CXC. fejezet

Szvajamvara Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Amikor már az összes király elállt, és meg sem kísérelte felvonni az íjjat, az emelkedett lelkű Dzsisnu (Ardzsuna) felállt a bráhmanák közül.

2. Látva, hogy arcának színe olyan, mint Indra zászlaja, és határozottan lépked az íj felé, a bráhmanák meglengették őzbőreiket, és hangosan felmordultak.

3. Egyeseknek tetszett a dolog, másoknaknnem, az értelmesebbek és előrelátóbbak pedig így beszéltek egymás között,

4-5. „Hogyan vonhatná fel egy fegyverforgatásban gyakorlatlan, csekély testi erejű bráhmana-sarj azt az íjat, amelyet nem tudtak felvonni még olyan híres és vitéz ksatriják sem, mint Sálja?

6. Fiatalos hevében cselekszik, de ha nem sikerül neki, nevetségessé teszi a bráhmanákat a királyok szemében.

7. Állítsátok meg ezt a bráhmanát, ne hagyjátok, hogy próbát tegyen ezzel az íjjal, mert biztosan csak hiúságból, gyermekes vakmerőségből és nyugtalanságtól teszi.

A bráhmana szólt

8. Nem tesszük magunkat nevetségessé, nem indítunk senkit tiszteletlenségre, és az uralkodók sem lesznek elégedetlenek.

Vaisampájana szólt

9. A többiek azt mondták, „Ez a jóképű ifjú, aki olyan, mint egy hatalmas elefánt ormánya, kinek vállai, karjai és combjai arányosak, éppen olyan türelmesnek látszik, mint a Himálaja,

10. járása olyan, mint az oroszláné, vitézsége az őrjöngő elefánté. Nagyon eltökélt, és neki valószínűleg sikerülni fog.

11-12. Biztosan nagyon erős és erélyes, különben el sem indult volna. Nincs semmi a három világban, amit a bráhmanák el ne érhetnének a halandó emberek között. Tartózkodnak az ételtől, levegőből élnek vagy csak gyümölcsöt esznek, szigorú fogadalmakat tartanak meg,

13. lesoványodnak és gyengék, mégis megvan a maguk ereje. Egy bráhmanát sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, akár helyesen cselekszik, akár nem.

14. Ne gondolja senki, hogy nem tudja teljesíteni a feladatát – legyen az nagy vagy kicsi, kellemes vagy kellemetlen. (Parasu)ráma, Dzsamagadni fia minden ksatriját legyőzött a csatában.

15-16. Agasztja a maga brahminikus erejével itta ki a feneketlen óceánt. Ezért mi azt mondjuk, „Hajlítsa meg ez az ifjú az íjat, vonja fel könnyedén.” A bráhmanák legjobbjai ráfeleltek, „Úgy legyen.” A bráhmanák pedig tovább beszélgettek egymás között, erről meg arról.

17. Ardzsuna odalépett az íjhoz, és megállt előtte, mint egy hegy. Illő módon körüljárta,

18. meghajtotta a fejét a kívánságok teljesítője – az Úr Isana – előtt, Krsnára gondolt, és felemelte az íjat,

19. melyet Rukma, Szunitha, Vakra, Rádhá fia (Karna), Durjodhana, Sálja és sok más, a fegyverek tudományában jártas király meg sem tudott mozdítani, és egy szemvillanás alatt felvonta,

20. hiszen ő nem volt más, mint Ardzsuna, Indra fia, az erősek között is a legerősebb, éppen olyan nagy hős, mint Indra öccse. Felvett öt nyilat,

21. és eltalálta a célt, amely éppen a megfelelő nyíláson át hullott le a földre.

22. Erre nagy morajlás támadt az égben, de az arénában is.

23. A félistenek mennyei virágokat hintettek az ellenségek pusztítója, Ardzsuna fejére. Nagy örömében ezer meg ezer bráhmana lengette a felső ruháját.

24. Az összegyűlt királyok bánatukban és kétségbeesésükben jajdulnak fel. Az egész arénát beterítették a mennyei virágok.

25. A zenészek száz meg száz dobot és trombitát szólaltattak meg. Az énekesek nagyon édes hangon magasztalták a hőst.

26. Drupada nagyon megörült, amikor látta az ellenségek fenyítőjét (Ardzsunát), és eldöntötte, hogy hadseregével segít neki, ha erre alkalom nyílik.

27. Amikor már elviselhetetlenül nagy lett a zaj, az erényes emberek legkiválóbbja, Judhisthíra az ikrek kíséretében elhagyta az arénát és visszatért szállására.

28. Krsná (Draupadí) nagyon örült, amikor látta, hogy Pártha nemcsak eltalálta a célt, de ő maga is éppen olyan, mint Indra. Fehér ruhában, virágfüzérrel lépett oda Kuntí fiához.

29. A hihetetlen tettek végrehajtója elnyerte Draupadít az arénában, és az összes bráhmana nagy tisztelettel üdvözölte. Ő is hamarosan eltávozott, Draupadí pedig követte, aki így lett a felesége.

Így végződik a százkilencvenedik fejezet, A cél eltalálása, az Adi Parva Szvajamvarájában.