CLXXXIV. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

Ardzsuna szólt

1. Miért parancsolta meg Kalmasapáda király a királynőjének, hogy menjen oda a tanítójához, aki a legkiválóbb volt valamennyi Védákban jártas ember között?

2. A nagy és dicső Vaszistha Rsi – aki igazán ismerte a vallás előírásait – miért ment oda egy asszonyhoz, akinek nem kellett volna odamennie?

3. Ó barátom, valami bűn volt ez vaszistha részéről? Kérdezlek, oszlasd el a kétségeimet.

A Gandharva szólt

4. Ó Dhanandzsaja, ó ellenállhatatlan hős, hallgass meg, megválaszolom a kérdésedet Vaszisthával és az ellenségek fenyítőjével, Kalmasapáda királlyal kapcsolatban.

5. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, elmondtam neked, hogyan átkozta meg Kalmasapáda királyt Saktri, Vaszistha dicső fia.

6. Az átok hatására a király szemei vérben forogtak a dühtől, majd feleségével együtt elhagyta a várost.

7-8. Elment egy magányos erdőbe, és ott barangolt a feleségével együtt. Az átok hatására barangolt abban a félelmetesen visszhangos erdőben, amely mindenféle vadban bővelkedett, tele volt hatalmas fákkal, és egészen benőtték a kúszó- és mindenféle egyéb növények.

9. Egy napon már nagyon szenvedett az éhségtől, és valami ételt keresett. Az erdő egy magányos helyén

10. észrevette, hogy egy bráhmana és egy bráhmaní éppen bizalmasan együtt vannak. Mikor (a királyt) megpillantották, rémületükben elmenekültek, és a vágyuk nem teljesült be.

11. A király azonban üldözte őket, és erőnek erejével megragadta a bráhmanát. A bráhmaní felkiáltott,

12. „Ó kiváló fogadalmú király, hallgasd meg, amit mondok; az egész világ tudja, hogy te a nap-dinasztiában születtél.

13. Mindig erényesen cselekedtél, szolgáltad a feljebbvalóidat. Ó ellenállhatatlan hős, ha az átok el is vette az eszedet, mégsem szabadna elkövetned ezt a bűnt.

14. Eljött az ideje, hogy egyesüljek a férjemmel, és utódot nyerjek; de ez most nem sikerült.

15-16. Ó királyok legjobbja, légy kegyes hozzám, engedd szabadon a férjemet!” Miközben így siránkozott, a király kegyetlen gazember módjára felfalta a férjét, ahogyan az oroszlán az őzet. Az asszony haragjában könnyeket ontott, amelyek a földre hullottak,

17. fellángoltak, mint a tűz, és mindent elemésztettek. A férje halála miatt porig sújtott bráhmaní

18-20. haragjában megátkozta Kalmasapádát, a királyi bölcset. „Ó nyomorult, mivel ma a szemem láttára kegyetlenül felfaltad az én dicső és szeretett férjemet, amikor még ki sem elégültem, megátkozlak: halj meg azonnal, amikor egyesülsz a hitveseddel. Vaszistha Rsi, akinek a fiát felfaltad,

21. ő maga egyesül majd a feleségeddel, hogy fiat nemzzen. Ó királyok legrosszabbja, ez a fiú fogja fenntartani a nemzetségedet.”

22. Így átkozta meg őt az Angirasza-nemzetségbeli áldott hölgy, majd a szeme láttára belépett a lobogó tűzbe.

23. Ó ellenségek fenyítője, a dicső Vaszistha azonnal megtudta mindezt, aszkézise erejénél fogva és lelki látásával.

24. A királyi bölcs (Kalmasapáda) hosszú idő után szabadult meg az átoktól. Egy napon odament a feleségével, Madajantíhoz, aki azonban elhárította a közeledését.

25. A királyt annyira megőrjítette a vágy, hogy már nem is emlékezett erre a (második) átokra. Amikor azonban meghallotta a hölgy (a felesége) szavait, nagyon megrémült.

26. Ó királyok legjobbja, eszébe jutott ez az átok, és nagyon sajnálta, amit tett. Ezért, a bráhmaní átka miatt kérte meg a király Vaszisthát, hogy nemzzen egy fiút a feleségének.

Így végződik a száznyolcvannegyedik fejezet, Vaszistha története, az Adi Parva Csaitrarathájában.