CLXXVIII. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A Gandharva szólt

1. Ó Pártha, élt ebben a világban egy Kalmasapáda nevű király. Iksváku nemzetségéhez tartozott, és páratlan nagy vitéz volt.

2. Egy napon ez a király elhagyta a fővárosát, hogy vadásszon. Az ellenségek fenyítője számos őzet és vadkant talált el nyilaival.

3. Sok orrszarvút is megölt a nagyon félelmetes erdőben. Sokáig vadászott, végül elfáradt és abbahagyta.

4-6. Egy napon a király, akit a nagyon hatalmas Visvámitra a tanítványává kívánt tenni, éhesen és szomjasan járta az erdőt, és találkozott egy kiváló Rsivel, Vaszistha emelkedett lelkű fiával, Vaszistha nemzetsége dicső fenntartójával, a dicső Vaszistha Rsi száz fia közül a legidősebbel, akit Saktri néven ismertek. Ugyanazon az ösvényen jött, de az ellenkező irányból.

7. A király szólt, „Állj félre az utunkból”. A Rsi engesztelően és nagyon kedvesen válaszolt,

8. „Ó nagy király, ez az én utam. Ez az örök vallás. A vallás előírja, hogy a király az, aki átengedi az utat a bráhmanáknak.”

9. Mindketten ragaszkodtak a jogaikhoz. „Állj félre!” „Te állj félre!” csak ezeket a szavakat lehetett hallani.

10. A jog a Rsi oldalán volt, ő nem engedett. A király sem engedett, haragból és büszkeségből.

11. Amikor a király látta, hogy a Rsi nem engedi át az utat neki, úgy tett, mint egy ráksasza, és teljes erejéből rácsapott a korbácsával.

12. A megkorbácsolt Rsi, Vaszistha fia elvesztette a józan eszét, és haragjában megátkozta ezt a kiváló királyt.

A Rsi szólt

13. Ó legrosszabb király, mivel ráksasza-módra sértettél meg egy aszkétát, mától fogva emberevő leszel.

14. Ó legrosszabb király, eredj innen. Az egész világot be fogod járni, és emberhúst eszel.

A Gandharva szólt

Így szólt Saktri (Rsi), aki aszkézisének erejénél fogva nagyon nagy (misztikus) erőkkel rendelkezett.

15. Visvámitra, aki éppen komoly vitában volt Vaszisthával azon, hogy ki legyen (Kalmasapáda király) papja, éppen odaérkezett (ahol Vaszistha fia és a király vitáztak).

16. Ó Pártha, a hatalmas, a szigorú aszkétikus gyakorlatokat végző Visvámitra éppen akkor jelent meg, amikor ez a vita folyt.

17. Az átok már elhangzott, amikor megtudta, hogy ez a Rsi Vaszistha fia, és éppen olyan hatalmas, mint maga Vaszistha.

18. Ó Bharata leszármazottja, Visvámitra valami hasznot akart húzni az egészből, így aztán ott maradt, de láthatatlanná tette magát, és mindkettejük elől elrejtőzött.

19. Amikor az átok elhangzott, a király (Kalmasapáda) alázatosan könyörögni kezdett Saktrihoz, és oltalmat kért tőle.

20. Ó Kuru nemzetség legjobbja, Visvámitra már tudta, milyen a király hajlandósága, ezért megparancsolta egy ráksaszának, hogy lépjen be a király testébe.

21. Saktri átkának és Visvámitra parancsának engedelmeskedve, egy Kinkara nevű ráksasza ezt meg is tette.

22. Ó ellenségfek fenyítője, amikor ez a kiváló Rsi, Visvámitra látta, hogy a ráksasza már behatolt a király testébe, ő maga gyorsan eltávozott onnan.

23. Ó Pártha, a ráksasza birtokba vette a királyt, és addig sanyargatta, míg el nem vesztette az eszét.

