CLXXXIII. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A Gandharva szólt

1. A dicső Vaszistha szavai hallatán a bráhmana Rsi (Parásara) megfékezte világpusztító haragját.

2. De a nagyon ragyogó Parásara, Saktri fia – a Védákban jártasak közül a legkiválóbb – mégis elvégzett egy nagy ráksasza-áldozatot.

3. Saktri haláláról megemlékezvén ez a nagy Rsi egymás után emésztette el a ráksaszákat, fiatalokat és öregeket, az általa elvégzett áldozatban.

4. Vaszistha nem akarta meghiúsítani (unokája) második fogadalmát, ezért aztán nem gátolta a ráksaszák pusztításában.

5. A nagy rsi (Parásara) ott ült a lobogó tüzek előtt, és ő maga is olyan volt, mint a negyedik tűz.

6. Mint a felhők közül előbukkanó nap, ez a tiszta áldozat is bevilágította a mennyboltot, amikor tüzébe ghít öntöttek.

7. Vaszistha és a többi rsi olyannak látták ezt a saját energiájától ragyogó Rsit, mint egy második napot.

8. Végül odajött a nagylelkűen gondolkodó Atri Rsi, hogy befejezze az áldozatot, ami sokak számára nagyon nehéz lett volna.

9. Ó ellenségek fenyítője, Pulasztja, Puláha, Kratu és Mahákratu is odamentek, hogy megmentsék a ráksaszákat.

10. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, ó Pártha, amikor pulasztja látta, hogy már milyen sok ráksaszát megöltek, így szólt az ellenségek fenyítőjéhez, Parásarához.

11. „Ó gyermekem, remélem, semmi sem akadályozza az áldozatodat. De ne örülj annyira a ráksaszák pusztításának, akik semmit sem tudtak apád haláláról.

12. Ne pusztítsd el az összes teremtményt. Ó fiam, nem illik ez a bráhmanákhoz, akik aszkézist gyakorolnak.

13. Ó Parásara, a legnagyobb erény a béke; gyakorold ezért a békét. Ó Parásara, te olyan kiváló ember vagy, ne hidd, hogy ezek a bűnös tettek a javadra válnak.

14. Ne kövess el sértést Saktrival szemben, aki a vallás összes előírását ismerte. Nem szabad kiirtanod az én teremtményeimet.

15. Ó Vaszistha fia, ami az apáddal történt, az a saját átka következtében hárult rá. Saktri a saját hibájából jutott a mennybe.

16. Ó Rsi egytelen ráksasza sem tudta felfalni őt; ő maga gondoskodott a haláláról.

17. Ó Parásara, ebben Visvámitra csak eszköz volt. Már Kalmasapáda király is felemelkedett a mennybe, és ott nagy boldogságot élvez.

18. Saktri és a nagy Rsi, Vaszistha többi fiai még nagyobb boldogságot élveznek a félistenekkel együtt.

19-20. Ó nagy Rsi, Vaszistha mindezt tudta. Ó gyermekem, ó Vaszistha unokája, te is csak eszköz voltál ebben az áldozatban, amely olyan sok ráksaszát elpusztított. Légy áldott. Hagyd abba ezt az áldozatot. Érjen véget.

A Gandharva szólt

21. Pulasztja és az értelmes Vaszistha szavaira a nagy Rsi, Saktri fia (Parásara) befejezte az áldozatot.

22. A ráksasza-áldozathoz gyújtott tüzet behajította a nagy erdőségbe, a Himálajától északra.

23. Mind a mai napig ott látható ez a tűz, és minden évszakban felfelja a ráksaszákat, a fákat, de még a köveket is.

Így végződik a száznyolcvanharmadik fejezet, Aurva története, az Adi Parva Csaitrarathájában.