CLXXIX. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A Gandharva szólt

1. A gyermekektől megfosztott remetetanya láttán a bánattól sújtott Rsi ismét eltávozott onnan.

2. Ó Pártha, (vándorlásai során) meglátott egy folyót, amely az esős évszakban megáradt; elsodorta a partjain nőtt fákat és növényeket.

3. Ó Kuru leszármazottja, a bánatos Rsi töprengeni kezdett, azt gondolta, biztosan meghal, ha beleesik ebbe a folyóba.

4. Nagyon erős kötelekkel megkötözte magát, és bánatában a megáradt folyóba vetette magát.

5. Ó ellenséges hadak fenyítője, a folyó szétszakította a köteleket, szabaddá tette a Rsit, és kivetette a partra.

6. A kötelektől megszabadult Rsi felkelt, és elnevezte ezt a nagy folyót Vipásának.

7. Nagy bánatában sehol sem tudott megmaradni. Hegyek, folyók és tavak között barangolt.

8. Amikor megpillantotta a rettenetes sodrású és ádáz állatokkal teli Himavatí folyót, belevetette magát a vizébe.

9. Ez a kiváló folyó azonban tűznek gondolta ezt a bráhmanát, és száz ágra szakadva azonnal elmenekült, azóta nevezik Satadrunak.

10. Amikor a Rsi ismét szárazföldön találta magát, így szólt, „Ó jaj! Nem tudok meghalni a saját kezemtől.” Ismét visszament az asramjába.

11. Számos hegyek és országon haladt át, Adhrisantí pedig, a menye, állandóan követte.

12. Amikor közelebb ért, a Rsi meghallotta, hogy nagyon szépen recitálják és magyarázzák a Védákat, (az ékesszólás) hat díszével.

13. Megkérdezte, „Ki követ engem?” A menye válaszolt, „Adhrisantí vagyok, Saktri felesége. Aszkétanő vagyok, aszkétikus gyakorlatokat végzek.”

Vaszistha szólt

14. Ó leány, ki recitálja a Védákat Angáikkal együtt, kinek a hangját hallom, amely pontosan olyan, mint Saktrié?

Adhrisantí szólt

15. Egy gyermek van a méhemben, akit a te fiad, Saktri nemzett. Itt van már tizenklt éve, és tanulmányozza a Védákat. Te is hallottad, hogyan recitálja a Védákat (ez a Rsi).

A Gandharva szólt

16. A Rsik legjobbja, Vaszistha nagyon megörült ezeknek a szavaknak. Ó Pártha, így szólt, „Egy gyermek, az én nemzetségemből?” És attól fogva már nem akarta magát elpusztítani.

17. A bűntelen Rsi menye kíséretében tért vissza az asramba. Egyszer azt látta, hogy Kalmasapáda magányosan üldögél az erdőben.

18. Ó Bharata leszármazottja, a király rögtön haragra gerjedt, és mivel még mindig benne lakott ez a ráksasza, fel akarta falni a Rsit.

19. A kegyetlenül cselekvő király láttán Adhrisantí aggodalmasan és félve szólt Vaszisthához.

20. „Ó dicső uram, egy félelmetes ráksasza jön felénk bottal a kezében, olyan mint maga a felfegyverkezett Halál.

21. Ó dicső uram, ó Védákban jártas emberek legjobbja, kívüled nincs senki a világban, aki megfékezheti.

22. Ó dicső uram, ments meg ettől a kegyetlen és félelmetes külsejű gonosztevőtől. Ez a ráksasza biztosan azért jön felénk, hogy felfaljon bennünket.

Vaszistha szólt

23. Ó lányom, ne félj; egytelen ráksaszától sem kell félned. Ettől se félj, aki éppen errefelé jön.

24. Ez Kalmasapáda király, hatalmas uralkodó, és az egész világon híres. Ez a félelmetes ember az erdőben lakik.

A Gandharva szólt

25. Ó Bharata leszármazottja, amikor a dicső és ragyogó Vaszistha Rsi látta, hogy közeledik, egyetlen hangos kiáltással megállította.

26.Mantrákkal megszentelt vízzel meghintette, és megszabadította a királyt a borzalmas átoktól.

27. Vaszistha fiának ragyogása éppen úgy beárnyékolta a királyt, mint Ráhu bolygó a napot, a napfogyatkozás idején.

28. De most, hogy a bráhmana (Vaszistha) megszabadította a ráksaszától, a nagy király ismét bevilágította az erdőt ragyogásával, mint a nap az esti felhőket.

29. Visszanyerte öntudatát, összetett kezekkel üdvözölte Vaszisthát, és így szólt hozzá,

30. „Ó dicső uram, én Szudásza fia vagyok; ó kiváló Rsi, a tanítványod vagyok. Mondd meg, mit kívánsz, és mit kell tennem.

Vaszistha szólt

31. Ó emberek királya, a vágyam a kellő időben beteljesült. Térj vissza a királyságodba, és uralkodj alattvalóidon. Többé soha se légy tiszteletlen a bráhmanákkal.

A király szólt

32. Ó dicső uram, többé soha sem leszek tiszteletlen a kiváló bráhmanákkal. Engedelmeskedem a parancsodnak, és illő módon imádom őket.

33. Ó kétszer születettek legjobbja, ó valamennyi Védákban jártas ember közül a legkiválóbb, szeretném megkapni tőled azt, amivel leróhatom az adósságot, amivel Iksváku nemzetségének tartozom.

34. Ó kiváló férfiú, adj nekem egy fiút, amilyenre vágyom, szép legyen, érdemdús és jó viseletű.

A Gandharva szólt

35. A kétszer születettek legjobbja, az igazsághoz mindig hűséges Vaszistha így felelt ennek a nagy íjásznak, a királynak, „Megadom.”

36. Ó emberek királya, egy idő múlva Vaszistha elment a királlyal annak fővárosába, amelyet az egész világon Ajodhjá néven ismertek.

37. Az emberek kijöttek (házaikból), és éppen olyan örömmel fogadták a bűntelen és dicső királyt, mint királyukat (Indrát) a félistenek.

38. A király és a nagy Rsi késedelem nélkül beléptek az áldásos fővárosba.

39. Ajodhjá polgári látták, hogy a királyt a papja (Vaszistha) kíséri, mintha ő lenne a felkelő nap.

40. A király mindnekinél szebb volt, és éppen úgy eltöltötte Ajodhjáét a ragyogásával, ahogyan az őszi hold az eget.

41. Nagyon örült, hogy újra látja ezt a kiváló várost, a fellocsolt és tisztára sepert utcákat, a zászlókat, amelyek mindenfelé lengedeztek.

42. Ó Kuru leszármazottja, ez a jól táplált és boldog emberekkel teli város olyan vidámnak tűnt, mint Amarávatí, amikor Indra ott tartózkodik.

43. Miután a királyi bölcs (Kalmasapáda király) belépett ebbe a kiváló városba, megparancsolta a királynőnek, hogy keresse fel Vaszisthát.

44. A Rsik legjobbja, Vaszistha megállapodott vele, majd magasabb elrendelésből a magáévá tette.

45. Amikor a királynő megfogant, ez a kiváló Rsi (Vaszistha) elfogadta a király tisztelet-felajánlását, és elment az asramjába.

46. A dicső hölgy már nagyon hosszú ideje viselős volt, végül egy kővel felhasította a méhét.

47. Így született meg tizenkét évi várakozás után a királyi bölcs Asmaka, aki megalapította Pándavja városát.

Így végződik a százhetvenkilencedik fejezet, Szaudasja fiának születése, az Adi Parva Csaitrarathájában.