24. Egy bráhmana látta, hogy a király az erdőben barangol. Mivel éhes volt, valami húsos ételt koldult a királytól.

25. A királyi bölcs (Kalmasapáda) és barátai azt mondták a bráhmanának, „Ó bráhmana, maradj itt egy pillanatra,

26. visszatérek, és olyan ételt adok neked, amilyet csak kívánsz.” Ezzel a király elment, de a kiváló bráhmana ott maradt.

27. Ó Pártha, ez az emelkedett gondolkodású király kedve szerint barangolt, aztán visszatért (a palotájába), és bement a belső termekbe.

28. Éjfélkor azonban felébredt, eszébe jutott a bráhmanának tett ígérete, odaparancsolta a szakácsát, és így szólt hozzá.

A király szólt

29. Azonnal menj el az erdőbe, ahol egy bráhmana várakozik rám, abban a reményben, hogy ételt kap. Menj és vendégeld meg étellel és hússal.

A Gandharva szólt

30. A szakács (el is ment, hogy húst keressen), aztán szomorúan jelentette a királynak, hogy semmit sem talált.

31. A ráksasza-megszállott király minden lelkiismeret furdalás nélkül, többször is utasította a szakácsot, „Etesd meg emberhússal.”

32. „Úgy legyen”, mondta a szakács, aztán elment a hóhérokhoz, és emberhúst szerzett tőlük.

33. Megmosta, megfelelően megfőzte, beborította főtt rizzsel, és odaadta az éhes bráhmana aszkétának.

34. Ez a kiváló bráhmana azonban észrevette, hogy ez az étel nem alkalmas fogyasztásra, és haragtól vörös szemekkel így szólt.

A bráhmana szólt

35. Mivel ez a legrosszabb király méltatlan ételt kínál nekem, éppen ezt az ételt kedvelje meg ez a bolond.

36. Kedvelje meg az emberhúst, ahogyan Saktri már korábban megátkozta, járja be a földet, üldözze a teremtményeket.

A Gandharva szólt

37. Ez a másodszor is megismételt átok nagyon erős lett. És a ráksasza-hajlandóságú király hamarosan egészen elvesztette az eszét.

38. Ó Bharata leszármazottja, a benne levő ráksasza egészen megfosztotta a józan eszétől. Így aztán, amikor maga előtt látta Saktrit, aki megátkozta, így szólt,

39. „Mivel ezzel a rendkívüli átokkal sújtottál, azzal kezdem emberevő-életemet, hogy téged fallak fel.”

40. E szavakkal a király azonnal megölte Saktrit és felfalta, ahogy a tigris az általa kedvelt állatokat.

41. Amikor Visvámitra látta, hogy Saktrit megölték, megint nógatta a ráksaszát (aki a királyban lakott), hogy ölje meg Vaszistha többi fiát is.

42. Nagy haragjában a ráksasza fel is falta a dicső Vaszistha összes fiát – Saktri öccseit – ahogyan az oroszlán az apró állatokat.

43. Vaszistha megtudta, hogy Visvámitra megölette a fiait, de éppen olyan türelmesen viselte a bánatát, ahogyan a nagy hegy a földet.

44. Ez a kiváló Rsi, az értelmes emberek legjobbja (Vaszistha) elhatározta, inkább feláldozza a saját életét, de nem irtja ki a Kusikák nemzetségét.

45. A dicső Rsi levetette magát a Meru-hegy csúcsáról, de úgy ért le a köves talajra, mintha az egy halom gyapot lett volna.

46. Ó Pándu fia, amikor a dicső Rsi rájött, hogy túlélte az esést, hatalmas tüzet rakott a nagy erdőben, és belépett a tűzbe.

47. A tűz ugyan félelmetesen lobogott, de őt nem emésztette el. Ó ellenségek fenyítője, úgy tűnt, mintha a lobogó tűz csak lehűtötte volna.

48. Amikor a bánattól sújtott Rsi meglátta maga előtt a tengert, súlyos követ kötözött a nyakához, és a vízbe vetette magát.

49. A hullámok azonban nagy erővel a partra sodorták. Bánatos szívvel tért vissza a remetetanyájára.

Így végződik a százhetvennyolcadik fejezet, Vaszistha bánata, az Adi Parva Csaitrarathájában.