CLXXXII. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

Aurva szólt

1. Ó Pitrik, nem lehet hiábavaló az a fogadalom, amit haragomban kimondtam – hogy az összes világot elpusztítom.

2. Nem törődhetek bele abba, hogy haragom és fogadalmam gyümölcstelen legyen. (Ha nem tarthatom be a fogadalmamat), ez a harag engem emészt el; éppen úgy, ahogyan a tűz a száraz fát.

3. Az az ember, aki igaz okból támadt haragját elfojtja, képtelen lesz arra, hogy megfelelően járja a Trivargát (a dharma, artha és káma útját).

4. Megvan a haszna annak a haragnak, amelyet az egész világot leigázni kívánó királyok kinyilvánítanak. Arra szolgál, hogy megfékezze a gonoszokat, a becsületeseket pedig megoltalmazza.

5. Még megszületetlenül feküdtem az anyám combjában, de már hallottam anyám és a Bhrgu-nemzetség többi asszonyának szánalmas jajveszékelését, amikor a ksatriják lemészárolták őket.

6. Ó Pitrik, amikor ezek a gaz ksatriják a Bhrgukat nemzetségük még meg sem született gyermekeivel együtt kiirtották, harag töltötte el az elmémet.

7. Sem előrehaladott terhes anyám, sem nemzetségünk többi asszonya, sem rendkívüli szerencsétlenségtől sújtott apám nem talált védelmezőre az egész világon.

8. Amikor a Bhrgu-asszonyok egyetlen védelmezőt sem találtak, áldott anyám az egyik combjában rejtett el engem.

9. Ha lenne valaki ebben a világban, aki kirója a büntetést, senki nem merné elkövetni a bűnt.

10. Ha sohasem büntetnek, nagyon sokan bűnösen élnek.

11. Ha valakinek megvan a hatalma ahhoz, hogy büntessen, de mégsem teszi meg, bár tudja, hogy a bűnt elkövették, sajátmagát szennyezi be azzal a bűnnel.

12-13. Sem a királyok, sem mások, akik megvédhették volna atyáimat, nem védték meg őket, nem teljesítették a kötelességüket, mert az élet örömei után rohantak. Minden okom megvan arra, hogy dühös legyek. Én vagyok a teremtés ura – képtelen arra, hogy a parancsotoknak engedelmeskedjem.

14. Büntetni azonban képes vagyok, és ha nem teszem meg, az embereket máskor is ugyanígy fogják üldözni.

15. Haragom tüze el tudja emészteni a világokat. Ha elfojtom, biztosan engem magamat emészt el.

16. Ó uraim, tudom, hogy ti mindig a világok javára törekedtek. Mondjátok meg, mi az, ami nekem is jó, meg a világoknak is.

A Pitrik szóltak

17. Hajítsd a vízbe a haragodat, amely el akarja emészteni a világot. Ez neked is jót tesz. A világok a vízen nyugszanak.

18. Minden lédús anyag vízzel van tele; ugyanígy az egész univerzum. Ezért, ó kétszer születettek legjobbja, hajítsd a vízbe a haragodat.

19. Ó bráhmana, ha akarod, maradjon ott haragod tüze a nagy óceánban, eméssze el annak a vizét, mert hallottuk, hogy a világok vízből vannak.

20. Ó bűntelen, ilyen módon a te szavad is beteljesül, és a világok sem pusztulnak el a félistenekkel együtt.

Vaszistha szólt

21. Ekkor Aurva behajította haragja tüzét Varuna hajlékába (a tengerbe), és ez a tűz emészti a nagy óceán vizét.

22. Félelmetes (ló)fejet ölt, szájából okádja a tüzet, a nagy óceán vizét így emészti. A Védákban jártasak Vadavamukhának nevezik.

23. Ó Parásara, valamennyi bölcs legkiválóbbja, te ismered a magasabb birodalmakat – nem szabad elpusztítanod a világot.

Így végződik a száznyolcvankettedik fejezet, Aurva története, az Adi Parva Csaitrarathájában.