CLXXXVII. fejezet

Szvajamvara Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. Ó Dzsanamedzsaja, a Pándavák Dél-Panycsála felé vették az útjukat, ahol Drupada király uralkodott.

2. Útközben látták a dicső, tiszta-lelkű és tökéletesen bűntelen Dvaipájana Rsit.

3. Illően imádták a Rsit, aki üdvözölte őket. Amikor befejezték a beszélgetésüket, parancsára tovább mentek Drupada palotája felé.

4. Ezek a nagy szekérharcosok lassan ballagtak, megálltak az erdőkben, és a tavak partján, ha megtetszett nekik.

5. Pándu nagy odaadással tanuló, kedves, édes szavú, tisztán cselekvő fiai végül megérkeztek a Panycsálák országába.

6. Megnézték a várost és a laktanyákat, majd egy fazekas házában szálltak meg.

7. Bráhmanaként élve koldulással szerezték meg élelmüket. Senki sem ismerte meg ezeket a hősöket, amikor ott megszálltak.

8. Dzsagmaszena mindig arról álmodott, hogy Krsnát (a leányát) Kiritihez (Ardzsunához), Pándu fiához adja, de erről nem szólt senkinek.

9. Ó Dzsanamedzsaja, ó Bharata leszármazottja, a Panycsála király Kuntí fiára (Ardzsunára) gondolt, ezért aztán készíttetett egy nagyon merev íjat, amelyet senki más nem tudott meghajlítani, csak Ardzsuna.

10. Felállíttatott egy gépezetet is, a célt pedig jó magasan helyeztette el (amelyet azon a gépezeten keresztül kellett eltalálni).

Drupada szólt

11. Az kapja meg a lányomat, aki meg tudja feszíteni ezt az íjat, aki eltalálja a célt ezekkel a díszes nyilakkal.

Vaisampájana szólt

12. Ezekkel a szavakkal jelentette be a szvajamvarát Drupada király. Ó Bharata leszármazottja, ennek hallatán az összes király odasereglett.

13. Eljött sok dicső Rsi is, akik látni kívánták a szvajamvarát. Ó Király, ott voltak Durjodhana király és a Kuruk is, Karna kíséretében.

14. Sok dicső bráhmana is eljött, számos országból. A dicső Drupada illő módon imádta a királyokat és a hercegeket.

15. A polgárok hangja olyan volt, mint a morajló óceán. Emelvényeken foglaltak helyet, hogy jól lássák a szvajamvarát.

16-17. A királyok és hercegek az északkeleti kapun léptek be a szvajamvara területére. Az aréna sima és áldásos talajon épült, a várostól északkeletre. A szamadzshatát (arénát) paloták vették körül, minden oldalon fal és várárok övezte – kapukkal és diadalívekkel ékesítették, beborították egy gyönyörű baldachinnal.

18. Ezernyi trombita harsant fel, illatozott az aguru (fekete aloe). Virágfüzérek díszítették, meghintették szantálpépes vízzel.

19. Minden oldalon magas, fehér paloták vették körül, amelyek éppen olyanok voltak, mint a Kailásza (hegység) felhőket csókoló ormai.

20. Ablakaikra arany rácsokat tettek, a falakat kirakták gyémántokkal és drágakövekkel. A lépcsőkön könnyen fel lehetett menni, a padlókat pedig gazdag szőnyegek és leplek takarták.

21. Aguruval illatosították, virágkoszorúkkal és füzérekkel ékesítették; valamennyi fehér volt és folttalan, mint a hattyúk nyaka. Egy jódzsanáról érződött az illatuk.

22. Mindegyikben száz ajtó volt, elég széles ahhoz, hogy egyszerre sokan beléphessenek; a termeket értékes, különféle fémekkel berakott ágyak díszítették; olyanok voltak, mint a Himálaja ormai.

23. Ezekben laktak a különféle díszeket viselő királyok, és mindegyik azzal dicsekedett, hogy ő fogja elnyerni a leányt.

24-26. Amikor ezek a kiváló, illatos agurupéppel ékesített, nagyon hatalmas, nemes gondolkodású, nagylelkű, bráhmanák iránt odaadó, jó tetteikért mesze földön kedvelt királyok, a királyság védelmezői elfoglalták ülőhelyeiket, alaposan megnézte őket a város és az ország népe, akik azért jöttek, hogy Krsnát lássák, és akik már helyet foglaltak a kiváló emelvényeken.

27. A Pándavák a bráhmanák között ültek az arénában, és látták, hogy milyen nagy jólétben él a Panycsála király.

28. Ó király, napról napra egyre többen lettek, a színészek és a táncosok pedig felvidították őket. Gazdag ajándékokat osztogattak.

29-30. Már tizenöt napja együtt voltak, amikor, ó Bharata-nemzetség legjobbja, a tizenhatodik napon Draupadí megfürdött, felvette a legszebb ruháját és összes ékszerét, majd belépett az arénába. Kezében arany tálon virágfüzért és más arghja-felajánlásokat hozott.

31. A hold-nemzetség papja – mantrákban jártas szent bráhmana – illő formában meggyújtotta az áldozati tüzet, és ghít öntött bele.

32. Amikor Agni kielégült és a bráhmanák mind elmondták áldásaikat, leállította az összes hangszert.

33-34. Ó király, amikor az aréna teljesen elcsendesett, az üstdobokhoz vagy a felhőkéhez hasonló hangú Dhrstadjumna karonfogta a húgát, és ezeket az édes, fellegek morajlásához hasonló szavakat mondta.

Dhrstadjumna szólt

35. Halljátok meg, összegyűlt királyok – ez itt az íj, az a cél, és itt vannak a nyilak. Találjátok el a célt a gépezet nyílásán át, ezekkel a finom, éles nyilakkal.

36. Igazán mondom – az a nemes születésű, szép és erős (király vagy herceg), akinek ez sikerült, még ma feleségül kapja a húgomat, Krsnát.

Vaisampájana szólt

37. Ezután Drupada fia (Dhrstadjumna) mindenkinek a nevét, származását és érdemeit elmondta a húgának.

Így végződik a száznyolcvanhetedik fejezet, Dhrstadjumna szavai, az Adi Parva Szvajamvarájában.