CLXXXV. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

Ardzsuna szólt

1. Ó Gandharva, te mindent ismersz. Ezért mondd meg, melyik Véda-ismerő bráhmana méltó arra, hogy a papunk legyen?

A Gandharva szólt

2. Ebben az erdőben van egy szentély, úgy hívják, Utkacsaka. Itt végzi aszkétikus gyakorlatait Devala öccse, Dhaumja. Ha akarod, ő lehet a papod.

Vaisampájana szólt

3. Ardzsuna nagyon elégedetten átadta a Gandharvának a tűz-fegyverét, a megfelelő ceremóniákkal; és így szólt hozzá:

4. „Ó Gandharvák legjobbja, maradjanak nálad egy ideig a lovak. Majd elvisszük, amikor eljön az ideje.” Ezután így szólt hozzá, „Légy áldott! Légy áldott!”

5. Ezután a Gandharva és a Pándavák tiszteletteljesen üdvözölték egymást, elhagyták a Bhagirathí elbűvölő partját, és oda mentek, ahova nekik tetszett.

6. Ó Bharata leszármazottja, a Pándavák elmentek Utkacsaka szentélyébe és Dhaumja asramjába. Beiktatták Dhaumját, mint papjukat.

7. Dhaumja, valamennyi Védákban jártas ember legkiválóbbja vadon termő gyümölcsöket és gyökereket ajánlott fel neki, végül beleegyezett abba, hogy a papjuk legyen.

8-9. Ekkor a Pándavák és anyjuk úgy érezték, mintha máris visszanyerték volna a vagyonukat és a királyságukat, és még Panycsála királyának leányát is megkapták volna a szvajamvarán. Mivel Dhaumja tanító lett a papjuk, a Bharata-nemzetség e legkiválóbbjai úgy vették, mintha védelem alá kerültek volna.

10. A tanító (Dhaumja) ismerte a Védák misztériumait; nagylelkűen gondolkodott, lelki tanítványaivá fogadta Prthá erényes és mindent tudó fiait.

11. Amikor ez a bráhmana látta, hogy ezek a hősök éppen olyan értelmesek, erősek és kitartóak, mint a félistenek, ő maga is úgy érezte, mintha saját érdemeikből máris visszanyerték volna a vagyonukat és a királyságukat.

12. A bráhmana megáldotta ezeket a királyokat (a Pándavákat), és eldöntötte, hogy velük megy a szvajamvarára, Panycsála országába.

Így végződik a száznyolcvanötödik fejezet, Dhaumja pap beiktatása, az Adi Parva Csaitrarathájában.