CLXXIV. fejezet

Csaitraratha Parva (folytatás)

A Gandharva szólt

1. A leány eltűnésekor az ellenségek fenyítője, a király, akinek egészen elvette az eszét a vágy, a földre zuhant.

2. Ekkor az édes mosolyú és gömbölyű csípőjű leány ismét megjelent a király előtt.

3. Az áldott szépség (Tapatí) édesen szólt a királyhoz, a Kuru-nemzetség megörökítőjéhez.

4-5. Tapatí édesen mosolyogva szólt, „Kelj fel, kelj fel, ó ellenségek fenyítője, légy áldott. Ó királyok legjobbja, nem illő, hogy elveszd az eszedet.” Az édes szavak hallatán

6. a király (felnyitotta a szemeit), és maga előtt látta a gömbölyű csípőjű leányt. Így szólt a feketeszemű leányhoz,

7-9. érzelmeitől elfulladt hangon, és a vágy tüzében égő szívvel, „Ó feketeszemű szépség, ó áldott hölgy, légy áldott. Éget a vágy, ezért folyamodok hozzád. Fogadj el engem, (különben) elapad az életem. Ó nagy szemű hölgy, ó lótusz-szemű szépség, ez mind azért van, mert nem nyertelek el téged. A szerelem félistene üldöz nyilaival éjjel és nappal. Ó áldott hölgy, Káma (a szerelem félistene) éppen úgy belém mart, mint egy nagy kígyó.

10. Ó hibátlan vonású hölgy, ó karcsú combú hölgy, kinek olyan édes a szava, mint a Kinnaríké, légy kegyes hozzám; az életem függ tőled.

11. Ó szép és hibátlan vonású hölgy, kinek olyan az arca, mint a lótusz vagy a hold, ó félénk hölgy, biztos, hogy nem élhetek nélküled.

12. Ó lótusz-szemű hölgy, ó nagyszemű hölgy, a szerelem félistene szüntelenül kínoz, légy kegyes hozzám.

13. Ó feketeszemű hölgy, ne hagyj el engem. Ó szép hölgy, szeress engem, szabadíts meg minden bánatomtól.

14. Ó áldott szépség, az első pillanattól fogva rabul ejtetted a szívemet. Gondolataim csaponganak. Téged látva még egy pillantást sem vetek más nőkre.

15. Ó gyönyörű lány, légy kegyes, – engedelmes (rabszolgád) vagyok, az imádód vagyok; fogadj el engem. Ó gyönyörű hölgy, ó nagy szemű leány, amint megláttalak, a szerelem félistene

16. belépett a szívembe, átdöfte nyilaival. Ó nagy szemű hölgy, ó lótusz-szemű szépség, a vágy nagy tüze ég bennem.

17-18. Oltsd ki ezt a tüzet szerelmed vizével. Ó gyönyörű hölgy, nyugtass meg, légy az enyém. A szerelem ellenállhatatlan félistene íjjal és nyilakkal felfegyverkezetten jelent meg, szüntelenül támad éles nyilaival.

19. Ó szépvonású hölgy, ó karcsú combú hölgy, légy a feleségem Gandharva módra, mert azt mondják, hogy a házasság valamennyi formája közül a Gandharva-forma a legjobb.”

Tapatí szólt

20. Ó király, én nem vagyok a magam ura. Tudd meg, hogy az apám házában élek. Ha igazán szeretsz engem, kérj meg az apámtól.

21. Ó király, azt mondod, hogy elraboltam a szívedet; de te is elraboltad az enyémet, az első látásra.

22. Ó királyok legjobbja, nem vagyok a testem ura; ezért a közeledbe sem megyek. A nők soha sem függetlenek.

23. Van-e olyan lány a három világban, aki ne olyan királyt kívánna férjül, amilyen te vagy – minden alattvalójához kegyes, nemes születésű.

24. Ezért, ha erre alkalom nyílik, kérj meg az apámtól, Áditjától illő tisztelet-felajánlással, aszkétikus gyakorlatokkal és fogadalmakkal.

25. Ó király, ó ellenségek fenyítője, ha az apám neked ad, mindig az engedelmes feleséged leszek.

26. Az én nevem Tapatí, Szávitrí húga vagyok. Ó ksatriják legjobbja, Szúrja, az univerzum megvilágítójának vagyok a lánya.

Így végződik a százhetvennegyedik fejezet, Tapatí története, az Adi Parva Csaitrarathájában.