CLXXVII. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

Ardzsuna szólt

1. Hogyan támadt ellenségeskedés Visvámitra és Vaszistha között, hiszen mindketten mennyei asramokban éltek? Mondj el mindent részletesen.

A Gandharva szólt

2. Ó Pártha, Vaszistha történetét valamennyi világban Puránának tekintik. Hallgasd meg, elmondom részletesen.

3. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, élt Kanjakubdzsában egy nagy király, Gadhi nevű, Kusiká fia.

4. Az ő fia volt Visvámitra. Az ellenségek fenyítője, Visvámitra erényes gondolkodású volt; nagy hadsereggel és számos málhásállattal rendelkezett.

5. Egyszer elment minisztereivel együtt a sűrű erdőbe, hogy vadásszon. Vizes réteken barangolt, őzeket és vadkanokat ejtett el.

6. Amikor a vadászatba már belefáradt és megszomjazott, bement Vaszistha asramjába.

7. Amikor a dicső és áldott Rsi, Vaszistha látta, hogy jön, elébe ment, hogy üdvözölje.

8. Ó Bharata leszármazottja, Vaszistha tisztelettel bánt Visvámitrával, megkérdezte, hogy van, arghját, erdei gyümölcsöket, ghít és vizet ajánlott fel neki, hogy megmossa az arcát és a lábát.

9. A dicső Rsinek volt egy Kámadhenuja (minden kívánságot teljesítő tehén). Csak meg kellett szólítani, „Adj!” – mindig megadta, amit kívántak.

10-12. Ó Ardzsuna, a Rsi mindenfélét megkapott tőle, különféle vadon termett gyümölcsöket, kertekben és mezőkön termesztett gabonát, tejet, sok kiváló ételt, melyek mindegyike olyan ízletes volt, mint a nektár, sokféle élvezetes, nektári dolgot, inni-, enni-, nyalni- és szívnivalót; de sok értékes ékkövet és mindenféle drága ruhát is. Bőven volt minden, és (a Rsi) ezekkel a dolgokkal tisztelte meg Visvámitrát. Ő pedig rendkívül megörült ennek, a minisztereivel és a csapataival együtt.

13-14. Visvámitra álmélkodva szemlélte a tehenet, amelynek hat magasztos végtagja volt, gyönyörű vékonya és combja, finom, széles tagjai, béka módra kiugró szemei, hibátlan és arányos formája, duzzadt tőgyei, egyenesen felálló fülei, jó kiállású szarvai, jól fejlett nyaka és feje.

15. Ó herceg, a király, Gadhi fia rendkívül elégedett volt azzal, amit látott, és nagyon dicsérte a tehenet, Nandinít. Azután így szólt a Rsihez (Vaszisthához),

16. „Ó bráhmana, ó nagy Rsi, add nekem a te Nandinídat, adok érte tízezer tehenet vagy egy királyságot. Add nekem, és élvezd a királyságomat.”

Vaszistha szólt

17. Ó bűntelen, ezt a tejelő tehenet a félistenek, a Pitrik, a vendégek és az áldozatok kedvéért tartom. Még a királyságodért sem adhatom oda neked Nandinít.

Visvámitra szólt

18. Én ksatrija vagyok, te pedig a tanulmányoknak és az aszkézisnek szenteled magad. Van-e vitézség a bráhmanákban, akik békések, és uralkodnak az érzékeiken?

19. Ha nem adod nekem tízezer tehénért azt, amit kívánok, azt teszem, ami a nemzetségem (a ksatriják) kötelessége. Elveszem a tehenedet erőszakkal.

Vaszistha szólt

20. Hatalmas király vagy, nagyon erős karú ksatrija vagy; tedd meg késedelem nélkül azt, amit kívánsz, még csak ne is vedd fontolóra.

A Gandharva szólt

21. Ó Pártha, Visvámitra megragadta a tehenet, Nandinít, aki olyan fehér volt, mint a hattyú vagy a hold.

22. Ide-oda rángatta, és még bottal is verte. Az áldott Nandiní szánalmasan sírt, és odament Vaszisthához.

23. Ó Pártha, odaállt mellé, felemelte a fejét, és úgy nézte a dicső Rsit. De akármilyen rosszul bántak is vele, nem hagyta el a Rsi remetetanyáját.

