CLXXVI. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

Vaisampájana szólt

1. A Gandharva e szavait hallva a Bharata-nemzetség legjobbja, Ardzsuna eltelt (iránt való) odaadással, és olyan nyíltan állt ott, mint a telihold.

2. Felkeltette a kíváncsiságát, amit Vaszistha aszkézisének erejéről hallott. A Kuruk legjobbja, a nagy íjász így szólt a Gandharvához.

3. „Szeretném részletesen megismerni a Rsi történetét, akit Vaszistha néven említettél. Mondj el mindent róla.

4. Ó Gandharvák királya, mondd el nekem , ki volt ez a dicső Rsi – ősatyáink papja.”

A Gandharva szólt

5-6. Vaszistha Brahmá elméjéből született, és Arundhatí volt a felesége. A vágyat és a haragot még a félisteneknek is nehéz legyőzni; aszkézisének ereje azonban olyan nagy volt, hogy a vágy és a harag az ő lábait szolgálták. Olyan emelkedett lelkű volt, hogy nem irtotta ki a Kausikákat.

7. Igaz, hogy Visvámitra megpróbálta haragra gerjeszteni, és fiai elvesztése lesújtotta, ez a hatalmas Rsi mégis úgy tett, mint akinek egyáltalán nincs hatalma.

8-9. Nem követett el semmi szörnyű tettet, hogy elpusztítsa Visvámitrát. Ahogyan a nagy óceán sem lép ki a partjai közül, ő sem sértette meg Jama törvényét, nem hozta vissza fiait a halottak országából. A királyok megnyerték maguknak ezt az önfegyelmezett és dicső Rsit,

10. Iksváku és mások csak ezért lettek az egész föld urai. Megnyerték papjuknak a kiváló Rsit, Vaszisthát,

11. ó Kuru leszármazottja, ó Pándavák legjobbja, ezek a királyok sok nagy áldozatot végeztek. Ez a Brahmarsi éppen úgy teljesítette a kiváló királyok papja kötelességeit, mint Brhaszpati a félisteneknek.

12. Te is arra törekedj, hogy érdemdús bráhmanát jelölj ki, aki szívében az erény híve, és jártas a Védákban.

13. Ó Pártha, ha egy nemes születésű ksatrija ki akarja terjeszteni a birodalmát, meg akarja hódítani a földet, először ki kell jelölnie egy papot. Ha valaki az egész földet le akarja igázni, járjon előtte egy bráhmana.

14. Legyen a te papod érdemdús és művelt bráhmana, aki uralkodik az érzékein, aki ismeri a dharmát, arthát és kámát.

Így végződik a százhetvenhatodik fejezet, Kit jelöljünk papnak, az Adi Parva Csaitrarathájában.