CLXXV. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A Gandharva szólt

1. Ezután a hibátlan leány hamarosan fölemelkedett az égbe; a király pedig ismét a földre zuhant.

2. Miniszterei és szolgái már éppen a keresésére indultak, és meglátták őt ebben az állapotban, a nagy erdőben.

3-4. Amikor a fő minisztere látta, hogy ez a kiváló király, a nagy íjász elhagyatottan fekszik a földön, mint az égről lehullt szivárvány, olyan lett, mint akit megégetett a tűz. Odasietett hozzá, nagy odaadással és tisztelettel,

5. és felemelte a vágytól eszméletlenné vált királyt a földön, ahogyan az apa emeli föl a gyermekét.

6. Ez a bölcsességben és életkorban, érdemekben és a politika tudományában egyaránt előrehaladott miniszter megkönnyebbült, amikor fölemelte.

7. Édes és áldásos szavakkal szólt hozzá, „Ó emberek legjobbja, ne félj. Ó bűntelen, légy áldott.”

8. A miniszter azt gondolta, hogy a király, az ellenséges hadseregek pusztítója azért feküdt a földön, mert legyőzte az éhség, a szomjúság, és a fáradtság.

9. Hűvös, lótuszillatú vízzel hintette meg a király koronátlan fejét.

10. Ekkor a hatalmas király visszanyerte eszméletét; majd az összes szolgáját elküldte, és csak a miniszterét tartotta vissza.

11. Amikor a nagyszámú szolga mind elment a király parancsára, ő maga ismét leült a hegyi lejtőn

12. Tisztán és összetett kezekkel imádta Szúrját azon a kiváló hegyen, az ég felé fordított arccal.

13. Az ellenségek fenyítője, Szamvarana király a papjára, a kiváló Vaszistha Rsire gondolt.

14. Éjjel-nappal ott várakozott, megszakítás nélkül, és a tizenkettedik napon odament hozzá ez a bráhmana Rsi (Vaszistha).

15. Ez a nagy önfegyelmezett Rsi aszkézise erejénél fogva már tudta, hogy Tapatí rabolta el a király szívét.

16. Alighogy rájött erre ez az erényes gondolkodású és kiváló Rsi, máris a király javát akarta, és biztosította erről.

17. Ez a dicső Rsi a király szemeláttára felemelkedett az égbe, hogy felkeresse Szúrját – és ő maga éppen olyan fényes volt, mint ez az égitest.

18. A bráhmana (Vaszistha) összetett kezekkel lépett az ezersugarú istenség elé, majd bemutatkozott, mondván, „Vaszistha vagyok.”

19. Ekkor a nagyon ragyogó Vivaszváta így szólt ehhez a kiváló bráhmanához, „Ó nagy Rsi, üdvözöllek. Mondd meg, mi a vágyad.

20. Ó nagyon szerencsés ember, a legkiválóbb valamennyi ékesszóló ember között, minden vágyadat teljesítem, bármilyen nehéz legyen is teljesíteni.”

21. A nagy aszkétikus érdemekkel rendelkező Vaszistha Rsi illően meghajtotta a fejét, és így felelt Vivaszvátának.

Vaszistha szólt

22. Ó Vivaszváta, megkérem Szamvarana számára a Tapatí nevű lányodat, Szávitrí húgát.

23. Szamvarana hatalmas és érdemdús király; jártas a vallás misztériumaiban, emelkedett gondolkodású. Ó égen járó, Szamvarana a legalkalmasabb férj a te leányod számára.

A Gandharva szólt

24. Vivaszváta (Szúrja) ezt már elhatározta (hogy Szamvaranához adja a lányát), üdvözölte a Rsit, és így válaszolt,

25. „Ó Rsi, Szamvarana a királyok legjobbja; te is a Rsik legjobbja vagy; Tapatí biztosan a legjobb a nők között. Mi mást tehetnék, minthogy odaadjam őt (Szamvaranának)!

