CLXXXI. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A brahmaní szólt

1. Ó gyermekeim, nem én vettem el a szemetek világát, nem is haragszom rátok. Biztosan ez a Bhrgu-nemzetségbeli gyermek haragudott meg.

2. Ó gyermekeim, nem kétséges, hogy ez az emelkedett lelkű (Bhárgava) vette el a látásotokat, aki nagy haragra gerjedt, amikor eszébe jutott nemzetségének lemészárlása.

3. Ó gyermekeim, amikor ti a Bhrgu-nemzetségnek még a magzatait is elpusztítottátok, száz évig a combomban rejtegettem ezt a gyermeket,

4. hogy jót tehessen a Bhrgu-nemzetséggel. Még a méhemben volt, de mind a négy Véda eljött hozzá, a hat Angával együtt.

5. Feldühödött apái lemészárlásán; ezért akar megölni benneteket. Az ő mennyei ragyogása vette el a szemetek világát.

6. Ó gyermekeim, imádkozzatok az én kiváló fiamhoz, aki a combomból született. Engeszteljétek meg hódolatotokkal, hajtsátok meg előtte a fejeteket, hogy adja vissza a látásotokat.

7. E szavakra a királyok mind így szóltak a combból-született gyermekhez, „Légy kegyes!” A gyermek pedig kegyes lett hozzájuk.

8. Mivel úgy született, hogy felhasította az anyja combját, ezt a kiváló bráhmanát az egész világon Aurva néven ismerték.

9. A királyok visszanyerték a látásukat és hazatértek. Bhrgu utóda pedig elhatározta, hogy meghódítja az egész világot.

Vaszistha szólt

10-11. Ó gyermekem, az emelkedett lelkű ember eldöntötte, hogy minden teremtményt elpusztít. Hogy felajánlja hódolatát meggyilkolt őseinek, a Bhrgu-nemzetség leszármazottja a legszigorúbb vezekléseket vállalta; az volt a célja, hogy elpusztítsa az egész teremtést.

12. A félistenek, az Aszurák és az emberek világait egyaránt sanyargatta nagyon szigorú vezekléseivel; így tette elégedetté az őseit.

13. Amikor a Pitrik megtudták, miben mesterkedik ez a fiú, csak azért, hogy a nemzetségüket elégedetté tegye, mindannyian odamentek hozzá a maguk birodalmaiból, és így szóltak.

A Pitrik szóltak

14. Ó Aurva, aszkézised erejénél fogva nagyon kegyetlenné váltál. Láttuk, milyen nagy erőd van. Légy kegyes a világokhoz; uralkodj a haragodon.

15. Ó gyermekem, az önfegyelmezett Bhrguk nem azért nézték végig közömbösen, hogy a gyilkos ksatriják elpusztítják őket, mert nem tehettek volna semmit.

16. Ó gyermekem, amikor belefáradtunk hosszú életünkbe, mi magunk kívántuk a halálunkat a ksatriják kezétől.

17. A Bhrguk csak azért rejtették el a kincset, hogy felbosszantsák a ksatrijákat, hogy viszály támadjon közöttük.

18. Ó kétszer születettek legjobbja, mit használt volna a kincs nekünk, akik a mennyek elnyerésére vágyakoztunk? A mi (mennyei) kincstárnokunk még nagyobb kincsekkel várt bennünket.

19. Amikor rájöttünk, hogy semmiképpen sem győzhet le bennünket a halál, úgy gondoltuk, ez lesz a legjobb eszköz (ahhoz, hogy elpusztuljunk).

20. Ó gyermekem, azok, akik öngyilkosságot követnek el, sohasem jutnak el az áldott birodalmakba. Ezért tartózkodtunk az önpusztítástól.

21. Ó gyermekem, nem tetszik az nekünk, amire te vágyakozol. Uralkodj az elméden, fogd vissza magad és ne pusztítsd el az egész világot.

22. Ó gyermekem, ó fiam, ne pusztítsd el sem a ksatrijákat, sem a hét világot. A haragodat pusztítsd el, amely bemocskolja aszkézised tündöklését.

Így végződik a száznyolcvanegyedik fejezet, Aurva megállítása, az Adi Parva Csaitrarathájában.