pándavákat?

25. Ó Pándavák, ellenségeknek ellenállók, pusztán a jó szerencsének köszönhetően menekültetek meg a félelmetes tűzből (az égő lakkházból); pusztán a jó szerencsének köszönhetitek azt is, hogy Dhrtarástra bűnös fiának (Durjodhanának) és minisztereinek nem sikerült ez a gonosz tervük.

26. Legyetek áldottak. Gyarapodjatok a jólétben, ahogyan a barlangtűz is lassan-lassan fellángol és elterjed mindenfelé. Hogy egyetlen király se ismerjen fel benneteket, engedjétek meg, hogy visszatérjünk a táborunkba.” A Pándavák engedélyével az örök jólétet élvező Krsna hamarosan eltávozott Baladeva kíséretében.

Így végződik a százkilencvenharmadik fejezet, (Bala)ráma és Krsna megérkezése, az Adi Parva Szvajamvarájában.