26. Ekkor Tapana maga adta át a dicső Vaszisthának a tökéletesen hibátlan vonású Tapatít, hogy átadhassa Szamvaranának.

27. Vaszistha, a nagy Rsi elfogadta a leányt, búcsút vett Szúrjától, és visszament arra a helyre,

28. ahol a Kuruk legjobbja, a híresen érdemdús király várakozott. A király, akit teljesen birtokba vett a vágy, és akinek a szívében nem volt senki más, csak Tapatí,

29. igen megörült, amikor látta, hogy Vaszistha vezeti feléje az édes mosolyó mennyei hölgyet, Tapatít.

30. Ez a szép szemöldökű leány éppen úgy szállt alá az égről, ahogyan a tíz égtájat megvilágító villám a felhők közül.

31. A dicső Rsi, a tiszta lelkű Vaszistha éppen akkor ért vissza a királyhoz, amikor vége volt tizenkét éjszakás fogadalmának.

32. Így kapta feleségül Tapatít Szamvarana, a kegyes úr (Szúrja) imádatával, aszkétikus gyakorlatokkal és a tündöklően ragyogó Vaszistha segítségével.

33. A királyok legjobbja illő formában fogadta el Tapatí kezét a félistenek és Gandharvák-látogatta hegy lejtőjén.

34. A királyi bölcs (Szamvarana) Vaszistha engedélyével ezen a hegyen kívánt szórakozni a feleségével.

35. Elrendelte, hogy a miniszter uralkodjon a fővárosán, a királyságán, erdein és ligetein.

36. Vaszistha is búcsút mondott a királynak, és eltávozott. A király pedig úgy szórakozott azon a hegyen, mint egy félisten.

37. Tizenkét (hosszú) éven át szórakozott a feleségével a hegy erdeiben és ligeteiben.

38. Ó Bharata leszármazottja, az ezerszemű félisten (Indra) tizenkét évig egyetlen csepp esőt sem küldött ennek a királynak a fővárosába és a királyságába.

39. Ó ellenségek fenyítője, akkora volt a szárazság, hogy az emberek és az állatok kihaltak, a gabona és a növények kivesztek.

40. A rettenetes szárazság idején még egy harmatcsepp sem hullt a földre, így aztán gabona sem nőtt.

41. Az éhségtől rettegő emberek kétségbeesetten elhagyták a házaikat, és minden irányba menekültek.

42. A város és az ország kiéhezett emberei elhagyták a feleségeiket és a gyermekeiket, és egyáltalán nem törődtek egymással.

43. Az éhségtől és éhinségtől sújtott emberek olyanok lettek, mint a halott csontvázak; a város pedig olyannak tűnt, mint a halottak királyának földje, tele kísértetekkel.

44. A dicső Rsi, a legjobb aszkéta, az erényes gondolkodású Vaszistha látta, milyen állapotban van a királyság, és a baj orvoslásán gondolkodott.

45. Ó király, visszahozta a királyok legjobbját (Szamvaranát) a feleségével (Tapatíval) együtt, akivel már sok-sok évet együtt töltött.

46-47. Amikor a királyok legjobbja ismét belépett a fővárosába, minden olyan lett, mint azelőtt, az ezerszemű félisten, az Aszurák megölője bőségesen ontotta az esőt; gabonát növesztett. Az erényes gondolkodású és kiváló király, Szamvarana életre keltette a fővárost és az országot, és mindenki nagyon boldog lett.

48. Ekkor a király és a felesége, Tapatí tizenkét éven át áldozatokat végeztek, ugyanúgy, mint Indra (a maga feleségével), Sacsíval.

49. Ó Pártha, ez a nagyon áldott Tapatí, Vivaszváta lánya régi története. Őutána vagy te Tapatja.

50. Ó Ardzsuna, Szamvarana király egy fiút nemzett Tapatínak, Kurut. Téged is Tapatjának neveznek, mert Tapatja nemzetségében születtél.

Így végződik a százhetvenötödik fejezet, Tapatí története, az Adi Parva Csaitrarathájában.