Vaszistha szólt

24. Ó kedves Nandiní, újra meg újra sírva fakadsz, hallom a zokogásodat. De Visvámitra elvisz erővel; mit tehetnék? Én megbocsátó bráhmana vagyok.

A Gandharva szólt

25. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, Nandiní megrémült Visvámitra csapataitól, megrémült magától Visvámitrától, és még közelebb lépett Vaszisthához.

Nandiní szólt

26. Ó dicső úr, nagyon szenvedek Visvámitra félelmetes hadseregétől. Szánalmasan sírok, mint az, akinek senkije sincs; miért vagy ilyen közömbös hozzám?

A Gandharva szólt

27. A nagy Rsi nem vesztette el a türelmét, megbocsátási fogadalmától sem tért el, amikor a síró és üldözött Nandiní szavait hallotta.

Vaszistha szólt

28. A ksatriják hatalma fizikai erejükben van – a bráhmanáké a megbocsátásban. Nem mondhatok le a megbocsátásról. Ha tetszik, elmehetsz.

Nandiní szólt

29. Ó dicső úr, egészen elhagytál engem, hogy így beszélsz? Ó bráhmana, ha nem hagysz el, erőnek erejével sem vihetnek el.

Vaszistha szólt

30. Ó áldott, nem hagylak el. Maradj, ha tudsz. Éppen most viszik el erős kötéllel megkötözött borjadat, erőnek erejével.

A Gandharva szólt

31. Amikor Vaszistha tehene (Nandiní) meghallotta ezt a szót, „WMaradj!” felemelte a fejét és a nyakát, és félelmetes látványt nyújtott.

32. Elbődült, és haragtól vörös szemekkel, minden oldalról megtámadta Visvámitra seregeit.

33. Annyi ütést mértek rá, annyit vonszolták ide és oda, hogy a haragja megkétszereződött, és szemei egészen vörösek lettek a dühtől.

34. Lángoló haragjában hamarosan éppen olyan félelmetes látványt nyújtott, mint a déli nap. Farkából szünet nélkül égő parázs záporozott.

35. Pár pillanat alatt előszólított a farkából egy Palhava hadsereget, a tőgyéből egy Dravida és Saka sereget, méhéből Javana, trágyájából pedig Savara seregeket.

36-37. Vizeletéből Kancsi sereget, két oldalából Saravana sereget, szája habzásából pedig Kiráta, Javana, Szinghala, Barbara, Csivaka, Pulinda, Csina, Huna, Kerala és sok más Mleccsha sereget teremtett.

38-39. A különféle egyenruhákat és számos fegyverrel felfegyverzett Mleccsha seregek Visvámitra szemeláttára megtámadták a seregeit – egyetlen katonájára öt vagy hét Mleccsha esett.

40. Hatalmas fegyverzáporral támadtak, Visvámitra hadrendje pedig felbomlott, a katonák pánikszerűen szanaszét menekültek.

41. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, bármennyire fel is izgatta őket a harag, Vaszistha katonái egyetlen életet sem követeltek Visvámitra seregéből.

42. A tehén (Nandiní) csak jó messzire kergette őket. Mikor Visvámitra serege ,ár jó hetvenhét mérföldre járt,

43. Visvámitra pánikba esett, hangosan kiáltott, de nem látott senkit, aki megvédhette volna. A bráhmana nagy és csodálatos hatalma láttán

44. elment a kedve a ksatrija-hatalomtól, és így szólt, „Szégyen a ksatrija vitézségre. A bráhmanáké az igazi hatalom.

45. Az erő és gyengeség megítélésében úgy látom, az aszkézis az igazi erő.” Ez a kiváló király lemondott a királyságáról és királyi pompájáról,

46. hátat fordított minden élvezetnek, és az aszkézis mellett döntött. Végül el is érte a sikert, és az egész világot megtöltötte ragyogásával,

47. így aztán bráhmanává lett. Kusiká fia (Visvámitra) végül magával Indrával együtt itta a Szómát (nektárt vagy ambróziát).

Így végződik a százhetvenhetedik fejezet, Vaszistha legyőzi Visvámitrát, az Adi Parva Csaitrarathájában.