CLXXX. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A Gandharva szólt

1. Ó király, Adhrisantí a remetetanyán lakott, és egy fiút szült, aki fenntartotta Saktri nemzetségét, és olyan volt, mint egy második Saktri.

2. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, ez a kiváló Rsi, a dicső Vaszistha naga végezte el a születéskor szokásos ceremóniákat unokájáért.

3. Mivel Vaszistha Rsi előbb meg akarta ölni magát, de meggondolta, amint kiderült, hogy unokája lesz, a gyermeket Parásara néven ismerték meg a világban.

4. Ez az erényes gondolkodású ember (Parásara) születésétől fogva Vaszisthát tekintette az apjának, és úgy is viselkedett vele.

5. Ó Kuntí fia, ó ellenségek fenyítője, a gyermek Adhrisantí előtt is apának nevezte ezt a bráhmanát, Vaszistha Rsit.

6. Amikor Adhrisantí meghallotta, hogy a gyermeke milyen édesen mondja ki az „apa” szót, könnyes szemekkel szólt hozzá.

7. „Ó gyermekem, ne szólítsd apádnak az apád apját. Ó fiam, a te apádat egy ráksasza falta fel, egy másik erdőben.

8. Ó bűntelen, nem az az apád, akit annak tartasz. Ez a tiszteletreméltó személy a te dicső apádnak az apja.”

9. E szavakra az igaz és kiváló Rsi nagyon elbúsult; és ez az emelkedett lelkű ember elhatározta, hogy elpusztítja az egész teremtést.

10. Amikor Vaszistha, ez az emelkedett lelkű és nagyon aszkétikus Rsi, a Védákban jártas emberek legjobbja, Mitravaruna fia látta, hogy mennyire elszánt, megakadályozta benne (érveivel). Hallgasd meg (most).

Vaszistha szólt

11. Élt egyszer egy Kritavírja nevű király. Ez a kiváló király a Véda-ismerő Bhrguk tnítványa volt.

12. Ó gyermekem, a király elvégezte a Szóma áldozatot, aztán jelentős rizs- és egyéb ajándékokkal elégedetté tette a jagja első részének elfogadóit (a bráhmanákat).

13. Amikor ez a kiváló király a mennybe ment, leszármazottai nagyon szegények voltak.

14. Mivel tudták, hogy a Bhrguk gazdagok, a királyok koldusruhában járultak eléjük.

15. Egyes Bhrguk a föld alá temették a vagyonukat, hogy megmentsék, mások pedig annyira féltek a ksatrijáktól, hogy mindenüket elajándékozták (más) bráhmanáknak.

16. Ó fiam, egyes Bhrguk nem találtak más megoldást, és annyit adtak a vagyonukból a ksatrijáknak, amennyit csak kívántak.

17. (Történt azonban, hogy) néhány ksatrija ásni kezdett az egyik Bhrgu házában, és nagy kincsre bukkant.

18-19. Az összegyűlt kiváló ksatriják mind látták a kincset. Nagyon feldühödtek a Bhrguk vélt csaló magatartásán, és valamennyit megölték a nyilaikkal, bár azok védelemért könyörögtek. Bejárták az egész világot, és még a magzatokat is megölték (a Bhrgu-asszonyok méhében).

20. Sok Bhrgu-asszony elmenekült félelmében, és a Himálaja megközelíthetetlen hegyei között talált menedéket.

21. Egyikük, egy karcsú combú hölgy annyira fenn akarta tartani a férje nemzetségét, hogy az egyik combjában elrejtett egy nagyon erős magzatot.

22. Megtudta ezt egy bráhmana asszony, aki annyira félt a ksatrijáktól, hogy félelmében mindent elmondott nekik.

23. A ksatriják elindultak, hogy ezt a magzatot is megöljék, és megpillantották a saját fényében ragyogó Bhrgu-asszonyt.

24. Ekkor a magzat felhasította az asszony combját és előjött, éppen úgy elvakítva a ksatriják szemeit, mint a déli nap.

25. A ksatriják elvesztették a szemük világát, és ide-oda tévelyegtek a megközelíthetetlen hegyek között. Nagy elkeseredésükben védelmet kértek ettől a hibátlan bráhmana hölgytől, hogy visszanyerjék a látásukat.

26. Bánattól sújtottan, kioltott tűzhöz hasonlóan, aggódó szívvel szóltak a dicső hölgyhöz.

27. „Ha a te kegyedből visszanyerjük a látásunkat, eltakarodunk innen a bűnös cselekedeteinkkel együtt.

28. Ó szép hölgy, légy hozzánk kegyes a fiaddal együtt. Tégy jót ezekkel a királyokkal, add vissza a látásukat.”

Így végződik a száznyolcvanadik fejezet, Aurva története, az Adi Parva Csaitrarathájában.